Hej Hej!
Szánom, bánom, hogy már 19 napja nem írtam értelmes bejegyzést...
Minimum 10 bejegyzéssel le vagyok már maradva és ígérem, hogy a héten el is kezdem ezeket bepótolni. Mint ahogy azt írtam, szüleim meglátogattak pár napra, utána pedig buli, buli hátán volt és kedvem se volt írni. Aztán vészesen közeledett a beadandóm határideje, utána azzal foglalkoztam. Most meg halálomon vagyok. Kicsit erről írok, ha már így belekezdtem egy bejegyzésbe...
Egy hete az egész azzal indult, hogy fáj a fogam. Azaz nem is tudtam eldönteni, hogy a fogam fáj, vagy az álkapcsom, állkapocsizmom, vagy a fogfájásom sugárzik ki az álkapcsomra. Enni utáltam pár napig, mert minden egyes rágásnál fájt, aztán egyre rosszabbul lettem, nem is értettem, hogy most mi van. Kiderült két tök különböző nyavalya legszerencsétlenebb módon találkozik épp a szervezetemben. A hét második felére aztán teljesen rossz volt a közérzetem is, illetve éreztem, hogy valószínűleg hőemelkedésem is van. Megmértem és tényleg volt. Aztán hétvégére tetőzött ez az egész, szédültem és rosszul voltam eléggé. Ezután pedig köhögő rohamaim voltak, illetve úgy szúrt a torkom, mintha a levegőben kis kések lennének, és ahogy veszem a levegőt azok mindig végigkaszálja a torkomat. Enni is rossz volt, aztán aludni se tudtam. Tegnapelőtt este például lefeküdtem éjfélkor és fél 5-kor még megnéztem az órát, hogy most már tényleg nem bírom a forgolódást. Egy percet se aludtam addig, fájt iszonyat a torkom, a köhögést nem bírtam befejezni és sokszor rám jött a hányinger is. Alváshiány miatt aztán még rosszabbul lettem. Ennyit röviden, tömören a sajnálkozásról.
Múltkori betegségemnél is megfogalmazódott bennem, de most főleg, hogy Erasmusos időszak alatt a legrosszabb mindenféleképpen az, ha beteg az ember. Teljesen idegen környezetben éri az embert és nincs kire számítania, nem tudja kihez, mihez, hova fordulhat a bajával. Persze ennyi hónap ittlét után azért ez másképp van, mert lehet számítani a barátokra, ismerősökre, de azért így is más, mint otthon.
A fogam miatt jó lett volna elmenni fogorvoshoz, de kicsit utána jártunk a dolognak és kiderült, hogy mire megvizsgálna annyira, hogy kiderüljön mi a bajom, de még hozzám se nyúl, már akkor is 1000SEK-nél tartanánk. Azt már inkább le se írom, hogy egyes beavatkozásoknak milyen csillagászati áruk van. Há vazzz, annyiból már lazán haza repülök, meg vissza és akkor megcsináltatom a fogamat és még pénzem is marad. Sajnos a fogam még mindig fáj, de talán kicsit kevésbé, nyárig csak kibírja. Sajna a fogam gyorsan romlik, az én genetikai kódomba ez van sajnos megírva. Ezt tudva el is mentem tavaly nyáron Erasmusolásom előtt és mindent megnéztek, rendbe tettek a számban. De hogy egy évet se birok ki úgy, hogy ne kelljen fogorvoshoz mennem... kicsit elszomorító. Nah mindegy, látom már a sorsomat, ha hazamegyek, az egyik első dolgom az lesz, hogy fogorvoshoz megyek. A másik nyavalyám meg mostanra kiderült, hogy több mint valószínű influenzás voltam/vagyok. Kúráltam magam mindennel, amivel csak tudtam, tegnap már csak kis hőemelkedésem volt, illetve irgalmatlanul fájó torkom. Máshoz már nem tudtam nyúlni, így került elő az első számú magyar gyógyszer, a pálinka. Abból is a mézes fajta. Már szemem előtt láttam, ahogy rombolja szét a bacikat, sőt a vírusokat, mindent, ami nem odavaló a torkomba. Gondoltam ha már iszom, akkor ne egyedül, Lukas meg kora délután is kapó az ilyenre, úgyhogy végül is vele ittunk meg egy-egy gyógyszert. Aztán akkor jutott eszébe, hogy neki van valami csodagyógyszere Amerikából. Elő is került egy kis keresgélés után 2 műanyag üveg. Az egyiket napközbe kell használni 4 óránként, másikat lefekvés előtt. Nem tudom miből készült, de rá van írva mindkettőre, hogy teljes üveggel tilos meginni, mert hallucinogén anyagot tartalmaz. Hmmm. A másiknak pedig még 10%-os alkoholtartalma is van. A lényeg, hogy tegnap óta használom előírás szerűen. Nem tudom melyik gyógyszernek köszönhető, de kezdek újból élni. Mára „csak” a nagyon fájó torkom maradt meg a tünetrepertoárból. Fáradékonyság is persze, de ahhoz úgyis idő kell, hogy megszűnjön. Fogam nem százas, de az csak kibírja június végéig.
Ha már nem tudok senkinek sajnálkozni, akkor sajnálkozok mindenkihez! Bocs a sajnálkozó bejegyzésemért, hamarosan következnek az izgalmasabbnál izgalmasabb és eseménydús bejegyzések.
