Hej Hej!

Következik a beszámoló a szombat estéről...

A Móánin és a Vikcin kívül van egy harmadik svéd-magyar leányzó is, mégpedig Olívia. Ő erre arra járja a világot és mindenhol bulizik:P, de most végre sikerült találkozni vele. Alapból Finspangban lakik és meghívott magához minket a születésnapja alkalmából. A Móáni már Olíviánál volt, Linköpingből pedig együtt mentem Vikcivel és Leandroval (Móáni jó fej spanyol erasmusos barátja). A kezdet is igen kalandos volt, mert Vikcinek volt még programja és utána nézte csak meg, hogy mikor mennek a vonatok. Persze, hogy pont úgy jött ki, vagy nagyon hamar vagy nagyon későn megy csak vonat Norrköpingbe (hétvége volt ugyebár, ilyenkor ritkán járnak és elvbe busz nem is megy). Így aztán hívott Leandrot meg engem, hogy van kb. 20-25 percünk elkészülni, hogy elérjük a vonatot. Gyorsan zuhany meg pakolás és már indultunk is. Pont elértem a buszomat itt Rydbe, később Leandro is csatlakozott hozzám egy másik megállóba. Mikor Vikci is odaért Resecentrumba (buszpályaudvarra), akkor már be is állt a vonatunk, úgyhogy kicsit sietősre sikeredett az egész. Sőt amikor a vonatunk megérkezett Norrköpingbe, akkor is már beállt a Finspangba menő busz. Ennek előnye viszont, hogy nem kellett fagyoskodnunk a -25°C-ban. Végre megérkeztünk Finspangba, a buszmegállótól kb. 3,5 percnyit kellett gyalogolnunk, de ennyi idő alatt is teljesen megfagytunk.

Végre találkoztam Olíviával, már sokszor hallottam róla Moáni meg Vikci révén. Első benyomás csak az volt, hogy alacsonyabb és normálisabb mint hittem.:P A lakása szép, jó zene szólt, csajok meg kb. másfél órát készülődtek. Ezalatt Leandroval dumáltam, iszogattam, illetve csatlakozott hozzánk Adam. Ő elsőre nem volt nekem szimpatikus, de a végére őt is megkedveltem. Mint kiderült ő Indiába született, csak még bébi korában örökbe fogadta egy elég tehetős svéd házaspár. Belegondolva pöppet szerencséje volt, gondolom enyhén szólva a nem éppen megfelelő körülmények miatt adták örökbe az igazi szülei és ahelyett, hogy ott kellett felnőnie, egy fejlett európai országban nő fel, ahol megkap mindent a szüleitől. Ami nagyon vicces volt, hogy az Olíviának volt pár magyar száma és azt az Adam tudta. Tök jó volt, ahogy magyarul beszélt és meglepő módon tök érthető volt, pedig csak a sok meghallgatás során jegyezte meg a szám magyar szövegét. Látszik, hogy sokszor van Olívia mellett, mert pár alapdolgot megértett magyarul.

A lányok végre elkészültek, úgyhogy indulhatott a lightos dumálós, iszogatós, chipsezős preparty. Olíviáról eddig csak buli képeket láttam és az is volt a benyomásom, hogy ő él-hal a bulikért, táncért, hülyéskedésért. Nekem tetszett benne, hogy nem kicsit bolond, de mellette meg szerintem normális is. Amikor lehet bolondnak lenni, akkor nem kicsit az, főleg Moánival.:) Azért a rózsaszín iPhone befigyelt, azt azért megmosolyogtam. Indulás előtt csatlakozott hozzánk még két ember. Még egy színes bőrű (nem tudom, hogy hívják) és még egy svéd-magyar. Ennyi svéd-magyart... tényleg hihetetlen... És ami még hihetetlen, hogy a karjára van tetoválva a magyar címer. Itthon elvetemült jobbikosnak hinnék, de ott kinn azért szerintem ti is érzitek, hogy ennek más a jelentése. Őt Daninak hívják és bár Vikci azt mondta, hogy nem tud annyira magyarul, azaz lassan beszél és nem ért mindent, szerintem jól tudott. Jó amikor ott volt akkor direkt én is mindent érthetőbben mondtam, meg nem nehéz szavakat használtam és így értett mindent. Sokat nem beszéltem vele, de jó fej volt ő is. Mindenki jó fej volt!:P

Hála a két sofőrünknek bejutottunk Norrköpingbe, ez körülbelül 30 km-re van Finspangtól. Én a színes bőrűvel, Danival, meg Vikcivel mentem. Ott tudtam meg, hogy a színes bőrű Sri Lankáról származik és ő is kis korában került ide. Én az anyósülésen ültem és hihetetlenek itt az utak most. Méteres hó mellette, minden teljesen szétfagyva, havat azért felkavarja a szél meg az autók és így 90 is körülbelül 130-nak hat. Meg kicsit olyan rally feeling, hogy hó falak között, csak a kivilágított 50 méter látszik és csak megy-megy az ember.

A lényeg, hogy körülbelül negyedóra sorban állás után teljesen szétfagyva (tényleg hihetetlen milyen gyorsan szét lehet fagyni ilyen időben) sikerült végre bejutnunk Otten nevezetű buli helyre, ha úgy tetszik discoba. Ennek azért is örültem nagyon, mert eddig csak Linköpingben buliztam, nah meg persze egyszer egyet Kirunában is, máshol eddig sohasem buliztam itt Svédországban. Ez a hely pedig ennek a tartománynak a legnagyobb discoja. Ehhez képest Liu-kártyámmal ingyen bejutottam. A hely maga egész nagy volt és leginkább egy hajógyári szigeten lévő puccos, ámde impozáns discora hasonlít. A fő tánctér meg a pult környéke különösen tetszett. Idővel egész sok ember is lett, úgyhogy kezdetét vehette a bulizás. Mondanom sem kell Moánit meg Olíviát le se lehetett lőni, ők csak nyomták mint a robotok, szegény Leandro nem mindig élvezte 100%-ig, neki még kicsit több alkoholra lett volna szüksége ahhoz, meg amúgy is igaz az estére, hogy többször nem értette ki mit beszélt. Az este folyamán kisebb nyelvi kavalkád volt már bennem is, mert bár általában angolul beszéltünk, többször beszélt a társaság magyarul és svédül is. Így már néha én is össze voltam zavarodva, mert a svédre is figyeltem, mert abból is értek valamit, angolul, magyarul meg felváltva beszéltünk. Ha ez még nem elég, akkor néha Vikci spanyolul beszélt Leandrohoz. Teljes nyelvi káosz.:D

Visszatérve a bulira: nekem nagyon tetszett. Szerintem nem csak a hely kinézete miatt, hanem a zene és az emberek miatt is jobban tetszett, mint a linköpingi bulik. Arányaiban sokkal több lány is volt és úgy azért mégiscsak jobb a hangulat, meg látványra is jobb a buli. Ami tényleg felfoghatatlan nekem, hogy nagyon sok lány nem csak -5 fokban képes miniszoknyában megjelenni, hanem a most hétvégi mínusz huszonfokos időben is. Ez tuti nem normális, szerintem egyik másiknak már jégcsap lóg ki a szoknyájából csak mindig letördeli, mikor elmegy wc-re. A buliban majdnem 3-ig voltunk, a zárásig, csak a végső zárásnál kialakuló ruhatári sort kerültük ki azzal, hogy 10 perccel korábban mentünk el. Sokat táncoltunk, a lányok sokat hülyültek, a hangulat jó volt, jól éreztem magam, mi kell még? Pl. az hogy Vikci ne legyen beteg. Szegény már úgy jött el, ott meg egyre rosszabbul lett, éjjel pedig rohamosan romlott az állapota.

Először hazavittünk egy gyereket Norrköpingen belül, Adam nem kicsit állat módjára vezetett a jeges utakon (jó itt mindenki állat módjára megy ilyen körülmények között is). Ezután 6-an egy kocsiban elmentünk először mekizni egyet, majd egy kis kajával a gyomrunkba hazamentünk Finspangba. Most jutott eszembe, hogy Gordonka bácsinak nem csak azt kéne betiltania, hogy füstmentes legyen minden kocsma és szórakozóhely, hanem be kéne vezetni az ingyen vizet mindenkinek dolgot is. Ugyanis itt egy szórakozóhelyen bárki kérhet a pultnál vizet ingyen, ha ki van száradva. Ez egy szórakozóhelyen nem kicsit jön jól az emberkéknek. És korrekten jéggel, szívószállal, esetenként citrommal kapja az ember az ingyen vizet. Ugyanígy a mekibe is lehet ingyen kérni (és kapni).

Körülbelül 3/4 5 körül érhettünk haza és szegény Vikci ekkor már annyira rosszul volt, hogy nagyon beszélni sem tudott, meg csak begubózva feküdt a kanapén. Emiatt döntött úgy, hogy haza akar menni az első, a 6 órási busszal. Nem nagyon értettem, hogy neki miért jobb otthon pihennie, szenvednie, mint ott, de mind1, ő biztos tudja. Lassan nyugovóra is tért Leandro meg Moáni, Olívia meg házitündér módjára elpakolt meg elmosogatott utánunk, így ő megvárta velünk a 6 órát. El is köszöntünk tőle, aztán elindultunk hazafele. Aha, ez így lett volna alaphelyzetben, de hazaút is kalandosabban sikeredett.

Hazaút kezdődött azzal, hogy nem kezdődött el.:P Azaz lementünk a buszmegállóba és 2 percre rá vettük észre a táblán, hogy 6-kor nem megy busz, csak fél 6-kor, 8-kor, 10-kor. Így gyorsan visszasiettünk, egyrészt iszonyat hideg volt, másrészt meg reméltük, hogy Olívia még nem feküdt le. Végül aludtunk pár órát Olíviánál, meglepően kényelmesen puha a szőnyege, mondjuk dupla annyi időt aludni ott lehet nem lett volna már olyan komfortos. Vikci is valahogy végigszenvedte azt a pár órát, aztán mentünk a 10 órási busszal. Képzeljétek nő volt a buszsofőr, nah jó ez itt nem meglepő, de az igen, hogy magyar volt ő is.:D Le se írom még egyszer, hogy mennyire durva, hogy mennyi magyar van itt. Nah jó leírtam már még egyszer, tessék. Ezután a kaland folytatódott, ugyanis a vonatunk műszaki probléma miatt el sem indult Norrköpingből. Szerencsére itt vannak annyira rugalmasak, hogy mehettünk azzal a vonattal, ami fél órára rá indult menetrend szerint, de más vonattársasághoz tartozik. Így egy sokkal komfortosabbal mentünk, olyannal amivel egyszer Stockholmból jöttem haza, kétszintes Dubbeldäckarennel, aminek a végsebessége 200km/h. További kaland nem volt, még egyet buszozva Linköpingben hazaértünk.