Hej Hej!
Itt most komolyan egy álomról lesz szó, ami megtörtént...
... Már amennyire egy álom megtörtént valaha is. A lényeg, hogy tényleg ezt álmodtam most egy kis délutáni pihentető alvás után. Egyből leültem és elkezdtem írni, mert percről percre kevesebb emlékem maradt az álomról, egyre homályosabb lett az egész. Ebbe az álmomba annyi mindent belefűzött szerintem a félig vegetáló agyam, hogy gondoltam érdemes leírnom. Kezdem is gyorsan a sztorit, még mielőtt homályba vész:
Szóval az álmom kezdődött azzal, hogy itt voltam Svédországban az egyetememen, erre mint a tv-ben kis szöveges üzenet siklott végig az agyamban, amit láttam is a látómezőmön. Arra kértek, hogy jelenjek meg egy kvízen itt és itt. Emlékszem, hogy több diák neuron rendszerében megjelent ez az üzenet, és hogy többen elkezdtek menni célirányosan egy irányba. Látszólag ők már nem először tapasztalták ezt, úgyhogy elkezdtem követni őket.
Egyszer csak egy szobában találtuk magunkat, ahol tele napszemüveges, admirálisnak öltözött egyének voltak csak, illetve az a kb. 15 diák, akiket így bekérettek. Azt mondták egy számunkra fontos kvízen fogunk részt venni, a mi érdekünkben érdemes minél jobban kitölteni. De ezt olyan hangsúlyban mondták, mintha valami rosszat tettünk volna és csak a kvíz jó kitöltésével sikerülne elkerülni a börtönbüntetést. Így próbáltam én is kihozni magamból a maximumot. Persze ezt nem napszemüvegesek egyike mondta, ők sosem szólaltak meg.
Ismerős nem volt, akire támaszkodhattam volna, úgyhogy csak koncentráltam. Az első feladathoz le kellett ülni egy gépbe és valami feladat volt, mégpedig hogy rá kellett bökni a helyes megoldásra. Persze egy ilyen fejünket körülölelő szerkezetet raktak ránk, amiben a kérdés megjelent, azt hogy hova böktünk a virtuális térben, azt pedig érzékelte. Mikor lejárt az igen csak kevés idő, amit erre hagytak, egyből jöttek a napszemüvegesek és a falhoz állítottak és nézték a monitort, hogy mit alkottunk. Erre nem szóltak semmit, mint ahogy máskor sem, csak mutatták nekünk az irányt, hogy merre kell menni a következő próbához. Egyetlenegy diáknak mutatták, hogy állj, neked nem volt jó a válaszod, nem mehetsz tovább.
Volt aztán több próba, folyamatosan foszlanak már szét az emlékeim az álmomról, mindenre nem emlékszem, de tudom, hogy volt amin virtuálisan lovagoltunk és egy akadálypályaszerűségen kellett fölugrálni a végén pedig egy kérdés volt és a megfelelő válasz fele ugrani. Meg volt valami vidámparkos is, ott lődözni kellett valamit majd a végén ott is egy kérdést kaptunk, amire válaszolni kellett. A vége egyébként mindig ez volt, előtte pedig általában valami ügyességi, logikai dolgon kellett végigmenni.
Az utolsóra viszont nagyon emlékszem, elmesélem inkább azt gyorsan, amíg ki nem reppen az agyamból. Annál már csak 5-en maradtunk és mondták, hogy itt többen el szoktak vérezni és sokszor ez az utolsó feladat, így tényleg nagyon koncentráltam. Körülálltunk egy magnót, akkor már sejtettem, hogy a feladat memória illetve szövegértési teszt lesz. Jah nem is mondtam eddig, hogy az egész álmom angolul volt. Nah gondoltam ez nekem nehéz lesz, ezért kinyitottam füleimet és koncentráltam amennyire csak tudtam. Bekapcsolta a magnót és olyan halkan ment a szöveg, hogy egyszerűen nem hallottam, értettem semmit. Kb. 5 centiméter közelre hajoltam a magnóhoz és úgy már értettem. Volt több adat és azokra koncentráltam, gondoltam biztos arra vonatkoznak majd a kérdések. Meg is jegyeztem nagyon őket. Például, hogy a vonattal 207-tel mentek, illetve hogy 14:53-kor érkeztek meg Neverlandról stb. stb. Mindenkinek a kezébe nyomtak szótlanul egy papír fecnit 2 kérdéssel. Miközben mormoltam magamban az adatokat, hogy el ne felejtsem őket, olvastam a 2 kérdésemet. Az egyik az volt, hogy mikor indultak el, a másik pedig hogy honnan indultak el. Egyből mondom magamban Neverlandból, Neverlandból indultak és hírtelen ideges lettem, mert fogalmam sem volt, hogy mikor. Tudtam, hogy eléggé az elején mondták el, amikor még semmit nem hallottam a magnóból, így igazságtalannak éreztem, hogy amiatt lemaradok. Mint mondtam nem volt senki ismerős, de akkor hirtelen 5-en akik ott voltunk az egyik az Alex volt – mondom, hogy ez egy álom volt. A válaszunkat fel kellett tűzni egy táblára, LiU-s hűtő mágnessel, de az 5 métertávolságban volt. Elkezdtem szorgosan kérdezni Alexet, hogy vazz mikor indultak el, mikor indultak el... Nem jött válasz tőle, így megkérdeztem mást is, amikor már majdnem a táblához értem. Ő tudta a választ és el is mondta nekem, én pedig gyorsan ráírtam a és ráírtam a papírra. Ebben a pillanatban iszonyat határozottan, szinte kilökött a sorból az egyik napszemüveges, aki eddig csak meredten állt a fal mellett, ahogy a társai is a terem többi pontján. Olyan erősen fogott, hogy nem tudtam volna elesni, de a falhoz szorított és először hallottam megszólalni a fajtáját. Az arcomtól 5 centiméterre ordította a fejembe, hogy CSAK A TISZTESSÉGES MUNKÁT FOGADJUK EL, CSAK A TISZTESSÉGES MUNKÁT FOGADJUK EL, TE CSALÓ VAGY, TE CSALÓ VAGY. Mindezt félig gépiesen, de nagyon határozottan mondta. Ezek után kidobtak, mint macskát kakkantani.
Később újabb üzenet jelent meg az agyamban, amit megint csak láttam a szemem előtt. Az üzenet az volt, hogy a kvíznek vége, a kvíz célja egy állásajánlat odaítélése volt, a nyertest felvették. Illetve kiírták, hogy többet nem hajlandóak elárulni és aki nem csalt, annak újabb ajánlat érkezhet bármikor a jövőben, addig is legyünk készenlétben.
Ennyi volt az álmom, legalábbis amire emlékszem most hírtelen. Bocsánat ha teljesen érthetetlenül fogalmaztam, vagy kicsit keszekuszán, de mint mondtam nemrég keltem fel és próbáltam gyorsan leírni mindent, ameddig el nem felejtem.
Nem vagyok egy álomfejtő, úgyhogy ezt meghagyom a „profiknak” . Hehe, erről jut eszembe, most elképzeltem, ahogy valaki ismeretlen bemutatkozik nekem: háj Kovács Gergely vagyok, profi álomfejtő (,vagy felsőfokú, nemzetközileg is elfogadott álomfejtő). Szóval én most nem próbálom megfejteni, de azért vicces, hogy mennyi mindent belefűzött az agyam ebbe az álomba... Gondolok itt például Terminátorra, akinek az üzenetek ugyanúgy megjelennek a szeme előtt, vagy a Roller Coaster 3 vidámpark építő játék, amit az egyik nap használtam megint. Ezen kívül több egyetemmel kapcsolatos dolog is belefűződött: hogy az óráimon mindig egyedül vagyok magyar, így nem számíthatok nagyon senki másra és mindig jobban kell figyelnem mindenre. Ezen kívül megjelent az egyik itteni egyetemi társulat, akik admirálisként vannak beöltözve és mindig napszemüveget hordanak, illetve csak derékszögben tudnak díszesen (gázul) menni. Ezen kívül az itteni oktatási rendszer is megjelenik, mert iszonyat szigorúan veszik a puskázást, vagy bárminemű csalást. Egyből küldenek haza, vagy nagy botrányt csinálnak belőle. Vagy az angol tudásommal kapcsolatban, hogy annak idején gimis 3.-os koromban, amikor elbuktam elsőre az írásbeli középfokú nyelvvizsgát. Akkor a magnó lett kritikán aluli, amit tényleg egyáltalán nem hallottam (nagy teremben elöl volt a recsegős magnó, én meg persze hátul ültem). Azért megjelent a magyarban megszokott is, ha már nem tudom a választ, akkor megpróbálom összecsalni az utolsó pillanatban. Például a BME-n, amikor le kell adni a ZH-t akkor a sorban állás közben azért 2 mondatot még le lehet írni innen-onnan. Nem ezen szokott múlni, de azért ez is benne van. Ezen kívül, hogy lázasan készülök már Alexhez mostanában, ezért ő is megjelent az álmomban. De szerintem, ha nagyon akarnék, még találnék párhuzamot, belefűzést.
... Vagy lehet a jövő állásinterjúját álmodtam meg??? :D
