Hej Hej!

Bár az Utekravall (Szabadtéri nagy buli) már több mint egy hete volt, de azért szeretnék pár szót (2184 szót) ejteni erről a legőrültebb kravallról...

Itt a LiU-n időről időre, kb. 2 havonta szerveznek egy-egy Kravallt a diákok a diákoknak, ami sosem ingyenes és mindig az egyetemen van a sokat emlegetett Kårallenben. Ezek a legnagyobb egyetemi bulik itt, ezért van a köznyelvben egy külön kifejezés is erre: kravall. Ezeken a nagy bulikon csak LiU-s egyetemisták vannak és mindenki az overalljában jelenik meg, akinek van (az összes svéd overallba szokott lenni, Erasmusosoknak kb. fele). Viszont ez most egy különleges kravall volt.

Mint ahogy utaltam arra a bevezetésben, ez a kravall most szabadtéri volt és ez adta a különlegességét. Ahogy már elmondtam, nincs éppen tavaszias idő, azon a pénteki estén is csak pár fok volt, de ez nem tántorított el minket, hogy bulizzunk egy jót szabadtéren. Az este persze egy elő bulival indult Erasmusosokkal itt Rydben. Az sem volt akármilyen, ugyanis az egyik spanyol BBQ-zást szervezett prepartyként. Zene volt, sör volt, grillező hely parázzsal volt, jó társaság volt, mi kell még? Én hamburgerekkel készültem, így én azokat sütögettem. Nem volt túl sok parázs, úgyhogy mindenki egymás kajáján, hegyén hátán próbálta megsütni a sajátját. Sok jó ember kajája kis helyen is elfér, úgyhogy ezzel nem is volt gond, illetve az én húspogácsám is magáévá tett legalább egy kis pácos fűszerezést más húsáról. Hozzá való pirított hagymát pedig a spanyoloktól szereztem be, úgyhogy a végére egész hamburger ízű izét sikerült kreálnom. Közben, meg persze utána is sokat társalogtam, talán a spanyol Diana-val a legtöbbet. Már így is sokat meséltem én Magyarországról és a magyar mentalitásról, illetve ő is Spanyolországról és spanyol mentalitásról. Azon az estén is ennél a témánál lyukadtunk ki és nagyon vicces, hogy ez a két mentalitás kísértetiesen hasonló.

Azt nem mondom, hogy mikor már bemelegítettünk kellőképpen a kravallra, akkor elindultunk oda, ugyanis inkább megfagytunk. Nah jó nem megfagytunk, de fáztunk. Elég későn sikerült elindulnunk és ez a hosszú nappalnak volt betudható. Olyan szinten elvesztettem én is az időérzékemet mindenki mással együtt, hogy csak na. Nagyon sokáig van világos és nagyon korán felkel a nap. Észre se veszi az ember és mát fél 11 van és még mindig nincs sötét. Emiatt aztán kravall előtt is olyan 11 körül vettük észre, hogy hééé hogy elment az idő, kéne már menni!

Én pár spanyollal mentem illetve egy török csajjal, Elaval. Ez azért lényeges, mert olyan szinten szétröhögtem az agyam rajta, mint már régen. Látnotok kellett volna, hogy hogyan biciklizik. Annyira bizonytalanul és bénán, mint aki először lát biciklit. Elindulni ötödszörre sikerült akkor is egy 10 centis hegyet keresett magának és a lejtő, illetve a gravitációs erő által nyert lendületet próbálta kihasználni az elindulásához. Utána senki nem mehetett 3 méteres körzetébe, mert egyből üvöltött igen magas frekvencián. Józsi bácsi a sarki kocsmából sokkal egyenesebben tud biciklizni 20 kupica pálinka után. Teljesen értetlenül álltam a látottak előtt és rá is kérdeztem, hogy életében először ül e nyeregben. Persze, hogy nem, de azzal magyarázta a bénaságát, hogy ez kölcsönkért kero és amiatt nem tud vele menni. Én meg két röhögésem között mondtam neki, hogy aki tud biciklizni annak holt mindegy milyen bicikli van alatta, mindegyik alapjában véve ugyanolyan (nah jó ezzel tudnék vitatkozni, de most arról van szó hogy mindegyik falubájk olyan mint a többi). Sokat nem nagyon lehetett vele kommunikálni, mert őrülten koncentrált. Persze én még szórakoztam vele, csak hogy hallgathassam milyen magas hangon tud sikítani, illetve hogy magamat mulattassam. Szemét vagyok, tudom!

Két évvel később oda is értünk a helyszínre és le is döbbentem, hogy mekkora területet lesz a kravall. Gyorsan letoltam még a belső fűtésnek szánt utolsó korty pálinkát aztán mentünk sorba állni. Buli itt nincs sorban állás nélkül, ezt itt nem lehet kiküszöbölni. Kravallra mindig rengetegen mennek, ez most is így volt, úgyhogy a sornak egy kb. 25 kanyarból álló (eskü hogy most nem túlzok) kettős kígyó volt kialakítva. Szerencsére még nem mentek olyan sokan akkor, amikor mi, így CSAK fél órát kellett sorban állnunk. A 25. kanyar után, jegyünk és LiU-kártyánk felmutatása után végre sikerült bejutnunk az Utekravallra.

Két helyen volt zene tánctérrel, az egyik helyen tuctuc reszelős zene szólt a másiknál pedig gitárvonyítós rockosabb élő zene. Volt egy rakás piás pult, előttük sörpad erdővel. Ezen kívül még voltak egyéb vicces dolgok is, mint például ping-pong, Twister, amiket szabadon lehetett használni és persze senkinek se jutott eszébe elvinni magával valamelyik kelléket. Én is beszálltam ping-pongozni egyszer, forgóztunk. Ez igen vicces volt, mert mindenki alkoholos befolyásoltság alatt ált. Persze azért tudtunk játszani, meg rohanni, annyira nem voltunk készen, mint buci (igen, kis b-vel) vezetés közben. Ha már így elsoroltam, hogy mi minden volt, akkor azt is el kell mondanom, hogy összesen kb. 12 WC volt a rengeteg emberre – ennek még lesz jelentősége később.

Akkora területen volt a kravall és annyi ember volt, hogy ez volt az első olyan buli, hogy az Erasmusosok eltűntek a tömegben. Ez persze a meghökkentően sok ott tartózkodó svéd egyetemistának tudható be. Mindig minden buliban az Erasmusos emberkék dominálnak, de ott akkor azon a pénteken ez nem volt elmondható. Én is többször elvesztem, ami azt jelenti, hogy nem találtam Erasmusos ismerőst. De amikor találtam, akkor se a társaságot, hanem ugyanúgy egy elveszett másik Erasmus báránykát, aki ugyancsak a többieket keresi. Ilyen eddig tényleg sohasem volt, úgyhogy egészen új érzés volt ez. Az overall viszont nagyon nagy találmány és erre igazán csak ott jöttem rá. Tök jó volt, ahogy sétáltam és nem is az arcokat néztem a nagy tömegben, hanem a lábakat és az overall színét. Így mindig tudtam, hogy éppen egy tanárnak tanuló, infós, gépész, fizikus, vagy éppen Erasmusos kék overallos jön szembe anélkül, hogy tudnék bármi mást az illetőről. Amikor kéket láttam akkor utána végig is mértem az embert, hogy ismerem e vagy sem. Mindegyik Erasmusos csak ténfergett erre-arra és néha azért összeállt, egymásra találtak a baráti társaságok. Persze mikor merül le a telefonom, ha nem pont akkor, amikor mindenki telefonnal kereste a másikat. Jó pár nem fogadott hívásom és sms-em volt másnap. Ezen kívül a buli jó volt, többször párszor sikerült sört is vennem, végre elfogadható áron árulták. Hogy honnan jött az ötlet már nem emlékszem, de két lánnyal a nyakamban ugráltam is, persze nem ugyanabban az időben a két lánnyal és nem csak mi csináltuk ezt, hanem több Erasmusos, így poén volt. Táncolni is táncoltunk többször, de a színpadokon olyan szintű hering parti volt, hogy csak na. Volt Jägermaister-es sátor is, azt is meglátogattam. Még két érdekesség viszont vissza van, úgyhogy nyugodtan mennyetek ki pisilni, ha már nagyon kell, mert most is épp szófosásom van. Belegondolva 3 mondattal el tudnám intézni ezt a 2 dolgot, de persze nem fogjátok megúszni ilyen könnyen, gyorsan.

Az egyik akkor következett be, amikor a sör éppen ki kívánkozott, azok közül is a harmadik alkalomnál. Elsőnél kivártam a kis mobil WC-knél a soromat, ami nem Tojtoj volt, hanem kb. 4 négyzetméteres teljesen tiszta mobil WC, normális csappal, tükörrel, WC-vel mindennel. Másodiknál már én is beálltam a többiekhez és a kerítés mellett a külterület füves részét romboltuk egy kis sárga méreggel férfitársaimmal. Ez sokkal gyorsabb, szabadabb volt, úgyhogy a harmadik alkalomnál is ezt preferáltam. Mikor elvégeztem dolgom, akkor négy méterrel arrébb már várt rám a biztonsági őr, azaz biztonsági őrnő (vagy mi a fene) és kérdezte, hogy én is ott vizeltem e. Persze először svédül kérdezte, úgyhogy volt időm látni a többi vizelős társamat, ahogy sorba küldik ki őket a fenébe. Ezt látva a válaszom egyértelműen az volt pókerarccal, hogy nem dehogyis. Persze látta, hogy ott voltam, de gondoltam mentem a menthetőt. Megkérdezte még párszor én meg tartottam magam az eredeti álláspontomhoz. Aztán ideges lett, hogy teljesen hülyének nézem, úgyhogy odahívta az egyik kollégáját és közölte vele a helyzetet. Ő meg megfogott és elkezdett kifele terelgetni kezdetben teljesen finoman. Azt tudnotok kell, hogy ez egy olyan Kravall volt, hogy ha kimentél, akkor vissza már nem tudtál, illetve nem volt olcsó, pontosan 120SEK volt a belépő. Ezeket tudva ideges lettem, hogy most engem éppen ki akarnak tenni. Végére már egész ingerülten beszéltem a biztonsági őrrel, hogy mi az, hogy kiraknak egy buliról, amiért fizettem és nem csináltam semmi rosszat csak könnyíteni mertem ott, ahol mindenki más. Visszamenni se tudok, illetve nem is figyelmeztettek meg semmi, hogy ott nem szabad, csak egyből kivezetnek. A végére már nem taszigált, hanem lökdösött kifele, lehet hogy a számat elhagyó f*ck, sh*t, f*cking és egyéb szép szavak miatt is lett kicsit ingerültebb ő is.

Kinn aztán még dúltam-fúltam kicsit, aztán utána már csak azon pörgött az agyam, hogy hogyan illetve hol fogok visszalógni a buliba. Találtam ehhez egy társat is, ugyanis amikor még párat beszóltam a biztonsági őrnek kint, akkor megkérdezte tőlem egy svéd csávó, hogy téged is pisilés miatt dobtak csak ki. Én meg mondtam, hogy igen és elkezdtünk beszélgetni. Utána közöltem vele a tervemet, hogy valahol vissza akarok lógni. Eleinte kerek szemekkel nézett rám, látszott hogy ő ilyet nem szokott csinálni, sőt eszébe se jut ilyet csinálni. Aztán persze neki is volt esze (volt esze csalni??? heeeee??? ez ám a magyar mentalitás – megjegyzés a szerkesztőtől), ő is benne volt már utána, de látszott rajta, hogy parázik. Találtunk is egy megfelelő helyet, mégpedig az egyik sörsátor mögött akartunk visszasettenkedni. Olyan kordonok voltak, hogy átmászni rajta esélytelen lett volna, így csak is egy lehetőség volt, hogy felemeljük egymásnak miközben a másik bemászik alatta. De amikor véghez akartuk vinni tervünket, akkor pont arra ment 2 svéd, akik látták, hogy mit akarunk, így utána figyeltek már arra a részre, mi meg pórul jártunk. Jött a B terv, ha már nem jött be az A terv, hogy egy kihalt, elhagyatott részen megyünk be, akkor jött a B, hogy az egyik legforgalmasabb helyen próbálkozunk ahol nem hinné senki, illetve a sok embertől valószínűleg a biztonságiak se fogják meglátni. A bent lévő emberek segítettek is takarni minket, úgyhogy sikerült bekúsznunk a kerítés alatt. Persze mivel nem kedvesen távoztam első alkalommal, ezért az arcomat, illetve ruházatomat minimum kettő biztonsági emberke biztos megjegyezte, úgyhogy kicsit paráztam, hogy össze ne fussak velük. Szerencsére nem történt ilyesmi és buliztam tovább. Ezt otthon nem biztos, hogy meg mertem volna csinálni, mert otthon ezért kiheréltek volna a biztonsági őrök, ha lebukom, de itt csak egy enyje-benyje, de semmi erőszakoskodás úgyhogy sok vesztenivalóm nem volt.

A másik dolog pedig, hogy ez volt a legveszélyesebb buli is. Itt nem arra kell gondolni, hogy bárki lopott volna, vagy erőszakoskodott volna a másikkal, semmi ilyesmi, pusztán csak a sok ember egymás hegyén-hátán való bulizása miatt kialakult helyzetről van szó. Másnap Facebookon szinte mindenki valamilyen sérülésről számolt be. Általában mindenki csak kék-lila foltokról írt, illetve hogy széttaposták a lábát. Matthiasnak is kék-zöld lett a kézfeje, de egy ilyen sérüléssel ha elmész orvoshoz, akkor várhatsz jó pár órát, neki pedig annyira nem fájt, úgyhogy nem is ment el orvoshoz, gondolta majd elmúlik. Várt is 3 napot, annyira nem is fájt neki, de nem akart elmúlni a tompa fájdalom, illetve egyre rosszabbul nézett ki. Mint kiderült a kézfejében lévő 4 csontból eltörött az egyik, úgyhogy kapott is egy félgipszet szegény 3 hétre. A sorból én se maradhattam ki, mármint a harci sérüléseket tekintve. Talán a sors azért büntetett meg, mert visszalógtam, de sajnos sikerült belelépnem egy törött üvegbe úgy, hogy az beleállt a lábamba oldalt elég mélyen. Ez pont a legvégén volt és éreztem, hogy fáj mint az állat, de nem nagyon tudtam vele mit csinálni, illetve nem tudtam hogy mennyire vágta el, vagy sem. Aztán mikor hazaértem, addigra éreztem, hogy tocsog a lábam valamibe, persze nem volt nehéz kitalálni, hogy a véremben. Pont olyan érzés volt, amikor az ember belelép 10 centis vízbe cipőben és utána tocsog a lába a cipőben. Amikor pedig jöttem fel corridorba és megláttam, hogy a cipőm annyira átázott a vértől, hogy lépéseim után véres lábnyom marad, akkor kicsit elkezdtem izgulni, hogy mi a fene van. Dobogott a szívem mint az állat az izgalomtól, amikor levenni készültem a cipőmet meg a zoknimat. Titokban azért reménykedtem, hogy nincs nagy probléma. A zoknim a cipőm minden teljesen véres volt, sőt csöpögött belőle, Lukas meg mondta aggódva és határozottan, hogy mi most azonnal megyünk a korházba! Mondom jól van, csak lemosom azért a vért és beragasztom, van brutál ragtapaszom úgyis. Előszobám, fürdőm, meg úgy általában minden körülöttem tiszta vér volt, durván nézett ki nagyon. Lemostam és képzeljétek egy kb. 4 mm hosszú vágás volt csak. Gondolom szépen a lábamba állt, elég mélyen és azért vérzett ennyire. De annyira nem volt komoly, picit azért beláttam magamba. Vérzés is csillapodott és a korházba menésre kész Lukasnak mondtam, hogy én emiatt nem fogok bemenni a korházba. Megértette ő is, hogy miért mondom, amikor meglátta, hogy nem kaszabolta szét a lábamat. Segítőkész volt nagyon, lemostuk és fertőtlenítettük a tiszta alkoholjával (95%-os) a sebet, ragtapasz aztán meg is volt oldva. Viszont másnap szinte rá se tudtam állni, éreztem hogy lüktet és mintha ki akarna robbanni a vér a lábamból. Pár napig még nem nagyon tudtam sétálni, aztán kedden elmerészkedtem már buliba is. Nem nagyon pihentettem, még mindig fáj sokszor, menni nagyjából tudok, de azért még kicsit sántítok, ugrálni, futni ilyesmi esélytelen. Pár nappal ezelőttig minden nap véres lett a ragtapasz meg kicsit a zoknim, tegnap meg ma már vérmentes zoknit vettem le esténként.:)