Hej Hej!

Gondolom most azt hiszitek, hogy valami meghökkentő dologról fogok gúnyosan mesélni, pedig nem... tényleg betegség(ek)ről...

Sajnos hétfő óta elég rosszul vagyok, sikerült elég rendesen megfáznom. Mindig odafigyeltem, hogy ne történjen meg, de ez a -25°C nem embernek való. Elképzelem, ahogy a 36,5°C-o testem pl. biciklizés közbe még kicsit kimelegedve is, ziháltan kapkodja a -25°C-os levegőt... Nem csoda, hogy feladja néha a küzdelmet. Kedden meg szerdán tetőzött a dolog, az a két nap gyakorlatilag állandó orrfújásról, torokfájáról, rengeteg teaivásról, sok gyümölcsevésről, 0 alvásról szólt. Csütörtök se volt sokkal jobb, de akkor csináltam kétszer a jó kis sósvizes kúrát, ami kicsit talán megtette a hatását. Sajnos még mindig nem vagyok a legjobban, aludni sem tudok, gyenge is vagyok, de lassan csak kilábalok. Nem akarok mentegetőzni, de a héten írt bejegyzések hibáiért és fura fogalmazásaimért ez is felelős, mert mindig átolvasom egyszer a bejegyzésemet mielőtt publikálom és általában 3 dolgot szoktam átírni, nah mostanában kb. 20 nyelvtani hiba é 15 átírás szükséges. Nem vagyok épp topon. Pedig most mozgalmas hétvége következik, ha nem is feltétlenül buli szempontjából, hanem megint szó szerint. Ugyanis sikerült találni egy helyet, ahol tudunk korizni, úgyhogy azt próbáljuk ki Vikivel:), holnap gyúrás, holnapután meg erasmusos uszodázás. Remélem, hogy minden összejön, és hogy nem esek össze egyik nap sem a betegség miatt.

De vannak emberek akiknek sokkal tartósabb és nagyobb betegségük van... Ugyanis az történt a héten a fizikaórámon, hogy fél óra után az egyik gyerek elkezdett először ordibálni, azaz kb. nyögni, aztán egyáltalán nem uralta a testét. Folyamatosan rángatózott, csak a lámpát nézte közbe meredten és nyögött, majd fuldokolt, aztán pedig nyáladzott nem kicsit. Végig nem volt tudatánál és csak nyögdécselt meg ilyesmi. Pont mellettem ült, azaz volt köztünk 3 üres hely. Biztos nem először volt neki ilyen, mert a haverja ott volt mellette, és egyből tudta mit kell, nem lepődött meg, meg magyarázott valamit nagyon svédül, sajna egy szót sem értettem. Tanár is elképedve nézte én se tudtam, hogy most mi van, párszor kb. úgy nézett ki, hogy ott fog mellettem meghalni. Elég rémisztő volt, meg hogy teljesen tehetetlenül csak nézed ezt. Utána sokáig csak nyögdécselt meg meredten felfele nézett, nyáladzott. Pár percre a rohama kezdete után szünetet tartott a tanár, meg kihívták már előtte a mentőket is. Amikor megérkeztek, akkor én már kinn voltam és hogy mennyire nem siettek a mentők az meglepett. Lehet a gyerek már egyből mondta a mentőknek, hogy mi a baja a gyereknek, vagy nem tudom, de komótosan beálltak, lassan kiszállt az orvos és szépen begyalogolt. De ezt én kb. akkor gyorsabban megteszem, ha csak szimplán elmegyek valahova. Nah mind1, valamit foglalkoztak vele kb. 10 percen keresztül, aztán hordágyon kivitték. Gondolom jól benyugtatózták, mert már békésen alvó ember látszata volt. Az óra folytatódott.