Hej Hej!
Whööööölööölööööööö...
Nem volt ihletem, hogy hogyan kezdjem a bejegyzésemet, ezért kikértem Vikci véleményét. Így sikerült összehoznunk ezt a frappáns kezdést.:D
A előzetes terv ugyebár az volt, hogy elmegyünk korizni pénteken. Meg is néztük neten és kiderült, hogy a Cloetta Center-nél lehet minden nap, elvileg ingyen. Meg voltak adva időintervallumok, mert edzések is szoktak ott lenni. Pénteken 10-15 óráig volt lehetőség. Kicsit elment az idő, így csak 2-kor értünk oda. Nem nagyon értettük, hogy most mi van, mert annyira sokan nem voltak, meg aki volt az is mind jéghokiütővel volt és vagy gyakorolt, vagy játszottak csapatban. Közelebb érve láttuk, hogy ezek suttyók, nah jó nem, csak nem hivatásos csapatról van szó, hanem csak hobbiból játszókkal van dolgunk. Vikci nézett nagyon, hogy akkor mi most itt tudunk korizni vagy sem. Végül is átöltöztünk és jégre léptünk. Kiderült, hogy tényleg ingyen van, tényleg csak hobbiból játszottak, mert nem is koronggal, hanem labdával játszottak. Illetve láttunk egy kis gyereket is, akit épp akkor tanított az anyja korizni. Hihetetlen nagy pálya volt, és ami tényleg elképesztő volt az a jég minősége. Én csak 1-2 éve korizom és mindig csak magyar műjégen voltam és ahhoz képest sokkal de sokkal jobb volt itt a jég. Gondolom ebben közrejátszik az is, hogy szabad téren voltunk és kb. -8°C lehetett, szóval kellően meg volt fagyva, illetve rendszeresen karban is van tartva, mert mint írtam ott edz a Linköping csapata is. Otthon nem egyszer félig olvadt jégen kellet korizni, nem is beszélve a pálya egyenetlenségeiről, hibáiról. A jégnek még a hangja is teljesen más volt, mint amit eddigi korizásaimnál tapasztaltam, teljesen olyan volt, mint a filmekben.:) Az idő amúgy szép napos tiszta idő volt, úgyhogy jó volt kicsit csúszkálni. Meg akarok tanulni normálisan korizni, úgyhogy gyakoroltam a fordulókat, aztán mentünk pár kört közösen Vikcivel. Hála neki itt van kinn a saját korim, ingyen lehet menni minden nap, úgyhogy szerintem sokszor el fogok járni itt tartózkodásom idején. 3 óráig az egy óra gyorsan elment a csúszkálással, épp elég is volt, mert a betegségem miatt így is eléggé elfáradtam.
Este eredeti olasz pizzázásra voltam meghívva, de erről majd egy másik bejegyzésben...
