Hej Hej!

Képzeljétek ma óriási hóvihar volt és megint van egy szép nagy adag friss hó...

Hehe, most hogy az unalmas és mindennapi bekezdés után már csak a hű és odaadó olvasóim maradtak, most már mesélek a péntek esti paprikáskrumplizásról...

Múlt heti tervem az volt, hogy péntek estére meghívom paprikáskrumplizásra a kis csipetcsapatot, azaz Alexet, Carlot és Matthiast. Csütörtök este jutottam el addig, hogy meg is hívtam őket, akkor derült ki, hogy biztos, hogy ráérek péntek este. Szerencsémre mindhárman örültek az ötletnek és elfogadták a meghívást. Csütörtök este meg átcsöngetett az amcsi szomszéd, dumáltam vele valamennyit, úgyhogy a végére őt is meghívtam és persze Viki is jött.:)

Péntek este fél8-ra hívtam a bagázst, de másképp alakultak a dolgok. Délután 3-5 laboron voltam és fél5-kor kapom az sms-t Alextől, hogy valaki nem csatlakozik e hozzá meginni egy sört a Karallenbe. Tudjátok ez az az egyetemi épület, ami péntek este kocsmává változik. Mivel a laboron használt programok nekem teljesen újak és emiatt nem megy könnyen, emiatt 5-kor idegesen egyből siettem át Alexhez. Ekkor látom, hogy ott van már a csipetcsapat többi tagja, így gyorsan betársultam hozzájuk. Ezután sok értelme nem lett volna már szétszéledni, így 6 körül együtt mentünk corridoromba, hogy elkezdjük együtt megcsinálni a paprikáskrumplit. Segítettek is rendesen, ami jól jött péntek este fáradtan. Gyorsan fel is tudtuk rakni a kaját rotyogni, így időbe kész is lett. Nagyon ízlett mindenkinek, dicsérgették is nagyon, meg mindenki kivétel nélkül minimum kétszer szedett. A jó magyar paprikáskrumplit mi mással csapatnánk szét a végén, ha nem egy jó magyar házi pálinkával. Ezt azért már ismerték eddig is, de összességében nagyon tetszett nekik ez a kis magyar est.:)

Ezután még iszogattunk meg dumáltunk valamennyit, aztán elhatároztuk, hogy elmegyünk VilleVallába, az egy itteni kocsmaszerűség (itt a kocsma alatt nem az otthoni kocsmát kell érteni), azután ha van még kedvünk, akkor meg bulizni a városba. Az előző bejegyzésemben már említettem az időjárási viszonyokat és akkor este iszonyat, kegyetlen hideg volt, olyan -25°C körül. Nah ilyenkor biciklire pattanni nem a legélvezetesebb, de itt ez a közlekedési eszközünk. Meg a buszok hétvégén is csak éjjel 1-ig járnak. Mivel Vikinek nem itt Rydbe van a biciklije, így ő az én kormányomra ült és úgy indultunk el 6-an. Elég meredek volt mondhatom ez a kormányon ülősdi 2-en egy biciklin dolog, mert az út vagy havas, vagy jeges volt mindenhol, így eléggé oda kellett figyelni és fárasztó is volt. Főleg, hogy a tél miatt alapból laposabban hagyom a kerekeket, nah ezután még az a plusz egy személy előre, az kicsit felborította az egyensúlyt is, meg az első kerék már majdnem felnin gördült. Felfele csak igen nehézkesen és lassabban tudtunk így menni és a vége az lett, hogy egy idő múlva szépen lassan a többi 4 embertől kicsit leszakadtunk. Dumáltak folyamat, így nagyon észre se vették, gondolták én úgyis Vikivel beszélgetek, de nagyon kedvesek voltak és nem vártak be. Emiatt utána kicsit ideges is lettem rájuk, de mind1. Azt hitték, hogy tudom hogy hol van az a VilleValla, pedig fogalmam sem volt. Így történt az, hogy még tekertünk pár száz métert és kb. már csontig átfagytunk, én még ziháltam is a hideg levegőt fáradtságomban, emiatt egyre inkább nem akartunk tovább menni, elment a kedvünk az egésztől. A mekiig elmentünk, onnan meg nem tudtuk, hogy merre kellene tovább menni és nem akartunk tovább fagyoskodni, így visszafordultunk és inkább visszajöttünk a jó meleg szobácskába. Tudtam jól, hogy másnap nagy buliba megyek, úgyhogy alapból is tartalékolni akartam, meg amúgy is helyesnek bizonyult a döntésünk, mert utána beszéltem Alexszel és ő is csak 1 sörig maradt VilleVallában és ment haza, bár a többiek 3-an még mentek valamerre elvileg. Tényleg kegyetlen hideg volt, talán a leghidegebb amit eddig életemben tapasztaltam (pedig jártam már a sarkkörön túl is ugyebár december közepén:P), főleg hogy nem voltunk úgy felöltözve mint a sítáborba, elvégre buliba indultunk. Az a bizonyos nagy buli megvolt másnap, de ezt már csak holnap fogjátok megtudni, hogy milyen volt.