Hej Hej!

Nem túlzok, hogy Linköpingben töltött időmnek az eddigi legrosszabb napja a mai és hogy vizsgával ilyen szerencsétlen még életembe nem voltam...

Szerintem nem vagyok egy szerencsétlen típus, főleg nem amikor vizsgáról van szó, de ez a mai nap... ez teljesen kész volt. Kezdem a délelőttömmel...

Ma nem elég, hogy a svéd szóbeli vizsgám volt, de délelőtt Product Development prezentációm is volt. Ebből a tárgyból egy termék fejlesztése volt a cél ugyebár, otthon én sok hasonló tárgyat tanultam már és ahhoz képest ez nevetségesen könnyű volt, pedig mint kiderült ez mester képzéses tárgy. Élveztem is, hogy bár én voltam a legrosszabb angolból az 5 fős csoportban, de szakmailag én konyítottam hozzá a legtöbbet. Ma kellett előadni az egész féléves munkánkat, mégpedig úgy hogy a prezentációt mindenkinek teljes mértékben kellett tudnia, mert 5 főből ott helybe határoztak meg 2 embert, akinek az egészet elő kell adnia. Tegnap volt elég dolgom ezen kívül is, azért leírtam hogy kb. mit mondanék, de nem úgy készültem mintha 100% lenne, hogy nekem kell megtartani a prezentációt. Gondoltam csak bemákolom és nem nekem kell majd előadni, épp elég volt svédre készülnöm. Persze, hogy mindkét magyart kiválasztották (Norbi a másik magyar, aki másik 5 fős csoportba volt). Szerintem tanár meglátta, hogy Hungary és fogalma se volt, hogy azok egyáltalán fehér, fekete, sárga vagy nem napbarnított népek, gondolom most ezt lecsekkolta, ezért választotta ki mind a két magyart. Nekem az angolul való prezentáció nehezen megy és itt nem 3 percet kellett beszélni, mint az eddigieknél, hanem 10-et kb. Akinek volt szerencséje hasonlóba az tudja, hogy ez nem is olyan egyszerű. Nah mind1, a lényeg hogy voltak itt is kellemetlen pillanataim, de túl vagyok rajta, ennyi. Ezzel azért nem épp a legszebben indult a napom. Nah de ezután...

Hazajöttem kajálni, meg svédet tanulni. Az egyik része a vizsgának az az, hogy könnyítésképpen adtak 4 témát, abból 2-ből fel kellett készülni és abból a 2-ből egyet választ a tanár amit elő kell adni, ehhez lehetett vinni témánként 10-10 kulcsszót. Nah én ezt a két témát tanultam szorgosan, meg készültem fel kérdésekre, hogy milyen dátum van ma, milyen idő, miért jöttem Svédországba stb stb. Aztán zuhanyzás közben próbáltam magamnak felmondani a két témát, lényeg a lényeg, hogy elment az idő nagyon és sietnem kellett. Gyorsan csak benyomtam a 3 papírt meg egy tollat a kabátzsebembe, azt indultam is. Mindig időben odaérek vizsgára, főleg itt. Odaértem Key épülethez 2 perc késéssel, gondoltam belefér. Benyúlok a zsebembe és mit találok... nagy büdös semmit! Itt kicsit elborult az agyam, mert azt se tudtam, hogy hol lesz a vizsga, mert azt is a papírokra írtam és mivel késve értem oda ezért esélyem se volt, hogy találkozzak csoporttárssal. Meg egyébként is az a 10 szó jól jön a vizsgán, bár arról már ideiglenesen le is mondtam. Nem volt mit tenni elkezdtem tekerni hazafele mint az állat, full idegesen hátha megtalálom a papírokat, meg hátha csak 1 saroknyira estek ki. Aha persze... meg még mit nem, majdnem visszabicikliztem a corridoromig, itt Rydbe találtam meg a földöm a 3 papíromat a buszkártyámmal együtt... Persze egy kocsi átment rajta, úgyhogy gyönyörű lyukasak és sáros keréknyomosak lettek a papírok. Gyakorlatilag semmit nem ért. Én meg annyira feszült voltam, bevágtam a zsebembe (most behúztam a zipzárt), majd Armstrongot megszégyenítve siettem vissza az egyetemre. Cirka fél óra késésbe voltam, idegesen... Jah hogy miért voltam ideges pl. annyira... eszembe jutott, hogy a svéddel lesz csak meg az elegendő számú kreditem, magyarán ha ez nincs meg akkor fizethetem vissza az ösztöndíj egészét vagy egy részét és ez nem kis összeg. Azt még tudni kell a tárgyról, hogy ez itt kicsit különc, ezt csak cserediákoknak szól, hogy kicsit tanuljanak meg svédül és ösztönzik is erre a diákokat, pl. elég magas kreditértékkel. De kicsit lazább, főleg a tanárom. Gondoltam nem lesz para ha kések. Veszem elő a kakibarna saláta papírmócsingokat és keresem hogy hol leszek... aha... kiderült, hogy mindegyik lapot megtaláltam, kivéve azt az egyet amire az volt felírva, hogy hol fogok vizsgázni... magyarán kb. semmivel se kerültem előrébb. Hívom Márkot, hogy próbálja megkeresni hogy hol lesz a vizsgám. Azért se próbálkoztam ezzel először, mert tudtam hogy ez különc tárgy és így is van, sehol nem találta, sőt hivatalos honlapja se volt, az órarendbe meg máshova volt kiírva az óra. Persze kereste mindenhol, ezzel is csak ment az idő, addig meg kb. bejártam az egész Key épületet, hogy hol lehet, járkáltam mint majom a farka után. Aztán már annyit késtem, hogy elkezdtek jönni a következő csoport tagjai, őket gyorsan megkérdeztem hol van és siettem oda... Nem csoda, hogy nem találtam, tanárok irodái között volt egy groupszoba és ott volt a vizsga. Bocsi gyerekek, hogy így elhúzom a sztorit, de legalább kiírom magamból. :) Most már tényleg jön a vizsga része...

Szóval beestem kb. 40 perc késéssel, kezembe a fent jellemzett papírokkal és mondom neki svédül, angolul meg ahogy bírom lihegve, hogy bocsánat... bocsánat... elhagytam a papírjaim... nem tudtam hol a vizsga... stb stb. Más tárgyból küldtek volna haza, de ennél nem. Itt feldúlt állapotba leültem és 2 perc múlva vizsgáztam. Talán el tudjátok képzelni, hogy nem épp svédre voltam abba a pillanatba hangolódva, meg hogy hírtelen gondolkodni se tudtam, annyira kész voltam. Próbáltam azért összeszedni magam, mély levegőt venni és a helyzetből kihozni a legjobbat. Nem épp úgy ment, mint ahogy ment volna egy ideális állapotban:P, de azért megyegetett. Egyik kérdést teljesen félreértettem, ezen kívül amit elmondtam témámat, arról kb. 3 percig kell beszélni és én 5 percig beszéltem, meg is dicsért. Bár azért is volt több idő, mert lassabban jöttek a számra a szavak. Így utólag nézve beugrott két dolog amit tudom, hogy nem jól mondtam, de a körülményekhez képest tűrhető lett. Mondtam is a végén a tanárnak, két köszönetnyilvánítás között, hogy utálom ezt a napot. :D Még nem derült ki végleges eredmény, mer felvette és majd meghallgatja más tanár is, de azt mondta, hogy nekem megvan elvbe. Végül is happy end, de mégsem vagyok túl boldog...

És hogy legyen hab is a tortán, hazafele jövet, megint felmondta a szolgálatot a biciklim, persze abba a pillanatba még jól be is vertem a térdemet a vázba. A lényeg, hogy amióta többször fagy van, azóta nem jó a hátsó kerékagyam és sokszor nincs kapcsolat a fogaskerekek meg a kerék között, úgyhogy üresen tekerek és nem történik semmi. Majd ha lesz időm, meg szerszámom akkor egyszer szétszedem, de ma inkább nem próbálkozom...

A mai napom eddig ennyi, most kezdek mindjárt főzőcskézni kirunai kirándulásra, ahova holnap megyek... Remélem nem gyújtom fel a konyhát... vagy magamat... mai napból már mindent kinézek. Amúgy érdekes lesz, hogy hogy fogjuk túlélni Kirunat... és most sem poénkodok nagyon... Éjszaka -20 fok sem ritka, sok a vadállat, nap nem süt... emiatt persze napközbe is nem kicsit hideg van... 20 órás vonatúttal megyünk, elmegyünk Abiskoba is, remélem látunk sarki fényt, cauchsurfinggel szállunk meg. Most erről csak ennyi, majd úgyis megírom utólag róla a beszámolót, meg az elmaradt eddigi dolgokat is... majd egyszer.

Kíváncsi vagyok, hányan olvasták végig... de nem baj ha eddig nem jutott el senki, legalább kiírtam magamból, meg holnap ha elolvasom majd röhögök milyen napom volt tegnap...

Szebb napot!