Hej Hej!

Tegnap volt a születésnapom, úgyhogy emiatt egy bulit rendeztem szombat éjjelre...

Kalandosan indult az egész szervezés, mert eleinte összebeszéltem a spanyol Leandroval, hogy mi lenne, ha közösen szerveznénk egy bulit. Neki a névnapja szombaton volt, nekem meg vasárnap, illetve van kb. 10 közös spanyol ismerős, akiket meg szeretnénk hívni mindketten, így adta magát ez a verzió. Meg is beszéltük, hogy csinálunk egy Facebook eseményt, ott hívjuk meg az embereket, ott mondjuk el az információkat. Már kezdetben is kicsit gyanússá vált, hogy egy-két spanyol másképp gondolja ezt az egészet és mintha egy olyan hatalmas Ryd bulit akarnának csinálni az egészből, ami nem éppen a legjobb, mert 150 ember nem való egy ilyen buliba, főleg nem egy corridorba. Elkezdtem félteni kicsit a corridorunkat, hogy mi lesz ha idejön ennyi ember, de mint kiderült ez nem lett volna baj. Ugyanis van egy corridor, amit ma kezdtek el felújítani és kb. kibelezik teljesen azt a részt (erre is keltem ma reggel) és itt csak egy spanyol lakik, úgyhogy ott nyugodtan meg lehetett volna szervezni úgy, hogy ne zavarjunk nagyon senkit.

Én kezdetnek megcsináltam a Facebook eseményt, privátra állítva, azaz csak az adminok (Leandro és én) tudnak meghívni embereket, gondoltam lesz ami lesz. Meg is hívtam azt a 24 embert, akit szerettem volna. Beraktam egy bulis képet és „ZsoLean BirthNameday Party”-nak neveztem el. Mikor Leandro is meglátta, azt mondta kicserél majd pár dolgot az eseménynél. 1 napra rá kiderült, hogy átkeresztelte „Destroy Party”-ra, lecserélte egy lepukkant alkesz hippire a képet, illetve ideiglenesen nyitottá tette az eseményt, azaz bárki bárkit meghívhatott. Nah egyből következtek a haverok meghívása, meg a haverok haverjainak, így 1 napra rá kb. 150 meghívott vendégnél tartott az esemény. Gondoltam én nem éppen erre vágyom, úgyhogy felőlem ők megtarthatják az én ürügyemmel azt a zúzós partit, amilyet én nem szerettem volna születésnapom alkalmából, max. majd átjövök azzal a kb. 20 emberrel a saját corridoromba és itt leszünk külön. Ekkor mentett meg a Studentbostader, tudjátok övé egész Ryd és ő adja ki a corridor roomokat. Egy szimpatikus nő keresett meg a szervezettől a Destroy Partyval kapcsolatban. Mert hogy hallottak róla, meg a 150 meghívott vendégről és nyomatékosan azt tanácsolta, hogy töröljem azt a bulit a saját érdekembe. Én még örültem is kicsit neki, úgyhogy megértő voltam és mondtam neki, hogy persze semmi probléma, megértem stb stb. Hozzáteszem nem az első ilyen nagy buli, amit töröltetett a Studentbostader. Kiváncsiságból azért megkérdeztem, hogy ők tényleg figyelik a Facebookot, vagy honnan tudnak egyáltalán ezekről a bulikról. A nő pedig azt mondta, hogy nem, általában ahol szervezik a bulit, abból a házból valaki más lakó szokta figyelmeztetni a Studentbostadert, féltve saját nyugalmát és corridorját. Ezek után kicsit ciki volt, de kiírtam esemény leírásában is, commentbe is, meg minden meghívottnak emailben, hogy mi történt és hogy a buli törölve lesz, vagy Leandrora bízva az egész. Még aznap Leandrot is megkeresték, ezután pedig töröltük teljesen azt az eseményt.

Ezek után inkább mindenkit emailben hívtam meg. Persze időközbe kiderült, hogy ki nem tud jönni semmiképp, így adódott az, hogy 22. születésnapom alkalmából 22 ember volt hivatalos a bulimra. Leandro is tudta, hogy nem akarok olyan hű de nagy bulit, úgyhogy elnézést is kért a kellemetlenségekért és mondta hogy legyen az akkor, amit eredetileg szerettem volna. A buli meghívójában 7 órás kezdést írtam, mert tudtam, hogy a spanyolok, de úgy általában mindenki késni fog, 8 előtt úgyse jön senki.

8 körül kezdtek is jönni az emberek és 9-re körülbelül mindenki megérkezett. A buli jól sikerült, olyan volt amilyet szerettem volna. Így kb. 20-an pont elegen is voltunk. Próbáltam mindenkivel beszélgetni, meg törődni. Ezen kívül, aki ott volt mindenkivel íratattam valamit a svéd zászlómra, úgyhogy vannak maradandó emlékek is. Illetve sok kép készült is, azokat majd összegyűjtöm a többiektől és felteszem Facebookra. Kis hangfalakat, meg hosszú internet kábelt is szereztem, így zene is volt.

Jó hangulatban telt az első pár óra, aztán következett éjfél. Nagyon jó érzés volt azok között töltenem a születésnapomat, akiket a legjobban megkedveltem kint létem során és éjfélkor ők közösen elénekelték nekem a Happy Birthdayt. Köszönet az összes németnek, olasznak, franciának, spanyolnak, magyarnak. A legnagyobb köszönet pedig Vikinek és Móninak, mert nem elég hogy hoztak lufikat, ilyen takonykilövő sprayt:), meg rajzoltak aranyos dolgokat a whiteboardokra, de sütöttek nekem egy tortát is, amit körberaktak smartieszal és kirakták a nevemet is ebből. Ezen kívül volt rajta két kettes viaszgyertya macival. Örültem nagyon ennek. Ezután nem tudom melyik akarta a képembe nyomni, de végül megtettem én magam szétrombolva ezzel a művüket, majd erről is láthattok képeket. Ezután mindenkivel próbáltam megkóstoltatni:), aztán folytatódott a buli tovább. Mindenkinek már jó hangulata volt, el is kezdett táncolni a nép. Majd előkerült a pop-corn meg a tortilla chips szószokkal, amivel készültem a vendégeknek. Őszintén szólva a buli legvégére nem is emlékszem, túlságosan kevertem a piákat, hogy mikor azt nem tudom, de kidőltem.

Másnap fejfájással keltem és megnéztem a harcmezőt. Hát gondolhatjátok, hogy nézett ki... Azon kívül, hogy kb. sáros volt a padló, mindenhol az a takony volt amit említettem, illetve pop-corn, tortilla chips szétszórva mindenhol. A bulgár szomszédom volt olyan kedves és végig segített a takarításban, a végére tisztább lett, mint előtte. Törölgetés, porszívózás, felmosás, elmosogatás meg minden egyéb volt. Mikor végeztünk, akkor mondta, hogy képzeld ez nem is a mi asztalunk és mutat a kanapék között lévő asztalra. Én meg nézek rá, mint a hülye, mondom vagy én nem értem így kora reggel, hogy mit mond angolul, vagy tényleg nem a mienk. Megjegyzésként: ezeken az asztalokon tényleg minden bulin táncolunk, táncolnak az emberek, ez már ilyen megszokott dolog. Én is táncoltam rajta szombat éjjel. Nah de ezután Lolly kifejtette, hogy tegnap a spanyolok alatt kettétört az asztal. Én még tágabbra nyílt szemekkel néztem rá, hozzáteszem tényleg masszív egy asztal és nem is magas, szóval elég stabil is. Mint kiderült a kb. 4 centi vastag falapja tört ketté középen. Ezután az első kérdésem persze az volt, hogy most hogy van mégis egy ugyanolyan csak nem törött asztalunk. Amit említettem szinte üres corridort, onnan hozták át valamikor hajnalban. Ezen már csak röhögni tudtam. De mint kiderült ennyire nem egyszerű a helyzet. Mert tegnap este megint visszacserélték, mert hogy ma kezdik kiüríteni azt a corridort és előtte ellenőrzik, hogy minden megvan e. Nah most ha találtak volna ott egy kettétört asztalt, pont ott ahol elvbe a Destroy Partyt szerveztük volna meg Leandroval, akkor egyből minket vettek volna elő és vontak volna kérdőre. Szóval visszacserélték, de akkor meg itt nincs asztal, minden hétfőn viszont jönnek a takarítók. Őket valószínűleg úgyse érdekli ez, de azért valami asztal kellene, így valami tákolmányt hoztak a helyére, amit letakartak terítővel. Áááá csöppet se feltűnő mondhatom... Amúgy ez az asztalos mizéria a spanyolok sara, amit ők is tudnak és próbálják valahogy megoldani és nem rám kenik az egészet. Ennek azért örülök. Ha így nézzük tényleg Destroy Party lett a vége, de ismételve magamat nekem nagyon tetszett ezekkel az emberekkel a születésnapi bulim és örök emlék lesz.