Hej Hej!
Party-beszámoló sorozat folytatódik még egy gyöngyszemmel...
Az előző két szerda nagyon elvetemült volt, először a „Nationalities party”, aztán most szerdán pedig „Sexy-crazy-funny party for my birthday!!!!!!!!!!” került megrendezésre.
Buli előtt nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy mibe vagy hogyan kéne mennem a buliba. Egészen keddig, ugyanis akkor sorba kérdezték ismerősök, hogy te mibe mész, hogy leszel szexi, őrült vagy vicces vagy ezek keveréke holnap. Én mindig azt válaszoltam, hogy nem tudom, de nem terveztem nagyon semmi különöset, csak odamegyek a zöld csíkos szemüvegemben max azt annyi. Szerdán este pedig még volt egy órám, az utolsó svéd előadásom és ott is kérdezte a spanyol Carlos, meg a török Onur hogy mibe megyek este, mivel fogok készülni. Akkor volt idő kicsit többet beszélni erről és Onur akkor mondta, hogy több fiú arra készül, hogy félmeztelenül mennek, őrült alsó ruhában és kiegészítőkkel. Carlos is mondta, hogy majd valamit kitalál, márpedig a spanyolok (is) kreatívak ha bolondságról van szó. Gondoltam én sem maradhatok le erről az őrültségről és nekem se normálisan kéne megjelennem.
Az órám, illetve a buli között volt egy óra szabadidőm és akkor elkezdtem gondolkodni mit is kéne csinálni, hogyan kéne mennem a buliba. Zuhanyozás közben aztán megcsapott az ihlet és eszembe jutott millió őrült ötlet. Az alapkoncepció persze az volt, hogy félmeztelenül megyek akkor én is, de akkor már őrült dolgokat kellene rajzolni a testemre, testünkre haverokkal, mégis úgy a poén meg az őrült.
Mondtam is izgatottan Matthiasnak hogy van egy csomó jó ötletem, megyek mindjárt és pingáljuk ki egymást. Hívtam Lukast is, de neki még dolga volt és később tudott csak csatlakozni. Át is mentem 9-kor verőfényes napsütésben (ehhhh) Matthiashoz a testfestékeimmel, illetve corridorból kölcsönvett alkoholos filcekkel. Elmondtam neki, hogy mit tervezek és a végére hagytam a csattanót, a szerintem legütősebb ötletemet, amit amikor meghallott röhögött 2 percig aztán mondta, hogy ez nagyon király, ezt meg kell csinálnunk. Így neki is láttunk, összefoglalom hogy mik szerepeltek végül rajtam, illetve mit hordtam. Gondolkodtam, hogy ehhez a bejegyzéshez berakok egy képet is, aztán eszembe jutott hogy például az én kedves nagymamám is olvassa most már a blogomat rendszeresebben – ezúton is meleg szívvel üdvözlöm, sziaaaaa mama – úgyhogy lehet hogy mégsem kellene. Marad csak a leírás.
Szóval ami szerintem a legjobb ötletem volt, hogy írjuk nagy betűkkel az én mellkasomra hogy „LEGEN...”, Matthias mellkasára pedig azt, hogy „...DARY!”. Persze ehhez ismerni kell a How I met your mother című sorozatot, mert abban mondta mindig Barney, hogy „Legen... wait for it ...dary!” Fiatalok többsége ezt ismeri is és el lehetett sütni azt a poént is, most már magyarra fordítva (hogy a kedves nagymamám is értse) Legen... várj MatThiasra ...dás!
Ezen kívül volt egy nagy zöld nyíl a hasamon és egy nagy nyíl a hátamon piros „No entrance!” felirattal. Ezt most inkább nem fejteném ki jobban, többség érti. Ezen kívül az egyik karomra rá volt írva, hogy „I’m too”, másikra meg folytatásként „sexy!”. Volt egy hatalmas smile is a hátamon, nem is tudom, hogy honnan jött ez az ötletem, de legalább az a felület se maradt parlagon. Ezen kívül leragasztottuk a mellbimbóinkat is ragtapasszal, ahogy a félmeztelen modellek szokták egyes eseményeken.
Szerintetek ennyi elég egy sexy, crazy, funny partyra? Ha nem akkor még egy kis ráadás: kihagytam az előző bejegyzésemből, de Matthias ráírta poénból a homlokomra a nevemet Utekravallon és jó is volt, mert így nem kérdezgették mi a nevem, meg különben is vicces volt. Ezt továbbfejlesztve szerdán már úgy mentem, hogy fejemre nagy betűkkel rá volt írva, hogy „ZSOLOT”, mégpedig úgy, hogy a két O betű a szemem körül volt. Ezen kívül még hordtam a zöld csíkos szemüvegemet, amit kölcsön kaptam (örökre) egy ismerőstől, narancssárga baseballsapkát, illetve a fekete-fehér-narancssárga kockás strandnadrágomat, illetve narancssárga pólómat, hátha szükségem lesz rá. Nem tudtam papucsba menni az Utekravallon beszerzett sebem miatt ugyebár, úgyhogy cipőt kellett hordanom. Azt hiszem most már végére értem a listának és nem felejtettem ki semmit. Úúúúúú, de! Majdnem el is felejtettem a kis spirálos, majmos szívószálamat. Maxba ettünk Vikivel egyszer ottani happy meal menüt és ahhoz kaptuk.
Matthiason meg az említett „...dary!” felirat volt, illetve kitalálta, hogy körberajzolja az izmokat/izomhelyeket, úgy mint mellizom körvonalát, illetve kockás hasizmot. Ennyi. Gondolom ebből most ti is érzitek, hogy egy fokkal én őrültebb voltam.
Egy óra pingálás után aztán mentünk a buliba, ami azt jelentette, hogy fel kellett mennünk egy szintet és ennyi, úgyhogy nem kellett aggódni megfázás miatt. Én léptem be először a buliba, és ha nem lenne ilyen vastag bőr a pofázmányomon, akkor biztos nagyon elszégyelltem volna magam, így csak egy kicsit. Egyrészt még nem voltak olyan sokan, kb. 10-en, másrészt pedig kicsit túlteljesítettük magunkat. Messze mi néztünk ki a legőrültebben, lányok persze mind csak szexin néztek ki, nekik könnyű volt ehhez a témához öltözködni. Fiúknak sokkal nehezebb volt, de ők is viszonylag normálisan néztek ki, mi pedig Matthiassal kicsit szexik voltunk, nagyon viccesek, de legfőképpen teljesen őrültek. Mármint ami a kinézetünket illette. A szülinapos örült is nagyon, hogy végre igazi őrültek és úgy általánosságban is elmondható, hogy mindenkinek nagyon tetszett. Azaz első pár pillanatban beléjük ragadt a szó mindig a döbbenettől, amikor pedig a szemük felfogta a látványt, akkor pedig csak röhögtek és mutogattak egyes részletekre, hogy ahhh a haah aaahhhhahaha. Az első fél óra pedig azért volt kellemetlen, mert csak mi voltunk félmeztelenek. Később, amikor már megérkezett mindenki, akkor is volt egy két hiányos öltözködésű ember, de félmeztelenek csak mi. Mondjuk első fél óra után már nem zavart, szétpingált testemre meg nem akartam pólót húzni, azt festegettük egy órán keresztül. De nem nagyon tudom Onur miről beszélt, amikor azt mondta, hogy sok csávó lesz félmeztelen. Ő se volt például. Mindenesetre tényleg nagyon nagy sikere volt a kinézetünknek. Mindenki velünk akart fényképezkedni, illetve mindenki nézte a részleteket, hogy hol milyen írást, vagy meghökkentő részletet talál rajtam, rajtunk.
Már előre ki volt hirdetve, hogy győztest fognak választani a buliban, hogy ki néz ki a legelvetemültebben. Ezek után gondolom mondanom sem kell, hogy én nyertem, illetve végül is Matthiassal együtt, mert Legen... mit sem ér ...dary! nélkül. Nyereményem egy koktél volt, de nem az a mezei fajta, nem tudom hogy a csaj tanulta e ezt, de valami isteni koktélt kaptam tőle. Eskü eredetileg nem az volt a célom, hogy nyerjek, eszembe se jutott és különben is buli előtt 2 perccel is azt hittem, hogy én a normál kategória leszek majd a buliban, ha már mindenki ennyire készülődött rá. Most már viszont azt hiszem, hogy lehet az én agyam kicsit betegebb a többiekénél...
A buliba amúgy voltak még nem hétköznapi figurák, voltak szexi, vicces és őrültek egyaránt. Volt például két szadista, homoszexuális konyhás, zakó szárai között kikandikáló nagy férfi nemi szervet ábrázoló ábrával a mellén csávó és még sorolhatnám, de összességében a fiúk sokkal kreatívabbak voltak. Lányok általában addig jutottak, hogy felöltöztek szexin, kicsit sarkon állónak, valamelyik ehhez felvett valami nem oda illő ruhát is, hogy azért őrült is legyen, azt ennyi.
Maga a buli is nagyon jó volt, jó volt a zene, jó volt a hangulat és táncoltunk többet egészen addig ameddig nem lettek törzsvendégek a biztonsági őrök. Elképzelem, amikor először jöttek ki és meglátták, hogy milyen emberek buliznak és milyen viseletben. Bár azért gondolom őket már nehéz meglepni. Először éjfél körül érkeztek meg a nem kívánatos személyek és meg akarták ölni teljesen a bulit. Nem értem mit paráztak, csütörtök itt amúgy is munkaszüneti nap volt, úgyhogy vehetjük pénteknek is azt a szerdát. Bár ezek (nem ők) megölik a bulit pénteken is. Pedig tényleg semmi probléma nem volt velünk, nem rongáltuk a corridort, annyira nagyon nagyon hangosak se voltunk. Végül is sikerült rábeszélni őket, hogy halkabban folytathatjuk. Zene is csöndesebb volt, ezzel együtt az egymást túlkiabáló beszélgetések is, de ennek hangereje persze lineárisan fokozódott idővel. Nem meghívott vendégeink újra bepofátlankodtak, de valahogy megint sikerült kibeszélni a dolgokat. Még lehetne sorolni ezt, 4 órakor úgy nézett ki a buli, hogy fele társaság még ott volt, zene már nem volt, jó hangulat azért megmaradt és összesen kb. 4-szer vagy 5-ször jöttek ki a biztonságiak.
4 körül leléptem én is, amikor már világos volt (megint ehhhhh), de a hazajutásom sem ment egyszerűen. Minden cuccomat és vele együtt a kulcsomat is Matthias corridorjában hagytam és mondtam is neki, hogy ha előbb hazamegy, akkor figyeljen arra, hogy majd hívni fogom. Hívtam is négyszer aztán nyomtam a csengőjét, mint egy hülye, amire még a szomszédja is felkelt, mint kiderült pár napra rá, meg talán mindenki mást, kivéve Matthiast. Egyszerűen esélytelen volt elérnem, úgyhogy jött a B terv. Megkérdeztem Lukast és persze tudtam volna nála aludni, csak ő még kicsit maradni akart, aztán sikerült elérnem Davidet, nála is tudtam volna aludni és ő menni is akart, csak visszaugrott a buli színhelyére pár cuccáért gyorsan.
Én meg közvetlenül ezután megláttam Gonzalo barátomat és oda is mentem. Mondtam neki mi a helyzet, ő meg mondta, hogy pont kaját készült csinálni, maradjak és akkor tudok vele enni, utána meg ha gondolom alhatok a nappaliban a szófán. Gondoltam ez viccesebb, úgyhogy emellett döntöttem. Aztán jött a nagyon okos ötlete, hogy vigyük be a nappaliba a bazi nagy szófát és akkor le tudunk ott ülni és nézni, ahogy sül a kaja a sütőben, illetve mennyivel viccesebb, ha a konyhában a szófán alszom kaja után. Ezt most úgy adtam elő, mintha nem tetszett volna az ötlete, pedig persze hogy tetszett!:) Így is történt, ott ültünk a konyhába az oda nem illő nagy szófán majd kajáltunk egyet aztán ment aludni vissza barátnője mellé. Én meg ledőltem és aludtam egy jót a konyhában. Nah jó igazság szerint marha kényelmetlen volt, mert nagyon keskeny volt és sütött is rám a nap. 8-ig bírtam, utána gondoltam újra megpróbálom Matthiast elérni és csöngettem neki, úgyis ugyanazon a szinten lakik ahol én aludtam, csak másik szárnyban, így nem kellett messze mennem. Sikerrel jártam, mint kiderült 14 nem fogadott hívása volt tőlem, illetve vagy összesen szerintem vagy 20 percig tapostam a csengőjét. Felmarkoltam a dolgaimat, azt mentem haza folytatni az alvást a saját ágyikómban. Azt hiszem jogos a cím.
