Hej Hej!
Bulis és fárasztó hétvégén vagyok túl… :P
A beszámolót elkezdeném akkor a hétvége első napjával, a péntek estével. 5-kor végeztem csak az egyetemen, aztán nem sokára rá már jött is át Alex sörözni meg beszélgetni. Itt volt velünk a nagyszobába az amcsi szomszéd is. Mondhatni, hogy alap, hogy ott volt velünk, ő is jó fej társadalmi lény.:) Aztán csatlakozott Matthias is hozzánk, ezután innen elmentünk egy corridur-partyba. Szerencsére nem olyan Facebookon szervezettre, amire sok százan elmennek és megpróbálnak bemenni egy akkora helyre, ahova talán 50 etióp férne el. Főleg ilyen szép nyári napon, mint amilyenek mostanában itt vannak, még kinn állni se mókás a corridor előtt. Nem beszélve arról, hogy 10-11 között menetrendszerűen megérkeznek a biztonsági őrök az ilyen bulikra és elküldik a népet. Szóval most egy kulturált corridor-partyba mentünk, ahol kb. 25-en lehettünk. Nekem szinte mindenki ismeretlen volt, de jól éreztem magam nagyon. Csináltak kis házi csocsóbajnokságot, amibe valahogy gyorsan bekapcsolódtunk mi is. Csak csocsózni akartunk egyet, amikor megtudtuk h házibajnokság van, de mire végeztünk a játékkal be is neveztek minket.:) Alex meg mi pedig megalkottuk az álomcsapatot, a lelkes amatőrök csapatát (nah jó hozzájuk képest jól tudok játszani), akik soha nem adják fel és mindig erősítik egymást. Tényleg kb. így tudnám leírni, vicces volt meg jó. Így történt egyik játszmánál, hogy 9-4-es vesztes helyzetből nyertünk 9-10-re. Állatok voltunk tényleg, de jól lehetett ismerkedni, így gyorsan összespanoltunk az új társasággal. Ezután duma, pia, tánc következett. Itt jegyezném meg, hogy ott volt az a magyar is, akit eddig csak egyszer láttam, a János úr, aki BME gépészként végezve kijött és melózott itt 2 évet, most nyár óta pedig munkanélküli. Kicsit megéri neki itt hesszelni, mert több segélyt kap, mint amennyit mérnökként keresne Magyarországon. Ezt inkább jobban nem is kommentálnám. Fura volt nagyon, mert amióta kinn vagyok, csak angolul beszélhetek, beszélek ugyebár és megszoktam már ezt, így amikor hírtelen ott volt Jani, akire nem számítottam, akkor nem jutottak hirtelen eszembe a szavak magyarul. Amikor meg eszembe jutottak, akkor is olyan fura volt, úgyhogy végül is többször inkább angolul beszéltünk egymással. Ezen kívül beszélgettem egy nigériai gyerekkel is, egy iránival, meg sok-sok cseh legénnyel meg leánnyal. Egyik cseh párnak fel is ajánlottam, hogy csinálunk egy páros estét és csinálok jó magyar paprikás krumplit. Kb. ennyit az estéről, mindig jó új embereket megismerni. Haza az amcsi szomszédommal mentem, meg vagyok elégedve az új szomszédaimmal.:)
Következett a szombati nap... Ez a nap csak a délutánnal kezdődött, tekintve, hogy éjjel 5-kor értem haza előző napi buliból. 4-kor pedig már mentem is Carlohoz, mert megérkezett a mi kis olaszunk.:) Ő is hiányzott már, bírom nagyon. Egy kis duma után, előkerült az új szerzeménye, amit frissen és ropogósan hozott magával Olaszországból... mégpedig egy Playstation. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy nagy gamer, de élveztem végül is. Megvolt annak is a hangulata, az ilyenek is még jobban összekovácsolják az embereket. Vagy nem összekovácsolja... mert ha csak virtuálisan is, de akkor is verekedtünk egymással 2 órán keresztül.:P A végére már a valóságban is próbáltuk leutánozni a látottakat.:) Ezután bevártuk Matthiast, aztán uzsgyi, mentünk a BBQ-partyra. Igen, jól hallottátok, BBQ-partyra. Az egy dolog, hogy nekünk a legelején ősszel, amikor jó idő volt rendeztek ilyet az egyetemen, de hogy ezt most megcsinálták a tél közepén is az új erasmusosoknak... Le a kalappal. Így életemben először, a tél közepén, Skandináviában grillpartyn vettem részt. Látszik, itt az embereket már tényleg nem foglalkoztatja annyira a hideggel és sokszor már engem sem érdekel. Ha az ember tudomásul veszi, akkor sokkal könnyebb elviselni. Persze mi mit csináltunk a nagy hidegbe okos emberek módjára, ittuk a hideg sört. Sebaj, szép emlék marad ez is. Amikor már kellően szétfagytunk belülről és kívülről is egyaránt, visszatértünk Carlo corridorjába még egy kicsit Playstationozni meg sörözni. Ezután pedig mentünk Alex corridorjába, mert ott meg precorridor-partyt csináltak a spanyolok. Döbbenet, hogy ez egy másik spanyol társaság volt és hogy mennyire el vannak szigetelődve egymástól ezek a társaságok. Szinte egyáltalán nem ismerték azt a spanyol társaságot, ahova én szoktam járni. Hozzáteszem, tényleg rengeteg spanyol van itt, de akkor is. Persze a bulizást ők is szinte ugyanúgy művelik, mint a másik spanyol társaság, így jól éreztem magam velük. Talán még egy fokkal durvábbak is, mert csináltak egy nagy lavórnyi sangriat és abból mertek mindenkinek. Nekem annyira nem ízlett. Érdekes módon itt is egy új cseh lánnyal akadtam össze, akivel beszélgettem többet. Ebbe a félévbe eddig feltűnően sok csehvel találkoztam. Nah és akkor egy gyors kérdés: Találkoztatok már olyan emberrel, aki nem tudta a saját nemzetének a zászlóját??? Mert én igen, talán kitaláltátok, egy igen okos cseh lányhoz volt dolgom. Már éreztem akkor is, amikor elkezdte felrajzolni a zászlót, hogy kicsit össze van zavarodva, de nem akartam hinni a szememnek. Bizonytalanul, de a cseh zászlóba a felső részt színezte be pirosra. És bár egy ideig hallgattam, hogy lehet én vagyok ennyire hülye, hogy nem tudom, meg gondoltam saját zászlóját csak tudja már. Nah de aztán mondta ő is, hogy nem biztos benne, hogy melyik rész a piros és akkor mondtam neki gyorsan, hogy szerintem pont hogy a másik. Végül is Google barátunk erre is választ adott, ő sose hagy senkit kétségek között, rá tényleg mindig lehet számítani. Nah mind1, kicsit elkanyarodtam. Spanyolokkal dumáltam egész sokat, persze megint felhoztam Puskás nevét, azzal mindig jól lehet ismerkedni.:) Aztán folytatásként bebicikliztünk (!!!) a városba és elmentünk a már ismert Plato nevű ojjektumba. Ott aztán mulatott a nép egyet, élvezve a ragadós padló döngölését és nem mellékesen a füstmentes fűtött teret egészen zárásig. (Most üzenném Gordonkának, hogy még van ideje rá, legyen oly szíves már betiltatni a bagózást zárt terekben!) Aztán Alex tökölős csajozása miatt, még vesztegeltünk egy ideig a hidegben, úgyhogy a végén onnan is csak 5-kor értem haza. És bár Alex nem vitt fel senkit magával szobára, én viszont igen! Megfogtam az én drágalátós sza..., bocs szénné fagyott biciklimet és felhoztam a corridoromba. Persze ügyelve saját szobám tisztaságára, egy nem oly gyakran látogatott közös helyre vittem. Reggel 10-kor már vittem is vissza, hadd fagyoskodjon tovább, így aztán észre se vette senki a kis csintalankodásomat. Nyomokat viszont hagyott, 3 szép nagy olajos, retkes, köves, sáros pocsolyát egy marék rohadt fűvel megfűszerezve. Csodás látvány volt mondhatom, de legalább most minden működik rajta, ami csak működhet (sok minden alapból nem működik). Ezzel egy időbe a biciklizáram a radiátoromon éjszakázott, amiatt aztán jól megszomjazott reggelre. Megkönyörültem és elláttam a belét egy kis hajnyíróhoz való olajjal és most vígan éldegél és tökéletesen szolgálja gazdáját még a -10 fokban is, ezzel megkönnyítve gazdája életét. Nah ha már így szépen elparasztosodtam a végére eme szép estén, akkor már nyugodalmas szép éjszakát kívánok!
