Hej Hej!

Ebben a félévben is volt Welcome Dinner az újonnan érkező cserediákoknak...

A vacsorán persze most nem vettem részt, csak pénzkidobás lett volna, viszont az utána következő bulira elmentem. Találkoztam is előtte Alexszel, Matthiassal meg Carloval, hogy játszunk közösen egy istenkirály kártyajátékot, illetve megigyunk pár sört.

Ezután eltekertünk az NH nevezetű helyre, aminek a jelentése Nationernas Hus. Ez az egyetemnek az épülete a városközpontban, ami étterem bárral, illetve esetenként disco is. Minden pénteken elég jó bulik szoktak menni. Ezen kívül alapból is egy diákkocsma, vagy nem is tudom, hogy fordítsam le. Olcsóbb a pia itt és lehet venni normál alkoholtartalmút is, de így is aranyárban van minden. Nyáron van kiülős része is.

Az odajutással csak az volt a baj, hogy ez egy korábbi péntek volt, amikor még -15°C volt. Esküszöm zsibbadó hátsóval és szétfagyott újakkal érkeztem meg oda. Arcomról már nem is beszélek, mer azóta nincs. Utána következett 15-20 perc sorban állás, ami svéd viszonylatban szinte semmi, de akkor úgy szétfagyva nagyon rossz volt az is. A megpróbáltatás után viszont sikerült bejutnunk a jó meleg NH-be. Ruhatár után tök véletlenből sikerült is ráakadnunk Vikire, meg Mónira, akik egy ideje már táncoltak, reszeltek, csípőt mozgattak a tánctéren felfokozott állapotban. Elmentem wc-re, ők pedig kinn vártak. Amikor kiléptem akkor épp egy kis dugó, de azért széltében izmosan nagydarab emberkével szóba elegyedtek.

Odamentem én is, aztán 2. mondat után valahogy szóba került a rövid hajam (előtte vágtam le nem sokkal) erre Viki után az az ismeretlen csávó is végigsimította. Én meg nézek rá és tök poénból megkérdeztem, h vazz te homoszexuális vagy? Feje arról árulkodott, hogy nem éppen az év poénját hallja, át is villant az agyamon, hogy lehet mégse volt túl vicces és még a végén nem jól jövök ki ebből, de egy pillanatra rá már tök komoly fejjel mondta nekem, hogy: igen. Én meg nézek okosan visszakérdeztem, hogy de tényleg (elég meggyőző fejjel mondta) és megint mondta, hogy: igen. 2 pillanat múlva el is ment egy hasonló kaliberű srác sértődött fejjel, aki végignézte, hogy a fejemet végigsimította. Erről aztán kiderült, hogy ez a pasija volt és tényleg homokkel telik. Nem elég hogy hozzámért egy homokzsák, de még egy másik féltékeny is lett rám. Bocsánat, hogy így adom elő, de én talán még maradi gondolkodású vagyok, és nem nézem szép szemmel két fiú együttlétét. Nah mind1, velük volt még kalandom, mégpedig hogy majdnem bepisiltem miattuk. Nagyon kellett már kidobnom a sárga kockát, de egyedül az egyik homokos mellett volt hely a vályú mellett a wc-ben, én ezt már nem vállaltam be, inkább vártam és tűrtem a hólyagom szorító fájdalmát. Ezen kívül a simogatós jelenet után, egyik pillanatról a másikra nagyon morci lett a Mónira meg a Vikire, mer hogy biztos csak azért beszélnek vele mer homokos. És ez neki nagyon rosszul esett és elviharzott. Nah ezek után megértem, hogy meleg mint a nap, ilyen lányos gondolkodással meg elrohanással.

Ennyit a homoszexuálisokról. A buli maga jó volt nagyon, én élveztem nagyon, mint minden bulit.:P A hangulat jó volt, sok cserediák volt, meg táncolni is tudtam sokat. Képek már egy ideje fenn vannak Facebookon róla. Miután kipörögtük magunkat és lemerültek az akksijaink is, leültünk és Matthiassal, Carloval, Lukassal hülyültünk tovább. Inni nem volt bátorságom, féltem hogy a pénztárcám oly könnyűvé válik azután, hogy hazabiciklizésnél egy bukkanón csak úgy elreppen a végtelenbe. Új embereket most ebben a buliba nem ismerkedtem meg, de nem volt hiányérzetem, amikor jöttem haza. Viszont fázhatnékom annál inkább. Ugyanis mire vége lett a bulinak már Kirunát megszégyenítő -18°C volt a kinti hőmérséklet. Hazaút nem volt élvezettel teli, ismételten hidegtől zsibbadó hátsóval váltam külön a fagyos nyeregtől. Lehet Lukas járt jól, nem tudom. Ő volt Welcome Dinneren is és busszal ment be, de éjjel a buli után már nem járnak a buszok. Ő futott, amíg mi biciklivel mellette. Egész jól bírta a srác, ő nem fagyos hátsóval, hanem szétizzadt fejjel és ruhákkal ért haza.