Hej Hej!

Bár az előző három bejegyzésemből álló parti sorozat után lehet nehéz elhinni, de nem mindig csak buliról szól itt az élet...

Sajnos eléggé lemaradtam mostanában, úgyhogy most a május 10-23. tartó két hétről szeretnék mesélni. Elég speciális két hét volt, de annál egyszerűbb felépítésű, mégpedig: nappal tanulás, este bulizás. Bár kétségtelen, hogy kb. minden második este elmentem valamilyen buliba, de mellette a nappalok mindig tanulással teltek. Az egész csak akaraterőn, illetve jobb időbeosztáson múlott. Itt ezt könnyebb megtenni, mert ezen a két dolgon, illetve három dolgon (+alvás) nem sok dolga van az embernek. Emiatt aztán tényleg úgy teltek a napjaim, hogy 8 óra tanulás, 8 óra bulizás, 8 óra alvás. Nah jó ez nem teljesen igaz, mert úgy lenne inkább helyes, hogy 6 óra tanulás, 6 óra bulizás, 6 óra alvás, 6 óra időelcseszés. Átlagban tényleg nem volt több az alvás 6 óránál, a buli is általában 22-04 tartott, illetve a tanulás is körülbelül nettó 6 óra volt minden délután. Időelcseszés pedig, a mosástól kezdve, a bevásárláson keresztül, egészen a hűtőszekrény kinyitásáig értendő.

Egy kis kitérő az időjárásra. Akkor a legnehezebb tanulni, amikor szép és jó kint az idő. Nah pont ilyen szerencsétlen (nagyon is szerencsés) két hét volt az a két hét, mert végig nagyon jó idő volt. Ironikus is volt, hogy otthon 1700km-re délre, az egyenlítőhöz közelebb a kis Magyarországon akkor épp tombolt Zeusz haragja, sőt Edelényben már gyűjtögették az állatokat párosával, hogy Árpi bátyánk atomtámadás elleni ojjjjjektuma után legyen mit tömködni Oszkár a Polgár meg a Hivatal bárkájába. Ezzel viccelni persze nem szabad, sokan csúnyán pórul jártak, sőt egy ember meg is halt. Nah de amikor ilyen mostoha idő volt kis hazámban, akkor itt a távoli és zord Svédországban pont megérkezett a tavasz, sütött a nap folyamatosan két héten keresztül, jó idő volt, az emberek is örültek, a természet is zöld színnel mutatta tetszelgését. Egészen felpezsdül itt az élet egy kis nap láttán, illetve 15+°C érzése után. Itt Rydben is hempergő, vagy éppen tanuló diákokat lehetett látni a fűben mindenfele, a röplabda- és a teniszpálya pedig mindig koptatva volt. Ezen kívül meggyőződésem, hogy a svéd diákok a tavasz eljövetelekor teljesen megőőőőrülnek. Szerintem a kínzóan hosszú tél után, egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a jobb körülményekkel, vagy csak éppen be akarják pótolni a több mint fél év hosszú tél miatti őrjöngésadag lemaradásukat. Azért hozzáteszem, ez az arcuk valahogy jobban tetszik nekem.

Én is nagyon hasznosan kihasználtam ezt a jó időt és bent rothasztottam a testemet és próbáltam az agyamba tuszkolni a svéd nyelvet, vagy éppen értelmes angollal beadandót írni. Fantasztikus volt mondhatom. Minden pillanatban elvágyódtam az íróasztaltól, ki a természetbe. De muszáj volt megcsinálni ezeket a dolgokat, úgyhogy délutánonként tanultam,a motivációs erőm pedig általában az volt, hogy este akkor mehetek bulizni, beszélgetni, sörözni. Az emlegetett két hetes periódus elején neki is feküdtem a svéd nyelvnek teljes vállszélességgel, ugyanis a hétről hétre megtartott óráimra annyira nem erőltettem meg magam, mindig csak az aktuális házi feladatomat csináltam meg, ugyanúgy ahogy a csoporttársaim.

Viszont én most már a svéd nyelv második nehézségi szintjét hallgattam, ami azért bonyolultabb volt az elsőnél. Azért itt sem kell nagy ördöngösségekre gondolni, bár kétségtelen, hogy minden szófajú szót megtanultam ragozni, ami annyira nem egyszerű, illetve sok új szó is volt. A vizsgám persze mikor máskor lenne, ha nem szombaton reggel 8-kor, mégpedig az egyik legnagyobb Flammanban megszervezett buli után. Megfogadtam, hogy inkább korábban elkezdek tanulni, illetve napközben tanulok, amennyit csak tudok, de akkor is elmegyek arra a bulira. Nah a fent elregélt taktika életbe is lépett. Kedden a szokásos Erasmusosoknak rendezett partiban voltam HG-ben, szerdán az előző bejegyzésben taglalt „Sexy-crazy-funny party for my birthday!!!!!!!!!!” buliban voltam, ami igen jól sikerült. Csütörtökön svéd privát parti, azaz estére is itthon maradtam tanulni svédet, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, amiatt hogy pénteken a vizsgám előtt megnézek egy bulit. Pénteken napközben is tanulás – mint minden délután –, aztán elmentem abba a már kb. 8-szor emlegetett buliba.

Azt kell róla tudni, hogy „Red Light Corridor” buli volt Flammanban. Flamman egy olyan rész, mint például Ryd, és ott is viszonylag sok diák lakik (persze Rydben jóval több). Minden Erasmusos ismerőstől mindig azt hallgattam, hogy ahhhh az mekkora buli lesz, abba menni kell stb. stb., de igazából senki nem tudott róla semmi konkrétumot. Facebookon az eseményt már 723-an jelölték vissza, hogy mennek abba a partiba. Megfogadtam, hogy én is elmegyek megnézni azt a bulit, de csak este 10 körül és legkésőbb éjfélkor eljövök haza. Nah ez úgy sikeredett, hogy spanyol haverommal, aki svédórán csoporttársam, vele összebeszélve pontban 11-kor sikerült is elindulnunk a buliba innen Rydből. Addig ő is meg én is svédet tanultunk, illetve vicces volt látni Facebookon, ahogy egyre több társunkról kiderült, hogy ők is jönnek a buliba. Mármint olyanokról beszélek, akiknek ugyanúgy lesz svéd vizsgája másnap. Szóval Carlossal útnak indultunk és megfogadtuk, hogy útközbe most nem angolul beszélgetünk, hanem csak és kizárólag svédül, ha már vizsgázni megyünk holnap belőle. Mondanom sem kell, ez elég vicces volt. Flammanba érve az tűnt fel, hogy mindenhol parkoló biciklit láttunk, pedig a szervezők külön megkérték a meghívottakat, hogy ne jöjjenek biciklivel, mert nem fog elférni, ha mindenki azzal jön. Persze mi is kerokkal mentünk, mi mással. Mikor ezeket leparkoltuk és mentünk megnézni a bulit az tűnt fel, hogy itt nincsenek is olyan sokan. Aztán amikor a sarkon túljutottunk, akkor az a látvány, ami fogadott mindet az sokkoló volt. Egy U alakú 3 emeletes házat pillantottunk meg, aminek nagy belső udvara van és az az udvar tele egyetemistákkal, illetve az U alak alsó részén a nyitott folyosók az udvarra néznek és az is tömve volt emberrel. Hangrendszer is ennek megfelelő volt, hatalmas hangfalak dj-pulttal. Egyből bele is vetettük magunkat a népbe ismerősöket felkutatni. Mindezt persze mindenféle alkohol nélkül, mert Carlos meg én is megfogadtuk, hogy nem viszünk semmit és nem is iszunk semmi alkoholos italt aznap este, mert azért pár órával vizsga előtt mégsem kellene. Ha meg valaki elkezd inni egy sört, akkor meg tudjátok 1 sör nem sör, 2 sör fél sör, 4 sör egy sör, úgyhogy inkább nem kísértettük a sorsot. Ismerőssel bőven találkoztunk, sok Erasmusos volt ott. Legtöbbet franciákkal meg mexikóiakkal beszélgettem, de például az egyik társaságnál volt egy svéd csaj is, vele pedig svédül beszéltem amennyit tudtam. Elsőre soha nem értettem mit mond, nem elég hogy tipikusan rohadt gyorsan beszélt, de ezen kívül Göteborgból jött és másképp ejtett bizonyos szavakat. Mindegy, a lényeg hogy kicsit gyakoroltam akkor is a svéd nyelvet.

Buli további menetét most részletesen nem írom le, inkább a végkifejletét. Mi más jönne most, ha nem a sünös rész. Az itteni közeg kivonult három tipikus svéd sünszállító autóval, azaz Volvo V70 típusú járművel és megölték a bulit. Az udvar közepén álló emberkét még faggatták is, nem csoda, eléggé kitűnt a szép pirosra festett fejével meg trikójával. Nah jó az nem festék volt, hanem vér, mert a bolond keménykedett és felmászott a lámparúdra, de a lejövetelnél már nem volt ilyen kemény, amikor koppant a feje a sziklán. Baja azért nem volt nagyon, a rendőrök is békén hagyták, gondolták eléggé pórul járt és csak magában tett kárt. Sünös akció után, az a több száz fős tömeg próbált valahogy bejutni az ottani korridor egyikébe, ahol ugyanúgy buli volt (otthagyni a bulit senkinek sem jutott eszébe). Jah tényleg nem is mondtam, pedig döbbenet volt számomra. Egyik teljes korridor megcsinálta, hogy belépőt szedett és a bejáratnál volt is két felbérelt szekus. Ilyet se láttam még itt. Mi is kicsit járkáltunk erre arra, illetve még mindenki várt, hátha a sünök visszatérnek odújukba,  de csak nem hiányzott nekik az odú melege. Emiatt aztán zene nem volt továbbra sem kint, úgyhogy én is csak trécseltem az ismerősökkel még egy sort, aztán le is léptem és egyre haza is értem. Pakolgatás és zuhany után ágyba is kerültem fél kettőre, úgyhogy a reggel fél hétkor kelésemnél lévő kedvemet és állapotomat szerintem el tudjátok képzelni. Erről jut eszembe, még egy kitérő.

Világosság. Egy szó, de annál bonyolultabb és megszokhatatlan. Egyszerűen hihetetlen, hogy itt mennyire hosszúak már a nappalok és mennyire nincs már éjszaka. Ahogy már utaltam egy előző bejegyzésben, amikor buliba megyek, és amikor onnan hazajövök akkor is már világos van. Fél 11-kor itt még simán egész világos van és az ég gyakorlatilag sohasem fekete már. Éjfél körül még egész világos az ég, de most ezt a sort éppen fél kettőkor írom és csak azért is kinéztem lecsekkolni az eget, és most sem fekete az ég. Reggel négykor, amikor hazakeveredtem általában a bulikból, akkor pedig már teljesen világos van. Ezt ugyanolyan nehéz megszokni, azaz megszokhatatlan, mint a téli nagyon rövid nappalokat, illetve a hogy akkor meg világos sincs igazán szinte soha. Az időérzékemet teljesen elvesztettem, amikor úgy érzem, hogy este 7-8 körül lehet, akkor mindig kiderül, hogy már 10 óra után van. Éjjel felkelve álmomból meg sem tudom saccolni, hogy mennyi lehet az idő, párszor azt hittem már, hogy úúú biztos délután van, fel kell kelnem és amikor megnézem az órát akkor kiderül, hogy fél öt van csak. Tényleg furcsa nagyon, de most ideje visszakanyarodnunk svéd vizsgámra.

Eredetileg erről sokat nem is akartam írni, de a Dia – tudjátok, aki Koppenhágában van Erasmusszal –, ő leírta részletesen, hogy milyen volt a dán vizsgája. Nem versengeni akarok és több betűt írni róla (ezért pénzt én nem kapok), csak feltűnt, hogy mennyire más szisztéma szerint történt itt a számonkérés. A hasonlóság csak annyi volt, hogy volt nekem is írásbeli rész és szóbeli rész. Náluk az írásbeli gyakorlatilag arról szólt, hogy megértik e a hallott szöveget, a rendszer mellett azért az szól, hogy a dán nyelvnél a kiejtés tényleg elég egyedi. Nálunk ez másképpen volt. Nálunk kimondottan a nyelvtan ismeretére és a szókincsre hajazott az írásbeli vizsga.

Az első feladat egy szövegértés volt, kaptunk egy hosszú szöveget, majd utána tíz kérdést, amire válaszolnunk kellett egész, értelmes mondatokkal. A többi feladat szinte mind a nyelvtan helyes ismeretét kérte számon. Ezek közül az első feladat a melléknevek fokozása volt, a mondatba a helyes alakját kellett beírni. Itt is három ilyen alakról lehet beszélni, de vannak kivételek, illetve különböző alakjai ennek is, úgyhogy annyira nem egyszerű megtanulni és eldönteni, hogy melyik kell, mi kell. Ezen kívül, volt ahol a melléknév helyes alakjával kellett beírni a főnév helyes alakját. Ennél eléggé kellett figyelni a szavak végződésére, illetve a kivételekre. Itt a főnevek lehetnek en-esek és ett-esek, ezen kívül van mindegyiknek többes számú alakja, illetve mindezeknek külön definite és indefinite alakjai is. A mellékneveknek is (minimum) három alakja van. Persze hogy még bonyolultabb legyen, vannak kivételek, például birtokos viszonyban a melléknévnek a többes számú alakjai kellenek és ilyen finomságok. Ezután a legutáltabb feladatom jött, a birtokos névelő helyes beírása. Ez nem annyira egyszerű, mert alapból itt van én; te; ő (en); ő (ett); mi; ti; ők alakjai és ezekhez még mindhez jön 6 alak, definite formban három és indefinit formban is három. Persze vannak megegyezőek, de akkor se egyszerű, illetve eldönteni se egyszerű, hogy egyáltalán melyik formban van. Ezután jött a megszokott mondatösszerakós feladat, ugyanúgy mint előző félévben, csak bonyolultabb és több szóval. Összekevert szavakkal kaptuk meg a mondatokat külön-külön és nekünk össze kellett rakni a helyes mondatokat. Persze mindig volt főmondat és mellékmondat is. A szórend is itt különös és sok mindenre figyelni kell, sok csavar van a szerkezetében, ezért is van vizsgán mindig ez a feladat. Ezen kívül volt még egy teszt felépítésű feladat, ami a többi nyelvtani rész ismeretét vizsgálta. Az utolsó feladat pedig fogalmazás. A téma Svédország és a származási ország összehasonlítása. Erről kellett írnom 200 szót, ami saját kútfőből nem is volt olyan egyszerű.

Szóbeli rész jobban hasonlított Dia dán szóbelijéhez. Nekünk is három részre oszlott, de talán kicsit könnyebb volt nekünk. A nyelvtani részt, mint látjátok, kellően számon kérték az írásbelin (helyhatározós feladatot ki is hagytam, de most már nem fűzöm bele az előző bekezdésbe), így szóbelin elsősorban a kiejtésre és kommunikációra figyeltek, persze szókincs ehhez is kellett, illetve helyesen megfogalmazni a mondandónkat. Egyébként ez ugyanúgy zajlott, mint előző félévben, csak mindegyik nehezebb volt. Az első feladat egy szöveg felolvasása. Itt jön elő az, hogy a svédek a szavaiknak kb. felét nem is ejtik, sokszor összevontan mondanak két szót, illetve a kiejtés is más-más és van egy olyan „kh” szerű hangjuk, ami a magyar nyelvemnek egyszerűen teljesíthetetlen. Mivel Vikinek előtte sokat olvastam, így ez a rész jól ment és megdicsért, hogy szépen olvastam, illetve megkérdezett vizsga után, hogy segített e valaki, mert pár dolgot jobban svédesebben mondtam, mint ahogy tanították. A következő rész pedig az volt, hogy egy témáról kellett öt percig beszélnem, beszámolót tartanom. Azért eléggé megkönnyítették ezt a feladatot azzal, hogy kaptunk két héttel a vizsga előtt egy papírt, amin négy téma volt felsorolva és ebből a négyből kellett kettőt kiválasztanunk és mindegyik témához vihettünk 10-10 kulcsszót is a vizsgára. A vizsgán a kettő témából a tanár választott, hogy melyiket kell elmondanunk. Persze ezt előzőleg mindenki kidolgozza magának, elmormogja magának, betanulja, így azért mégiscsak egyszerűbb volt. Én is így tettem, bár pár dolgot kihagytam és pár részt improvizáltam, ami vicces volt, de jól ment ez is. Harmadik részben ezzel a beszámolóval kapcsolatosan kaptunk pár kérdést, amire válaszolnunk kellett. Egyiknél benéztem a kérdőszót, de a kérdés megismétlése után, már az is ment. Eredmény még nincs a svéd írásbelimről, de szinte biztos, hogy meglesz, olyan nincs, hogy nem. :P

Ilyet még soha életemben nem tettem, hogy elmentem buliba vizsgám előtti éjszakán. Ez itt kétszer is előfordult egyből, nem csak egyszer. A svéd írásbeli előtti pénteki buliba menetelről már meséltem, de a szerdai szóbeli előtti napon a jó öreg keddi Erasmusos HG bulit sem hagytam (hagyhattam:)) ki. Persze ez több dolognak is betudható. Első és legfontosabb, hogy Erasmusos vagyok és ehhez szervesen kapcsolódnak a bulik – sőt szó szerint szimbiózisban élnek egymással – és ezt csak az érti meg, aki átélte. Ezen kívül, ha más vizsgám lett volna, akkor valószínűleg nem megyek, de svéd nyelv az egy nyelv, vagy benne van az ember fejében vagy nincs. Tudom többiről is ez elmondható, de remélem érzitek, hogy miről beszélek. Például kedden nem is volt lelkiismeret furdalásom, hogy elmentem bulizni, mert előtte felmondtam magamnak mind a két témát és sikerült mindkettőről 5-5 percet beszélnem, olvasást eleget gyakoroltam Vikivel, nélküle meg úgyse tudom, mert nincs, aki kijavítana, kérdésekre válaszolós feladatra meg annyira már nem lehet készülni, ahhoz elég amit írásbelire megtanultam. Ennek köszönhetően kedden annyira nem is fogtam magam vissza és buliztam normálisan, csak korábban mentem haza kb. egy órával.

Most még csak a második hét szerdájánál tartunk annál a bizonyos két hetes periódusnál, úgyhogy jól gondoljátok, hogy a svéd szóbelivel nem szakadt meg a nappal tanulok – éjjel bulizok életvitel. Csütörtökön gőzerővel elkezdtem írni Nordic Culture tantárgyamra a végső beadandó írásbeli dolgozatomat. Erről a tárgyról írok majd egy külön bejegyzést is, úgyhogy ott részletezek majd mindent, de most csak annyit, hogy tíz oldalas beadandót kellett írnom, amihez persze utána kellett nézni több dolognak internetről, illetve könyvekből. Igen lassan ment, de a beadási határidő vasárnap volt, úgyhogy nyomattam a nappalokon mindig. Szerda este buli volt svéd után, péntek este és szombat este ugyancsak korridor bulik voltak, amik ugyancsak megérnének egy misét, de leírni nem tudom, nem fogom. Pénteken délben aztán sikerült befejeznem ezt a dolgozatot, pont amikorra akartam, ugyanis akkor érkezett meg Viki három hét után Magyarországról.

Bocsánat, hogy ilyen szűkszavú vagyok és ilyen rövid bejegyzést írtam ezekről a dolgokról, de majd megpróbálom előadni Nordic Culture órámról, búcsúvacsimról és Vikivel linköpingi mindennapokról szóló bejegyzéseimet kerek, értelmes és bő mondatokkal. Most csak ennyire futotta! ;)