Hej Hej!

Nem mindennapian kezdődött a hetem...

Bár ez igazából talán annak mondható Svédországban, de sorban állással indult. Persze azt leszámítva, hogy fel kellett kelnem negyed 8-kor, fogat mosnom, bemennem egyetemre stb. A Valentin napi Kravall jegyre kellett hétfő reggel 8-tól sorban állni, aminek az elnevezése elmés módom Kravallentine.:) Ez 13.-án lesz és ott lesz szinte minden erasmusos meg sok svéd is, mint ahogy az eddigi kravallokon is. Bementem a megjelölt épületbe és keresem, hogy hol lehet jegyet venni. 8 előtt pár perccel értem oda és meglepetéssel fogadtam, hogy alig van tömeg. Megtaláltam a sor végét és úgy 20 emberes távolságig láttam el. Aztán amikor elfogyott előlem az a 20 ember, akkor láttam csak be a terembe, hogy persze nincs ekkora szerencsém. Egy nagy termet kell elképzelni, amiben ki volt alakítva egy erre-arra kanyargó kígyószerű sáv, ami tömve volt emberrel. Szóval a jól megszokott módon ismét egy több száz fős sorral találtam szembe magam így hétfő reggel. Egész gyorsan haladt a sor és „csak” kicsit több mint fél órát kellett sorban állnom és kanyarognom erre-arra. A sorban sok ismerőst láttam, szinte mindenkit akit ismerek, úgyhogy jó kis móka lesz ez szerintem szombaton.

Ezután következtek az óráim, elég foghíjas napom fog, így az utolsó órám, ami labor volt az 5-7 volt. Most ebben a bejegyzésben inkább nem írok az óráimról meg az egyetemről. Inkább arról, hogy 7 előtt 10 perccel leléptem és siettem haza, ugyanis laserdome-ozni készültem este.

Aki nem annyira ismeri ezt, annak elmondanám, hogy a helyszín egy sötét, füstös, villódzó fényekkel ellátott akadálypálya, ahol minél több pontot kell szerezni. Az ember felvesz egy mellényt, ami érzékeli ha más eltalálta, illetve hozzá van csatolva egy fegyver, amit két kézzel kell fogni és lődözni lézersugárral az ellenfelet. Csapatokban szokták ezt játszani. Ezen kívül persze van több szabálya még, pl. hogy sokat levonnak, ha saját csapattársadat lövöd le (ez mindenkivel előfordul, nem egyszer) és akkor vonnak le a legtöbbet, ha passzív vagy több ideig, ezzel is ösztönözve, hogy mint macska a farka után rohangálj erre-arra. Persze mindenképp rohangálni fogsz úgyis, mert ha nem változtatod a pozíciódat, akkor gyakorlatilag végig szétlőnek és vesztesz.

Nah dióhéjban ennyi. Mi úgy mentünk, hogy erasmusosok között terjesztették a játéklehetőséget. Összesen 18-an jöttünk így össze, pont jó volt, mert így igazságosan tudtunk 3 csapatot alkotni. A hely maga alapból 8-kor zár, de le lehet foglaltatni. Ilyenkor éjfélig lehet játszani és így olcsóbb is. Úgyhogy volt 4 óránk...

A mák, hogy nem biciklivel kellett mennünk, az fél halál lett volna, hanem szerencsére Matthias Németországból kocsival jött, szóval vele mentünk autóval. Velünk jött még Carlo meg Lukas. Kis megbeszélés után kezdetét vette a játék. Először 20 perces menetet nyomtunk és a cél csak az volt, hogy minél többször lelődd az ellenfeledet és gyűjtsed a pontokat magadnak, illetve a csapatodnak. Körülbelül már itt az első játéknál mindenki elfáradt. Tényleg iszonyat-kegyetlen fárasztó ez a játék, sőt inkább sport.:D Mentünk így még egy menetet, ezután pedig, hogy tudjon mindenki kicsit pihenni is meg ne legyenek annyian a pályán, így mindig 2 csapat játszott. Így játszottunk végig 1 kört, azaz 3 játékot. Ezután megint közös játék, ekkorra már mindenki kilókat izzadt ki magából és fáradt volt mindenki. Úgyhogy ezt követően szinte mindig úgy játszottunk, hogy akinek épp van kedve. Én persze mindig mentem, élveztem nagyon.:) Szinte mindig a nyertes csapatban voltam, de ez nagyon nem rajtam múlott kezdetben. Az első 4 játéknál mindig én voltam az egyik aki a legkevesebb pontot gyűjtötte, de aztán fejlődtem. A végére középmezőny aljára sikeredett felverekednem magam.:P De igazi katona voltam, mert a kezemen felszakadt a bőr és vérzett, jól nézett ki. Amit kihagytam, hogy első pár és az utolsó játékon kívül mindig úgy játszottuk, hogy az ellenfelet kell persze lődözni, de ezen kívül minden csapatnak volt egy bázisa, ahol volt egy lámpa és aki az ellenfél lámpáját tudta 3-szor meglőni egymás után az 2000 pontot ért. Szóval a másik csapat bázisának elfoglalása is volt a cél, persze közbe a sajátodra is figyelni kellett. Nah itt voltak csúnya ütközetek.:P Hozzáteszem, hogy kamikáze akció itt nem ért semmit, mert ha meglőttek, akkor egy ideig te nem tudtál lőni, illetve az se számított, hogy téged lőnek, de ha folyamat soroztak közbe és újból aktív voltál egyből megint lelőnek. Nagyon nagyon élveztem a játékot, a végére mindenki teljesen kifulladt. Most játszottam először ezt (kb. 8 évesen játszhattam egyszer ilyet még Budapesten a Vidámparkban talán, ezt nem tartom számon) és nagyon jó volt. Ez a 4 óra meg épp elég volt most egy ideig. Pár horzsolásom van, a lábam még mindig fáj a sok rohangálástól, sőt még izomlázam is van. Kb. ennyit tudtam erről elmesélni, érdemes mindenkinek kipróbálni, tényleg egy élmény.

Hogy miért nem jöttek többen fáradtan játszani, ahhoz pedig egy kis magyarázat. A lövöldözős pályán kívül volt egy másik hely is, ahol minden gépet persze ingyen lehetett használni a játékosoknak pihenésképpen. Itt meg volt minden, csocsótól kezdve (az volt a legócskább) a Playstation-ig az autó szimulátorig minden. Én is játszottam itt, amikor vetésforgó szerűen játszottak a csapatok és volt 20 perc szabadidőnk. Nah ezt a termet választották többen inkább amikor már nagyon fáradtak voltak.

Ezután egy rémálom lett volna visszatekerni Rydbe, de kocsival annyira ugyebár nem volt fárasztó.:P Megittunk még egy sört Matthiasnál, mindenki teljesen hulla volt. Elkezdtünk kártyázni is kicsit, ahol mutatott az amcsi egy új kártyajátékot. Nagyon idióta játéknak tűnt és időközbe derült ki, hogy a szabályok felét el se mondta.:D Szal mindig néztünk mint a hülyék, hogy akkor most mit is kéne csinálni, meg miért azt csinálta ő. Végül 2-kor fejeződött be a nem mindennapi napom.