Tjena!

(A címet nem sokat érthetitek, de egy volt osztálytárstól származik az idézet... Itt szerintem ezt nem mondaná, mert még neki is befagyna a...)

Mai napomat kellemesen fájó torokkal kezdtem egy kis fázással megfűszerezve. Gyorsan mentem is zuhanyozni jó meleg vízzel. Néztem radiátorom, még nem fűt, pedig már szükséges lenne. Szeptember közepe van és hihetetlen, hogy mennyire hideg van kinn. Reggelire egy kis angol tudást juttattam a szervezetembe, aztán következhetett a fantasztikus biciklis kirándulás a hideg nyergen az egyetemre. 8-ra mentem angolra, az első fele prezentációkkal ment el, a második felén csoportmunkában kellett dolgozni. Én most számomra idegenekhez kerültem, két koreai csajhoz. Nem elég, hogy az angol szókincsem nem a legbővebb, de ami szavakat tudok azt se értettem, ha ők mondták. Elég fura a kiejtésük. De ami jó volt, hogy most végre én voltam az okos a csoportban, mert a téma Hybrid kocsik voltak és ahhoz kapcsolódó kérdéseket kellett megvitatni. A két kiscsajnak persze fogalma se volt semmiről, nekem ez a téma meg eléggé feküdt. Kicsit jól esett most, hogy nem én vagyok a hülye.:P Óra után következhetett a fantasztikus időben való kirándulás második fele, mégpedig a hazaút. Ez pont ugyanolyan volt, mint az oda vezető út. Most valami kaját dobok össze, aztán Norbival nyomatjuk egész nap azt a bizonyos házi feladatot, még van rá 18 óránk. A szomorú ebben csak az, hogy fáradt vagyok, nagyon nincs hozzá kedvem, illetve hogy a városban van valami banzáj, amit szívesen megnéznék. Nah mind1, legalább nem a farkasordító hidegben nézek valami svéd programot, amit amúgy sem értenék.

God dag!