Hej Hej!

Elérkeztünk dél-skandináviai kaland utolsó állomásához, amin Malmö felirat látható...

Nem ez volt az utolsóként látott város, de akit az időrend nagyon érdekel, az utolsó két bejegyzésből úgyis össze tudja rakni. Malmöre egy teljes napot szántunk, úgyhogy reggel indultunk el vonattal a ragyogó napsütésben.

Malmöi pályaudvarnál pedig egy találkozó volt megbeszélve, egy ott élő magyarral, akit Viki ismer és rég találkozott vele. Simonnal aztán sikerült is találkoznunk, ő Alex skandináv álmát teljesíti, ugyanis pék. Pontosabban volt, most épp pincér. Szülei neki is magyarok, így ő is jól tud magyarul beszélni. Hozta viszont egy barátját, aki csak svédül tud, úgyhogy a kommunikáció sokszor elszeparálódott 2-2 emberre. Ők ketten kísértek minket az első 1-2 órában és kezdésnek egyből megcéloztuk Turning Torsot, Svédország legmagasabb épületét.

Ez egy felhőkarcoló az Oresund szoros partján, amely 54 szintjével 190 méter magasba nyúlik. A megdöbbentő számomra az volt, amikor mondta Simon, hogy ez legfőképpen egy lakóépület. Utólagos böngészés után kiderült, hogy igaza volt és ezzel Európa második legmagasabb lakóépülete. A látvány letaglózott, ahogy a szemem elé tárul a korábban csak képről látott csavart alakú épület. Hihetetlen tényleg ahogy magasba emelkedik és közben 90°-al elcsavarodik az épület teteje az épület aljához képest. Az a másik legérdekesebb mérnöki alkotás számomra az Oresund hídon kívül, amit láttam Skandináviában. Egyébként csupán az épület első két szintjén találhatóak irodák, a többi szinten pedig luxus apartmanok. Rám nézve ennek hátránya csak az volt, hogy emiatt nem lehet bejutni az épületbe, pedig szívesen felmentem volna a teteje környékére és körbe néztem volna a szép tiszta időben. A poén az, hogy részleteket még láttam is hogy hogyan épült, mármint Discovery Channel-en egy műsorban, akkor is csak ámultam és bámultam, de ezt sikerült végre látnom is élőben. Láttam azon a csatornán még sok mindent, azokat is szeretném mind látni a való világban is.:) A megfelelő számú kép elkészítése után pedig mentünk tovább, én pedig mindig vissza-visszatekingettem az épületre, úgyis látszott szinte bárhonnan. Nagyon tetszett a verőfényes napsütésben a fehér színű épület, de érdekes volt a szédítő magasságba kikötött emberkék is, akik épp takarították az üvegfelületeket.

Malmö egyébként a XVII. századik Dániához tartozott, utána pedig a népessége folyamatosan gyarapodott immáron Svédország népességét növelve. Jelenleg 260 ezren lakják, ezzel Svédország 3. legnépesebb városa Stockholm és Göteborg után. Ezután idegenvezetőinknek vissza kellett menni a kocsijukhoz, de az irány nekünk is megfelelő volt, úgyhogy mentünk velük. Egy iszonyatosan nagy park van a felhőkarcoló mellett, de ezután is szinte végig zöld parkos, folyós részen mentünk. Tudom, hogy csak Svédországban számít ez nagy városnak, de hihetetlen hogy a 3. legnagyobb városban ennyi park és zöld rész található. Több mint fél óra folyóparton való sétálás után elértünk a kocsihoz, aztán mehettünk tovább, elkísértek minket a központig, ami már nem volt messze. Ott utunkra bocsátott minket Simon pár hasznos információval, illetve hogy merre érdemes mennünk.

Ezután a nagyon közel lévő főtérre mentünk, ami tényleg igencsak nagy és rengeteg ember volt. Svédországban ilyen nyüzsgést még nem láttam, persze ez a nagyon jó időnek is köszönhető volt. Miután körbejártuk a teret, egyszer csak leszólít minket egy színes bőrű fazon, és elkezdte osztani, hogy gyertek erre-erre, ingyen pizza, ingyen pizza. Persze svédül, és amikor mondta tovább, mi meg csak bolondnak néztük. Aztán csak mondta-mondta tovább, hogy gyertek-gyertek, ingyen van ma a pizza, mindenki ingyen ehet pizzát, gyertek, esküszöm mindenre, nem átverés, gyertek-gyertek. És poén, hogy szépen lassan elkezdtünk hinni neki és a pizza hihetetlen módon, de tényleg ingyen volt. Kiderült, hogy aznap volt Våffeldagen, csak mi arról nem tudtunk, csak ők waffel helyett pizzát adtak aznap ingyen, mert a Hyresbostäder (nem tudom segítség e, de olyan, mint a Studentbostäder) meg akarta ünnepelni azt a napot ezzel. Így aztán Viki is meg én is, a többi járókelővel együtt kaptunk egy kis ingyen pizzát. Pont előtte terveztük 2 perccel, hogy lemegyünk a folyópartra megenni a szendvicseinket, úgyhogy nem kicsit örültünk, meg aztán meg is lepődtünk az ölünkbe pottyant ingyen pizzának. Elmentünk a 72 másodperc gyalogos távnyira lévő folyópartra, ahol leülős lépcsős hely volt kialakítva. Így a napsugarakban lubickolva elkezdtünk táplálkozni. Egyébként nagyon sokan ültek ott körülöttünk, mindenki örült a tavasznak.

Kajálás után megszületett a terv a fejemben, hogy hogyan járjuk be a város lényegi részét. Kezdetben elindultunk a folyóparton, ahol útközbe meg-megálltunk kacsákat etetni. Hogy mennyire nem félősek itt az állatok az hihetetlen, de erről már írtam régebben is tapasztalatokat, hogy mennyire együtt élnek állatok és emberek. Ezután bementünk a sűrűjébe és láttunk sok szép helyet. Kezdésnek egy templomba be is tudtunk menni, képet is csináltam, bár nem tudtam, hogy szabad e vagy sem, úgyhogy ölem szintjéről csináltam sunyiban. Ezután kiértünk egy térre körbe mindenhol történelmi épületeket álltak, egyébként pár bekezdés óta már folyamatosan az óvárosi részről írok, úgyhogy ez annyira nem meglepő. Majd kiértünk egy másik nagy parkhoz, aztán a legjobb kis terecskére, ami tele volt kiülős helyekkel. Sokan ezt ki is használták a jó időben, úgyhogy egész sokan voltak ott, mi pedig folytatva utunkat újra a főtéren lyukadtunk ki, csak egy másik irányból. Sikerült körbejárni az óvárosi részt. Ezután, visszatértünk oda, ahol elköszöntünk Simonéktól és elindultunk a sétálóutcán a másik irányba. Magunkhoz vettünk egy kis gúdiszt, hogy a vércukorszintünket helyre hozzuk. Megbeszéltük, hogy a bevitt plusz energiát arra fordítjuk, hogy visszamegyünk a partra a Turning Torso fele, persze a parkokon keresztül, kicsit más útvonalon, mint amin odamentünk.

Így is tettünk, közben olyan sikeresen etettünk kacsákat az egyik helyen, hogy 50 méteres körzetben az összes szárnyas ott gyülekezett körülöttünk és a libától, kacsától a sirályok és egyéb madarak próbálták elhappolni a kaját. A parkban sétálni egyébként nagyon hangulatos volt, jól ki van építve az egész és normálisan rendbe is van rakva. Észre se vettük és máris a hatalmas parkhoz értünk, amit már említettem, hogy a felhőkarcoló mellett van. Ekkora parkot én még nem láttam, főleg nem városban. Vagyis az a rész inkább kutyafuttató rész volt, nem is normál park. Ott nem kellett pórázon tartani a kutyákat, illetve kaksizhattak kedvükre, persze összeszedni a csoki szeleteket azért össze kell ott is szedni a gazdáknak. Lementünk egészen a partra a sziklákra, ahol csináltunk egy csomó képet, háttérben a csavaros építménnyel.

Onnan láttam a másik csodát, az Oresund hídat, bár tényleg csak távolról, de akkor is láttam. Tényleg iszonyatosan hatalmas és hosszú építmény a közel 8 kilométer hosszú híd és hihetetlen módon és magasan húzódik a háborgó tenger felett. Egy egy időben láthattam két ilyen különleges alkotást, mérnökileg az a pillanat volt a legmeghatározóbb. Ezután sétáltunk a kiépített part mentén, éppen csak elhagyva a Turning Torsot, mellette is hihetetlen épületek állnak. Látszott, hogy Malmö legfényűzőbb és minden bizonnyal legdrágább telkeire felhúzott luxusépületeket láthattunk. Irigyeltük is az összes ottani tengerparton élő embert, hogy milyen jó helyen élnek. A parton le is ültünk kicsit, élveztük mi is a tavaszt a tengeri szellővel, mögöttünk az 54 emeletes épülettel. Immáron nem nyakig kabátban, hanem pulcsiban. Még úgy is kicsit melegünk volt, többször anélkül járkáltunk, úgyhogy joggal hittem azt, hogy oda már megérkezett a tavasz. Ezután a parton még elsétáltunk jó messzire, útközbe láttuk, ahogy építenek egy mesterséges kis szigetet, minden bizonnyal egy ugyanolyan kis világítótoronynak, ami máshol is látható volt. Azért vicces volt, hogy egy hajóról csak úgy markolászik le mélyre a tengerbe egy markoló az iszapos vízért. Annyira elsétáltunk a part mentén, hogy hírtelen fogalmunk se lett, hogy hogyan tudunk visszajutni az állomáshoz, visszafordulni meg túl nagy kerülő lett volna. Végén már egy építési területen is mentünk kicsit, de így legalább nem annyira messze az állomástól lyukadtunk ki, aminek a fáradt talpunk és hátunk örült is.

Visszaérve az állomásra, vártunk a peron mellett, hogy jöjjön a következő vonat, ami visszavisz Helsingborgba, de egyszer csak törölték azt a járatot műszaki probléma miatt és be is mondták a hangosbemondóba. Viki egyből feszültebb is lett nálam sokkal, Magyarországon az ilyen félórai késés mit sem számít a közlekedési társaságoknál, Viki viszont nem ehhez szokott. Egyből kérdezte, hogy most akkor mivel fogunk hazamenni stb. Így akadtunk ki az információs pultnál, ahol kiderült, hogy kb. fél órára rá egy másikkal tudunk menni. Így aztán nem volt gond a hazajutással. A következő pár sor viszont csak az én spekulációm, de minden jel arra mutatott, hogy ezt a műszaki probléma miatt kimaradt járatot a híradóban is megemlítették, mert hazafele menet arra lettem figyelmes még Malmö közelében, hogy egy helikopter száll át előttünk, azaz szállt volna, mert végül egy helyben lebegve a vágányunk felett videózta a vonatunkat. Ha nem erről volt szó, akkor meg biztos arról, hogy egy magyarországi származású nagyon elismert és híres emberről szereztek tudomást, hogy azon a vonaton fog menni Helsingborgba és ezért rám zoomoltak a kamerával. Minden bizonnyal erről az utóbbiról van szó. Ezután ismét helsingborgi rész következik, amit megtalálhattok egyik előző írásomban.

Amiről még egyik bejegyzésben sem volt szó, az a hazaút. Megint nem a vonatútról szeretnék írni, meg az átszállás izgalmairól, hanem egyrészt arról, hogy mikor mentünk haza akkor elkezdett iszonyatosan szakadni az eső. Amikor mentünk Koppenhága fele akkor is, de dél-skandináviai kalandjaink során egyébként soha, sőt Malmöben egyenesen teljesen tavaszias és jó idő volt. Mindez azok után, amit már leírtam, hogy utunk előtt kicsit elkenődtünk, amikor megláttuk az időjárás előrejelzést, hogy végig esni fog, vagy kemény esőzés lesz. Akik ilyeneket állítanak, azokat hívják időjósoknak és szerencsére ez a kifejezés igaz is rájuk, ők csak jósok. Én a jósoknak nem hiszek, most jól is jött a tévedésük. Így megint nagy szerencsém volt az időjárással, úgy mint amikor a kirunai kirándulásom volt. Másrészt pedig megérkeztünk mindezek után Linköpingbe, ami kicsit kemény volt. Ugyanis itt még teljesen más állapotok uralkodtak, mindenhol hófoltok, hideg, akkor épp eső. Teljesen zordnak tűnt a tavaszias dél után, és legszívesebben mentem volna vissza délre egyből. Mindenkinek el is mondtam, hogy hát igen itt ilyen az idő, de délen már megérkezett a tavasz, persze közrejátszott ebben a szerencsénk is.

Dél-Skandinávia összességében nagyon tetszett, bár szerintem eddig kb. minden helyről ezt mondtam, hogy hűűű de jó. De ami jó, az jó! Nekem az a rész is kicsit másnak tűnik, ugyanúgy mint a többi. Koppenhága egészen biztosan teljesen más, Helsingor, Helsingborg viszont iszonyatosan hangulatos, nekem ez a várospár nagyon bejött, nem lenne ellenemre több időt ott tölteni. Malmö is szép, de az kicsit olyan nagyvárosiasabbnak tűnt és szerintem Göteborg szebb, ha már svéd nagyvárosokról van szó. Viszont ha nekem szavaznom kéne az általam eddig látott városok közöl, hogy melyik szerintem a legjobb skandináv város, akkor az ikszem Helsingborg város mellett landolna egészen biztosan.

A másik tapasztalat pedig az volt, hogy elég könnyen el lehetett képzelni, hogy az a rész milyen lehet például nyáron. Látszik, hogy a turisták áradatra is be vannak rendezkedve, gondolok itt beülős helyekre, parkokra, terekre, kiépített tengerpartokra, amiknek egy része kongott most az ürességtől, de pár hónap múlva szerintem azokon a helyeken igencsak nagy nyüzsi lesz. Nagyon szívesen megnézném még egyszer az utóbbi 4 bejegyzésemben szereplő városokat nyáron is, de ezen már nem is csodálkozom, mert az ettől iszonyatosan messzi északi tájat is ugyanúgy megnézném még egyszer nyáron. Mindenen tudnék még egyszer nagyokat ámulni, délen a turisták és az abból adódó nyüzsgés miatt, illetve meleg tengerparti feeling miatt, északon pedig a nyáriasra változott leírhatatlan táj miatt. Skandinávia hatalmas és változatos, ebből adódóan örökké marad még látnivaló, amiért érdemes lenne idáig elutazni akár Magyarországról is!