Hej Hej!

Mély fájdalommal tudatom mindazokkal, akik ismerték, szerették, tisztelték, hogy küzdelmes és bulis Erasmusos életútja végén, türelemmel viselt, hosszú másnaposságok után,  

Alexander W.

született 1986. szeptember 30.-án Németországban, életének 24 évében, hosszú út után, 2010. március 30.-án végleg haza kellett mennie Linköpingből.

Utolsó kalandjára Zsolt és Victória kísérték el 2010. március 28.-án a korridoromba, megvendégelve lángossal és végső beszélgetéssel. A 2010. március 29.-ei kétszemélyes szertartáson egy szál papírlappal emlékeztem meg.

Emléke szívemben él!

Megjegyzés a szertartáson átnyújtott búcsúrajzhoz:

Személyre szóló ajándékot akartam neki, ezért jó ötletnek tűnt, hogy a Dániában vett filctollakat használva, rajzoljak neki a közös emlékeinkről. Lehet, valaki ezt gyerekesnek gondolja, de ez a leges legjobban személyre szóló és saját kezűleg készített búcsútárgy, szerintem. Alex barátom is így gondolkodott, mert örült nagyon az ajándékomnak, mikor az utazása előtt még átugrottam hozzá és odaadtam neki, illetve ittunk még egy felest utoljára, ezzel megpecsételve a barátságot. Bár ő Németországban él, de nagyon bízom benne, hogy párszor még fogunk találkozni. Itt Linköpingben pár emberrel sikerült kialakítanom olyan baráti kapcsolatot, hogy nem csak mindig azt kérdezzük egymástól, hogy vagy, mit csináltál tegnap, milyen volt a mai napod, igen, szerintem is szép az idő, stb. hanem hogy meg tudok velük beszélni komolyabb dolgokat is, vagy ha valamilyen problémám van, akkor azt is és rájuk lehet számítani. Ilyen ember például Alex, úgyhogy joggal bánkódtam, hogy haza kellett mennie. Ezért utolsó nyugis estéjére tényleg vendégül láttuk egy lángosozásra, így legalább Viki is el tudott tőle köszönni. Az este jól sikerült, beszélgettünk is sokat, a lángos is ízlett neki nagyon. Hogy a rajzlapon konkrétan milyen emlékeket örökítettem meg, arról még mindig nem beszéltem, úgyhogy most jöjjön ez:

Bal oldalon a bulikat, és az azzal kapcsolatos főbb momentumokat örökítettem meg: piros és a söri-veri egy-egy játék, pálinka magáért beszél (ő is szerette), Party Cruise meg ugyebár a buli hajóútra utal.

Jobb oldalon is a közös bulikról van szó, de most a főbb helyszínekről. Buliztunk itt együtt Linköpingben az HG-ben, Karallenben, Plataban és sok-sok korridorban.

Magyarságot mindenhol akartam ábrázolni, mert őt mindig érdekelték a magyar dolgok, szokások, ételek, italok, szavak stb. Emiatt is látható a két alsó sarokban egy-egy nagyon tipikus étel és az alkotóelemeik, amiket neki is volt szerencséje kipróbálni általam. Emiatt szerepel tehát a paprikás krumpli és a lángos.

Középen lévő dolgokat is szerintem ki tudnátok találni magatoktól, de azért elmondom. Svéd zászló van összevegyítve a némettel és a magyarral. Persze azt is ráírtam, hogy Alexnek tőlem.

Középen fenn egy múltbeli emlék látható, mégpedig a legemlékezetesebb, amikor is elmentünk a nagyon északi Svédországba. Több mint 20-20 órás vonatút, illetve utána is több órás vonat utak miatt rajzoltam le egy X2000-est, SJ vállalatnak az egyik típusú vonatát, illetve a városneveket, amiket megnéztünk: Kiruna, Abisko, Narvik. Felette a felejthetetlen sarki fényt próbáltam megörökíteni a csillagos éggel, amit együtt láthattunk. Ezen kívül látható még a magyar út szimbóluma is, amit sokszor igénybe vettünk túrázásaink során és a végére már az Alex is mindig rátalált a magyar útra, sőt már ő is ragaszkodott hozzá párszor. A légcsőhurut szó pedig azért szerepel ott, mert bár sok magyar szót tanult meg az út során (és itt tartózkodása során is), de a legemlékezetesebb és leghaszontalanabb a légcsőhurut szó volt ezek között. Olvasva a magyar-angol szótárt akadt erre a szóra, amit amúgy én magyarként se használtam ezelőtt sohasem.

Középen lenn pedig a remélt jövőt szimbolizáltam. Nem úgy, ahogy azt tippelték Facebookon, nem parlamenti képviselő szeretnék lenni, hanem Parlamenttel Magyarországot szimbolizáltam és remélhetőleg ott fogjuk viszont látni egymást Alexszel a jövőben valamikor.