Hej Hej!

Alex búcsúztatásának hetén nem csak szomorú dolgok történtek, hanem vidámabbak is, most ezek következnek röviden...

Kedden barbeque-zás volt, mégpedig idén tavasszal az első. A tavasz éppen kacsingatott errefele, innen jött a bátorkodás ilyesmit tenni a zord Svédországban. Napközben az idő szép tiszta és napos volt, úgyhogy pulcsi viselése is elegendő volt. Este viszont annak módja és rendje szerint, amikor napnak már se híre se hamva, se napsugara, akkor a hőmérséklet azért igencsak hideg volt. 0 fok környékét piszkálgatta pár foknyira a hőmérséklet, de azért a pozitív irányból.

Eredetileg úgy volt, hogy egy apartmanhoz és annak kertjéhez megyünk grillezni itt Rydbe, úgyhogy kezdésnek oda is mentünk. Amik itt Ryd-ben szervezett programoknál szoktak lenni, ahhoz képest akkor ott annyira nem is voltak sokan, mondhatni csak egészségesen sokan. Fele persze spanyol, de legalább akikkel én vagyok jóba azok közül, így indult a traccsparti. Gyorsan kiderült, hogy bár a hangulat jó, de mindenki által hozott grillezni valókat esélytelen ott megcsinálni, annyira kicsi grillel készültek. Pedig az éhes gyomrok igencsak korogtak. Emiatt döntöttünk úgy kb. a fele néppel, hogy elmegyünk Ryd központi grillező helyére. Ez de viccesen hangzik, kicsit elmagyarázom. Ryd közepén van egy BBQ hely kialakítva kétszer másfél átmérőjű sütő hellyel, sok paddal és mellette van a röplabdapálya is, de az most lényegtelen. Ha még mindig nem tudod, hogy mi az a Ryd, akkor pedig nem olvasod szorgosan a blogomat.

Szóval odamentünk az említett helyre, spanyolok fél perc alatt szültek 5 kiló faszenet, aztán ment minden szépen sorjában, ahogy a mesébe is szokott lenni. Tűzcsinálás, aztán sütögetés. A vitt cuccaim gyorsan bekerültek valahogy a spanyol közösbe a tudtomon kívül, de ezt annyira nem is bántam. Inigo szorgosan forgatta a hamburgerpogácsákat, meg a hamburgerkenyereket, így finom parázson sült hamburgerekkel tölthettem meg gyomrom feketelyukát. Ejjj BBQ-nak tényleg nincs párja, feelingre is nagyon jó és a végén még egy finomat is eszel. Persze ott már nem csak spanyolok voltak, hanem voltak franciák, olaszok, törökök, németek meg ki tudja még milyen népség. Ezek közül a népek közül ismerek több emberkét, úgyhogy jártam körbe ismerősökkel beszélgetni akkor este. Amikor teljesen átfagytam és tele hasam miatt el is álmosodtam, azután már csak pár spanyol haverral beszélgettem. Az egyik a Leandro volt, akinek ugyanolyan érzései voltak, mint nekem, úgyhogy ő szorgalmazta, hogy mennyünk el a corridorjába, ami 27,62 méterre van egészen pontosan.

El is mentünk oda, kezdetben csak kb. 6-an, persze tudtuk, hogy végül a többiek is ott fognak kikötni. Lábam pont annyira szétfagyott, mint Andernek, emiatt erről kezdtük el beszélni és így jött valahonnan az ötlet, hogy dugjuk be a sütőbe a lábainkat megmelegíteni. Így aki Facebookon a képeimet rendszeresen nézi, emiatt találhat köztük egy olyan képet, hogy fekszünk a földön a konyhába és a 2 pár láb a sütőben van. Az ötlet nem kicsit jónak bizonyult, ennek segítségével tízszeres gyorsasággal nyertük vissza lábainkat. Ezután kezünket sütöttük meg kicsit, aztán teljesen rendbe jöttünk, éreztük az összes végtagunkat. A népség is egyre jobban kezdett szivárogni a BBQ placcról, úgyhogy a végére egy spontán corridorbuli kerekedett. Spanyolos gyorsasággal zene is gyorsan került az asztalra, úgyhogy ivászattal, beszélgetéssel, táncolással folytatódott a buli. Az asztalon táncolás csak szigorúan úgy, hogy a sarkokban állva az asztallábak felett, aki olvasta a szülinapi bulimról készült bejegyzést, az tudja hogy miért. Legtöbbet spanyolokkal, bécsi magyarral és egy svéddel beszélgettem, táncolni meg persze csak spanyolokkal táncoltam. A buli jó volt, nem is tudom mikor lett vége.

Eddig el is felejtettem megemlíteni, hogy 3 évnyi BME-s tanulmányaim után végre volt tavaszi szünetem. Ami nagyon nem elhanyagolható, hogy nem pár napról van szó, hanem konkrétan 2 hétről. Nah ez azért nem semmi. Most ennek az első hetéről írok. Ezt csak azért mondom, mert mindenki nagyon ráért, nagyon sokan persze vagy hazamentek, vagy kirándulni valamerre, vagy melegebb éghajlatra, de akik itt maradtak Linköpingbe, azok viszont csinálták folyamatosan a programot maguknak. Jó volt, hogy senkinek sem kellett foglalkoznia olyannal, hogy húúú másnap 8-kor előadásom lesz. Így a következő megemlítendő esemény az a csütörtöki Plataban való bulizás volt.

Akikkel kezdem mindig közösen az estét, azok közül senki sem volt Linköpingbe, vagy elmentek haza, vagy épp európai körutazást tettek (amerikai Lukas). No para, ugyanis volt egy szervezett corridorbuli aznap estére, mégpedig Plata elő bulijaként. Jó török ismerősöm szervezte, mert a corridorja szinte teljesen üres volt, mert minden szomszédja elment haza, vagy erre-arra. Így meg volt oldva az is, hogy buli előtt hova mennyek és kikkel. Az említett török parti szervezőről még úgyis többet fogok írni ebben a bejegyzésben, de most csak annyit, hogy ő is azokkal a spanyolokkal van jóba, akikkel én. Ennek köszönhetően, ők is mind ott voltak, de összességében is az ottani népség 90%-át ismertem . A buli egészen időben kezdődött, mert 10 előtt már a városba kellett érnünk, hogy ingyen bejussunk Plataba. Kis szeszes itallal felszerelkezve tehát én is időben elmentem erre a bulira. Onur a házigazda, mintha be lett volna drogozva, annyira boldog volt, meg pörgött, meg szerette az egész világot, pedig persze semmi droghoz nem nyúlt, csak mint kiderült az új párjának örült annyira. Mint mondtam, gyakorlatilag az összes Erasmusost ismertem ott, a maradék 10%-a pedig Onur új párjának a barátai voltak, akik mint kiderült mind gimnazista negyedikes svédek.

Most már kicsit konkrétabban. Onur akiről az egyik bejegyzésemben írtam azt, hogy egy másik fiúval kajánul smárolt és hogy ez nekem mennyire undorító látvány volt és hogy mennyire felkészületlenül láttam mindezt. Ebben a bejegyzésben pedig eddig úgy írtam, hogy Onur „új párja”,de amit róla tudnotok kell,  az hogy ő fiú. Onur nem heteroszexuális, de még csak nem is biszexuális, hanem homoszexuális. Nekem sok dolgom még az ilyen beállítottságú emberekkel nem volt, de a mindennapi életben még nekem is teljesen hétköznapi volt Onur, azaz egy jó fej, bulizós török csávó. A buliban többször láttam a fiújával és a végére megszoktam a látványt úgy ahogy. Már nem ment el a kedvem az élettől, ahogy megláttam őket együtt. Főleg azért nem, mert Onuron igazán látszott, hogy ő tényleg úgy boldog, nem csak majom módjára divatból más szexuális beállítottságú. Inigoval kicsit beszéltem is erről, de amit még azért nehéz volt megemésztenem, hogy nem elég hogy homoszexuális, de még kicsit pedofil is az új barátja alapján, mert mint mondtam már a barátja csak 18 éves, Onur pedig nálam is idősebb. Nah mindegy, ízlések és pofonok. Egyébként a homoszexualitásról az este folyamán még beszélgettem 2 másik spanyollal is, én végig azon az állásponton voltam akkor, hogy engem nem érdekel, hogy homoszexuális, csak ne előttem csinálják a dolgaikat, hanem a 4 fal között, akkor nem idegesít. Ők meg elmondták, hogy nekik ezt egyáltalán nem furcsa látniuk, mert Spanyolországban sok ilyet látnak az utcán és ez ott mindennapi. Most pedig kicsit a jövőbe megyek, mert ide tartozik. Most már Onurnak hála szinte teljesen elfogadtam a homoszexualitás létezését és egyáltalán nem zavar, ha például vele beszélgetek, vagy vele bulizok és sokkal megértőbb lettem a homoszexuálisokkal szemben úgy általánosságban is. Ezt Onurnak egy másik bulin el is mondtam, ami kicsit furán jött ki, mert onnan indítottam, hogy én utáltam a homoszexuálisokat, de ő el tudta fogadtatni velem ennek létezését és nem érzem magam kellemetlenül se, ha látok ilyet. Ő furcsállotta ezt nagyon, de utána megnyugtattam, hogy ez jó dolog, amit most elmondtam. :P Azóta beszéltem vele többször, neheztelni biztos nem neheztel rám, úgyhogy ezzel sincs gond. Nah ennyit erről, folytatódjon az estéről a beszámolóm.

Szóval Onur bulijában voltunk, ahonnan időben elindult a nép a városközpontba. A többség biciklivel ment, páran pedig busszal. Én a biciklisek táborát gazdagítottam és nem is bántam meg. Mivel mint mondtam a legjobb haverjaim nem voltak velem aznap este, így mindenkivel beszélgettem valamennyit és iszonyatosan vicces volt, hogy csütörtök este fél 10-kor Ryd és Plata közti bicikliútszakasz tömve van biciklisekkel és konvojszerűen mennek bulizni együtt. Én alig bírtam befejezni a röhögést, amikor megláttam, hogy előttem mennyi biciklis, meg mögöttem is mennyi biciklis tart ugyanarra, ugyanahhoz a célhoz. Nagyon jó érzés volt, így utólag nem is tudom, hogy miért. Akik busszal mentek, ők is pont ugyanakkor értek Plataba, mint mi.

Sikerült bejutnia mindenkinek ingyen még 10 óra előtt, bejutásom után két percre rá pedig odaértek a svéd-magyar lányok is, Móni, Olívia, Viki. Ruhatárba leraktuk a kabátokat, aztán mentünk fel a buli helyre. Ott még buli nem igazán indult be, úgyhogy Ugurral, a másik török gyerekkel beszélgettem. Többször beszélgettünk már, tényleg jó fej, akkor este pedig meghívott Isztambulba, hogy nyugodtan mehetek bármikor, ha van kedvem. Idővel azért csak-csak felpörgött a buli is, és aznap este, hogy miért, azt nem tudom, de egy tényleg jó buli volt. Részletesebben nem tudok róla mit írni, pörögtem egyet az Erasmus ismerősökkel. Zárás előtt kicsivel léptünk le a helyről, elkerülve ezzel a tömegnyomort a ruhatárnál és én 4 spanyollal tekertem haza együtt Rydbe. Így a bejegyzés végére belegondoltam, hogy milyen jó, hogy mennyi emberrel lettem még sokkal jobba, mint előző félévben és hogy már tényleg teljesen otthon érzem magam itt.