Hej Hej!

Most éppen nem áradozni készülök arról, hogy itt mekkora rendezettség van, milyen szép kátyúmentes utak, vagy épp hogy hóvihar van vagy verőfényes napsütés (egyébként most ez utóbbi igaz), vagy hogy hogyan driftelgetnek a régi kocka és szigorúan piros Volvokkal, hanem épp Svédország oktatásáról szeretnék írni...

Most épp nem dicséretek fognak elhangzani, így aki továbbra is azzal a tudattal szeretné leélni az életét, hogy a svéd oktatás tökéletes és hűűűű de nagyon tökéletes, azok itt álljanak meg és nézzenek inkább Barátok Köztöt... Itt nem dicséretek fognak elhangzani...

Kezdetben csak érdekesnek tartottam az itteni oktatási rendszert, majd utána azt hittem ez így jó, aztán megint nagyon furcsának láttam, most meg már egyenesen – hmmm nem szeretnék káromkodni, de ide kell a szemléltetés miatt – szarnak. Én ugyebár nem itt jártam általános iskolába, illetve gimnáziumba, sőt egyetemen is csak 3 periódust (1,5 félévet) végeztem el, de nagyon sokat érdeklődtem és kérdezgettem az itteni iskolai rendszerről, így merek véleményt alkotni.

Kezdjük akkor az általános iskolával. Itt ez 9 éves és 3-3-3 éves részekre bomlik, az utolsó 3 év előtt lehet iskolát váltani, illetve kell választani második nyelvet. Otthon is már furcsállottam, hogy eltörlik az osztályzatokat alsóban, de itt még elvetemültebb, ugyanis csak 9.-től kapnak jegyet. 8.-ig semmiféle megkülönböztetéssel nem élnek, nem úgy mint otthon, hogy azért vannak minősítések (ha jól tudom) csak nem konkrét érdemjegy, illetve hogy a diákok a dolgozatra írt százalék alapján úgyis tudják hányas lenne, illetve hogy kié jobb a másikénál. Nah itt gyakorlatilag nincs összehasonlítási alap, sőt bizonyítványt sem kapnak, csak a tanár elmondja szóban, hogy te ügyes voltál vagy pedig, hogy te ügyes voltál, de kicsit lehetnél jobb is. Kb. ennyi, nincs magatartás meg szorgalom kategória sem. Bukásról persze szó sincs itt.

Mint megtudtam itt mindenhol és mindenre érvényes, hogy senkit ne különböztessünk meg a másiktól, sőt aki kicsit ki akar tűnni, vagy valamiért kitűnik, azt feltétlenül vissza kell terelni a többi ökör közé. Tehát ha például c Józsika 0 agysejttel és nagyon rossz magaviselettel elmegy általános iskolába, akkor ott ugyanúgy továbbnyomja a rendszer majdnem, hogy kb. egyetemi végzettségig, mint az kitűnő képességű, jól viselkedő emberkéket. És ha kicsit is jobb akar lenni ez az utóbbi kategória, akkor azt is ugyanúgy visszafogják, mint ahogy a hülye gyereket visszatuszkolják az átlag közé. Ez lehet egy pillanatig még jól is hangzik, de azért gondoljatok bele jobban. Emiatt például sokszor le se kakilják szinte az iskolát, bemennek témazáró közepén, a tanár nem mond szinte semmi rosszat és ennyi. A rendszer tolja-tolja tovább, ennek anyagi vonzata sem akadály itt. Másik példa, hogy szinte mindenki ugyanannyit keres. Visszatérve a jó képességű gyerekből lett orvosra például, vagy a c Józsikából lett buszsofőrre, a kettőjük fizetése nem lesz ég és föld. Többet keres, de nem annyival, mint gondoljátok és az adózás utáni kereset között főleg nem lesz nagy különbség, mert a magasabb keresetűeket csúnyán megadóztatják errefelé. Erről eszembe jutott egy másik téma is, majd arról is írok egy bejegyzést. Nem is tudom mi motiválja itt az embereket, de komolyan.

Visszatérve iskolarendszerhez... 9.-be életükben először kapnak jegyet a szegény gyerekek, akiket véletlenül se különböztetnek meg egymástól akár 14 éves korukban, amikor szerintem már eléggé látszik, hogy ki melyik kategóriába tartozik. Ezután automatikusan mehetnek középiskolába, ami itt 3 éves. Tehát tanulhatják a 4. 3 évüket, ahol jegyet is kapnak, kb. a mi rendszerünkbe átültetve kaphatnak 1-est, 3-ast, 4-est, 5-öst. Ez a 3 évük nem annyira teljesen kötött, mint nálunk a gimnázium/szakközépiskola, hogy megvan, hogy hol mit kell tanulni, melyik tárgyakat, hanem kicsit szabadabban te tudod megválasztani őket. Persze nem annyira korlátlanul. Most kapaszkodjatok meg, nincs érettségi sem, se semmi középiskola után. Gyakorlatilag szinte biztos, hogy mehetsz oda, ahova éppen akarsz egyetemre. Ettől függetlenül meglepően sokan nem mennek tovább egyből, vagy 1-2 év kimaradással, vagy lehet később se, ezt a részét nem tudom, hanem elmennek bébiszetterkedni vagy mekisnek vagy valami ilyesmi helyre. Jön az egyetem/főiskola...

Itt is van 3 meg 5 éves képzés. Itt már sokkal szabadabban választhatod meg a tárgyaidat, szabadabban mint az otthoni egyetemen. Otthon végül is van egy mintatanterv, kötelezően elvégzendő tárgyakból meg szabadon választhatókból, ami úgyse szakmai. Itt viszont sokkal szabadabban tanulhatod ezt azt, amit épp akarsz. Előző félévben nem annyira kimondottan szakmai tárgyakat vettem fel én sem, otthon úgysem fogadnak el semmit (,ezúton is gratulálok BME-nek)! Emiatt gondoltam azt, hogy az oktatásról valami torz kép jöhet csak le nekem emiatt. Azt az álláspontomat még mindig fenntartom, hogy itt többet kell bejárni egyetemre, többet kell benn lenni és foglalkozni év közben a dolgokkal, de ezen kívül könnyebb szerintem és a tempó sokkal lightosabb. Ha közhelyet szeretnék mondani, akkor azt mondanám sokkal gyakorlatiasabb az oktatás. Ez meg elég nagy baromság, lehet annak nevezni, de ennek negatív jelentése van jelen esetben akkor. Ezt már kifejtettem egy korábbi bejegyzésemben, ha jól emlékszem. Előző félév második periódusában már felvettem egy félig szakmai tárgyat, annál is feltűnt, hogy a project feladat mennyivel könnyebb volt, sokkal de sokkal könnyebb. Pedig az mester képzéses tárgy volt, ha jól emlékszem ezt is írtam már. Viszont most van plusz egy tapasztalatom ami még jobban megerősítette az eddig kialakult véleményemet.

Ebben a periódusban volt egy kimondottan, kőkeményen szakmai tárgyam, mégpedig FEM, magyarul VEM még magyarabbul Véges Elem Módszer, még magyarabbul nincs kedvem leírni, próbálom majd kerülni a szakmai részt, amennyire lehet. Annyit azért leírok, hogy ennek van száraz matekos része és kicsit gyakorlatiasabb része, amikor konkrét dolgot analizálsz, optimalizálsz, elemzel számítógépes program segítségével. Nah nekem ez a tárgy mindkettőről szólt párhuzamosan, de van egy olyan érzésem ezt is leírtam már. A matekos részt előadások és tanári gyakorlatok során sajátítottuk el, amit csak dicsérni tudok, mert Stépán módra adtak elő unalmas anyagot, és ez jót jelent, aki nem ismerné a legjobb BME gépész tanárt. Utólag gondoltam csak bele, hogy ebből semmi számonkérés nem volt, szinte a projekt feladathoz se kellett és az órára se volt muszáj bejárni – nah mind1, ezt csak megjegyzésként. Már elárultam magam, volt egy projekt feladat. A tárgy célja alpból az Ansys program megismerése, MatLab program alapszintű megismerése és FEM alkalmazása, egy konkrét projekt feladat megoldása Ansys program segítségével.

Újabb negatívum, ugyanis nem én voltam lemaradásban, hanem a tárgyhoz semmilyen előzetes Ansys tudás nem volt szükséges. (Én tanultam már FEM-et otthon alapszinten és használtam is többször, konkrét bonyolult feladatokon is, csak nem Ansys hanem CosmosWorks segítségével és ez elég jól jön amikor a problémát meg kell oldani.) Ezt a programot iszonyat gyökér mód oktatták, mégpedig úgy hogy nem oktatták, hanem csináltak három teljesítendő feladatot, amihez adtak egy nagyon hiányos tájékoztatót, vázlatot és egy videót, hogy hogyan kell kb. megnyitni az Ansyst, de nem sok használható infó volt ebben sem. Ennél hülyébb módszert akarnék se tudnék kitalálni.

Ezután következtek a laborok, ahol meg kellett csinálni az említett 3 feladatot. Mindenki csak nézett ki a fejéből, hogy most akkor hogy kell csinálni, mit kell csinálni stb. Egy nyamvadt téglalapot nem tudtunk rajzolni, hogy kihúzzuk téglatesté. Mindig kezek a magasba, jött tanár egyesével segíteni, de mindig csak keveset, elég idegesítő laborok voltak mondhatom. Következőre ha meg akartál tudni még egy információmorzsát, akkor várhattál újabb 20 percet. Illetve mindig próbáltuk egymást is segíteni.

Szerintem én is valamit nem helyesen tanultam meg a programban kezelni, de erről persze gőzöm sincs, mert mint mondtam nem mutattak meg semmit, még a legalapabb dolgokat sem. Mindenféle segítség nélkül pedig nem egyszerű, még akkor sem ha használtam már 3 fajta 3D-s tervező programot, meg egy FEM programot. Ezen kívül pl. 2-szer elvesztettem a munkámat is, mert azt se mondták el természetesen, hogy mit hova hogyan szabad menteni. Nekem persze sikerült olyan helyre, ahol éjjel törlik a teljes tartalmat másodszor pedig rosszféleképpen mentettem. Nah mind1, nem tudom jobban sugallni veletek, de a legkreténebb módon oktatták nem oktatták ezt a programot.

Lényeg a lényeg, hogy a 3 feladatot valahogy kinyögtem magamból, következett az összetettebb projekt feladat. Itt 2 francia volt a társam, akik közül az egyikkel elég jóba is lettem. A feladat dióhéjban: egy egyetemi quadnak a vázának az újratervezése, optimalizálása volt a feladat. Ez úgy nézett ki, hogy két bicikli közé volt betéve ez a váz, a vázon volt a 2 nehéz akku, számítógép, elektronikai egység, kormányzó egység (igen ez egy elektromos önjáró és működőképes szerkezet). A feladat a váz súlyának csökkentése volt, de mindamellett olcsóságra is törekedni kellett, illetve külön ki volt emelve, hogy ez a quad erdei pályán fog menni és elemezni kell azt az esetet, amikor csak 3 kerék érintkezik a talajjal.

Most nem ecsetelem a feladatmegoldás menetét, illetve hogy hány órát voltam emiatt minden nap az egyetemen, a lényeg, hogy becsületesen megcsináltuk a feladatunkat és sikerült is a 20 kilós vázat 12 kilósra optimalizálni, úgy hogy 3 keréken gurulva a maximális 220MPa alatt maradt a maximális feszültség – konkrétan 186MPa. Következett a prezentáció péntek este, amikor minden csoportnak elő kellett adnia a munkáját. Ott volt a gyakorlati tanárunk és a nagy tudású előadónk is. (Egyébként írásbeli reportot is le kell róla adnunk péntek estig.)

Első csoport: előadja egy ember a 3 fős csoportnak a munkáját (már ezt se szabadott a leírás alapján), de persze nem szimulálták a félig levegőben lévő bicikli miatt kialakult csavaró nyomatékot, illetve felfedeztem több hibát. Végig értek, tanár megdicséri, megtapsoljuk én meg nézek hogy most mi van, ebbe volt egy csomó hiba. Jön a következő csoport, elmondja, végig ér. Egyáltalán nem foglalkoztak azzal az esettel, ha 3 keréken megy, csak azzal, ha 4 keréken áll. Levitték a súlyt kb. 6 kilóig és az egészet megcsinálták 9*9*1 mm-es szelvényből. Én meg nézek, aki kicsit is ért ehhez, az tudja, hogy ez akkora ökörség, mint amekkorát még nem hordott hátán a Föld. Hozzáteszem az egész szerkezet vázat leszámítva több mint 100 kiló. Ha talpon még meg is állni, de hogy ha rámenne egy kavicsra már gyanítom hogy összecsuklana mint egy kártyavár. Tanár rezzenéstelen fejjel, semmi durvább reakció, csak megjegyzi hogy hát lehet az kicsit kis keresztmetszet lesz, de szép munka, jöhet a következő csoport, eddig ez a súlyrekord.

Le se írom a többit, ennyi ökörséget rég hallottam, a végén már nem tudtam, hogy fel legyek háborodva, vagy örüljek, hogy ez tuti ötös lesz. Ami viszont vicces volt, hogy 2 gyerek végig ehhez hasonló keresztmetszetekkel dobálóztak: pl. 9,08*9,08*0,96mm, kiderült hogy mindkét gyerek mexikói, ezen csak röhögtünk.:D A csoportok 90%-ára elmondható, hogy vagy nem szimulálták a másik biciklit, vagy egyáltalán nem szimulálták azt az esetet, amikor 3 kerék érintkezik a földdel, pedig a fő feladat ez volt. Nálunk BME-n kikelve magából a tanár elküldött volna melegebb éghajlatra, hogy nem is a feladatot oldottad, különben is ökörség amit csináltál, meg hogy jöjjél vissza következő félévben akkor talán lesz esélyed. Itt meg semmi, megdicséri a fullra rossz feladatot, illetve sok esetben az olyan munkát, ami nem is a feladatról szólt. Ez már szerintem nem az óvoda, ahol kiadják feladatnak, hogy gyerekek rajzoljatok egy szép házat és a kisgyerek rajzol egy labdát, meg egy autót és az óvó néni megdicséri, hogy de ügyes vagy, bár nem rajzoltál házikót, de rajzoltál 2 szép dolgot is. Ez tényleg kb. ez a kategória volt, szánalom, komolyan szánalom. Rajtunk kívül egy csoport csinálta meg a tényleges feladatot, de ezek előtt volt a mi prezentációnk.

Hát az se volt semmi, gondoltam ha eddigieket megdicsérte, akkor nekünk meg is fog hajolni. De nem, és akkor meg is értettem az addigi dolgokat. Ugyanis elmondtunk mindent, erre a tanár értetlen fejjel kérdez egyet, az egyik terhelésről. Az volt az a félig levegőben lévő bicikliből adódó csavaró nyomaték amit már elmondtam. A poén, hogy elmagyaráztam neki, de mintha nem ő lett volna már a tanár a végére úgy kellett magyaráznom. Ezután mondta, hogy igen ez így tényleg helyes és igazat adott nekem, nekünk. A következő csoportnál már nem értetlenkedett, akik ugyanúgy megcsinálták tisztességesen a feladatot. Én ilyen bosszúságot és igazságtalanságot már rég éreztem, mint akkor prezentáción, ezért is született most ez a bejegyzés. Szerintem tanár nem fogja honorálni a munkánkat, és tuti nem fogunk jobb jegyet kapni a házikónkra, mint más a labdára meg a kocsira.

Ez itt tényleg szánalom, már párszor kezdtem ezt érezni, de most már biztos vagyok. Nem tudom, hogy működhet így ez az egész rendszer, talán megveszik kilóra az értelmesebb külföldit vagy nem tudom. Ebből az oktatási rendszerből én nem látom, hogy jön ki olyan gépész, aki érti és tudja a dolgát (más szakokról ugyebár nincs tapasztalatom). Az lehet, hogy BME-n sokkal többet tanítanak, sokkal szemetebbül és 10-ed ennyi pénzből, illetve fél évszázad öreg gépeken, de hogy az sokkal többet ér és sokkal jobban járnak vele a cégek és könnyebben betanítható, mint az itteni hájtek 100 millás gépek és technika között oktatott szőke ifjak. Pedig ha ezt a kérdést felteszem alapból nektek vagy másoknak: Tippelj, hogy szerinted hol jobb a gépészoktatás: Svédország egyik legnagyobb és leghíresebb egyetemén, vagy pedig Magyarország leghíresebb műszaki egyetemén? Van egy sejtésem, hogy általában mire tippelnének.

A véleményem ez a svéd oktatásról, aki ezzel nem ért egyet, az nyugodtan elmondhatja az álláspontját kommentbe.

Köszönöm a figyelmet!