Hej Hej!

Háromszorosan is érdekesen kezdődött a visszatérésem Svédországba...

Először is a közvetlen megérkezésem... Előzményként csak annyi, hogy az utazás szerencsés volt, időbe szállt fel és landolt a gép, utána is csak 5 percet kellett várnom a linköpingi buszra, ami 3 óránként jár. Izgulni nem izgultam, most azért más volt idejönni így, hogy ismerem már a terepet. Utazásom dög unalom volt egyedül, de végig vegetáltam valahogy. Aztán megérkeztem és sokkot kaptam. Nah jó nem a szó szoros értelmében, de iszonyatosan, kegyetlen furcsa volt visszatérni és alig bírtam felfogni. Amikor ideértem corridoromba csak akkor fogtam fel, hogy visszatértem az előző féléves életemhez. Magyarországi életet, barátokat, haverokat, családot ismét megszoktam és most megint kiszakadtam onnan, csak most nem voltam olyan izgatott mint elsőre, nem készültem fel rá lelkileg. Hírtelen nagyon fura érzéseim támadtak és 2 órán keresztül olyan depis voltam, mint még talán soha. Stefannak se tudtam igazán örülni elsőre, pedig ő hiányzott legjobban talán. Látszik is, hogy jóba lettünk, mert egyből észrevette rajtam, hogy mi van velem és próbált jobb kedvre deríteni. Próbáltam megint pozitívan szemlélni a dolgokat, hogy majd biztos jobb lesz pár nap múlva. Hát gyerekek nem volt igazam, mer konkrétan csak 3 órát kellett rá várnom... :)

De ez már a második: esti corridor „buli”... Ki is javítanám magamat gyorsan, nem buli, hanem beszélgetős-iszogatós kellemes kis este. Egész sokan összejöttünk itt a corridor nagyszobájában és nagyon jó volt. Képzeljétek megismertem a két új szomszédomat. Az egyik bolgár a másik pedig amerikai. Nagy megkönnyebbülésemre mindkettő jó arc. A bolgárral egész jóba lettem már, ahhoz képest, hogy 3 napja ismerem. Az amerikai is jó fej, de senki nem érti teljesen, hogy mit mond. Én is sokszor visszakérdeztem, meg többiek se értettek mindig mindent, pedig gyanítom, hogy ő tud legjobban angolul közöttünk.:P Teljesen másképp ejti ki a szavakat, meg aztán annyi szlenget használ, hogy ha megértem mit mondott, akkor se ismerem minden szavát. De ez a két dolog nyilvánvalóak egy amerikaitól. Nah de mind1, majd csak megszokom azt is. Ezen kívül ott voltak az én kis spanyoljaim. Örömteli volt, hogy ők is annyira örültek nekem, mint én nekik. Jó volt ismét találkozni velük, beszélgetni, piálni együtt. Abba a társaságba nagyon beasszimilálódtam előző félévemben. Sokszor úgy érzem, hogy olyan a mentalitásuk, mint az enyém, vagy akkor már ki tudja, lehet inkább nekem van kicsit spanyol mentalitásom. Kiemelten jó volt látni újból Davidet, Inigot, Leandrot, Dianat és Vanesat. Nevekről jut eszembe a kedvenc német ismerőseimmel is találkoztam, mégpedig Stefannal, Alexszel, Helgével, Matthiassal. Bocsi, hogy olyan neveket sorolok fel, akiket úgyse ismertek és emiatt minden bizonnyal untatlak titeket ezzel, de ők tényleg hiányoztam és jó volt mindegyikkel egyszerre együtt lenni. Dióhéjban csak ennyi, most kicsit még kitérnék Stefanra. Megtudtam, hogy Stefan vasárnap 4 am.-kor repül haza, azaz csak pár órát tudunk együtt lenni. Amikor ezt megtudtam végig vele voltam, vele dumáltam stb. stb. Örültünk egymásnak, meg szomorkodtunk is, hogy haza kell mennie. Aztán egy meghitt pillanatba gondoltam egyet és odaadtam a frissen beszerzett Hungary-s karkötőmet (köszönöm unokatesóéknak és bocsi, hogy ilyen gyorsan tovább ajándékoztam), így legalább emlékezni fog rám. Kikísértem még corridor elé éjjel 3-kor, azt majdnem megkönnyeztem, hogy haza kellett mennie. Úgy látszik tiszta érzelgős és csöpögős bejegyzés lesz a végére ez a mai, de látjátok mit ki nem hoz belőlem a visszatérésem.

Harmadszor: ma elkezdődött a félévem... Megint egy kis előzmény: még tegnap este 8-kor sem tudtam, hogy miket fogok tanulni, úgyhogy a kurzusok kiválasztása félig spontánnak mondható. Jól bele is választottam a dolgokba... Ma nem hogy egyetemre kellett már mennem órára, hanem egyből egész nap ott voltam. Reggel korom sötétbe mentem 8-ra és este korom sötétben jöttem haza este 5-kor. Derék kezdet... Kezdődött a napom Building Energy Systemmel, aztán találkoztam szlovák haverral akivel elbeszéltem a szünetem, emiatt késtem a következő órámról az Introduction in Matlab órámról. Pont 20 másodperces csöndbe léptem be és a legtávolabbi hely volt csak szabad. Beültem és akkor mi következett... Svéd, svéd, jah és svéd... Kiderült, hogy ebben a periódusban az a tárgy nincs is angolul csak svédül. Így történt meg az, hogy benn ültem egy svéd órán és hallgattam 40 percen keresztül. Pár dolgot még meg is értettem a szövegelésből. Ezután következett csak a gyilkos ráadás, a 4 órás FEM. (Nem tudom miért nyalókáztatom magam ebbe a félévbe nehéz tárgyakkal, de mind1, legalább gyakorlom a szakmai angolt.) Nah erről a tárgyról meg kiderült, hogy ez most van először angol nyelven, így minden kivetített szöveg svédül volt. A bevezető és az első óra anyagát is svédül láttuk a faszi meg adta elő angolul és ígérte, hogy hétvégén lefordítja nekünk angolra. Így aztán ma több svédet láttam, mint angolt. (De azért több angolt hallottam, mint svédet.) Vicces volt, a tárgyaim viszont nem a legkönnyebbek, de elhatároztam, hogy most tanulok inkább többet, a következő periódusba pedig már tavasz lesz és akkor lightosabban akarom majd az egyetemet. Most ennyi.

Hozzáteszem még, hogy magyarországi kiruccanásomról is írok majd egy bejegyzést, jó volt nagyon ott lenni, meg sikerült találkozni szinte mindenkivel, akivel akartam. Megtudtam, hogy ki olvassa a blogom és ki nem, ez se kicsit vicces.

Jók legyetek! (Most már tudom, hogy ki olvassa ezeket a sorokat.:P)