Hej Hej!

Jártam Linköping uszodájában is ám...

Az egészet mi mással hirdették volna erasmusosok egymás között, ha nem Facebookos eseménnyel.:) Úszni bár nem szeretek, de úgy hallottam hogy ott lehet jakuzzizni meg csúszdázni is, úgyhogy gondoltam elmegyek én is, biztos ez is bulis lesz cserediákokkal.

Fáradtan indult a napom, de ezután kellemes dolog következett. Letámasztva a bringát a falnál Matthias kocsijával tudtunk menni. Ez nagy könnyebbség volt, fáradt is voltam, meg persze a mínuszok is repkedtek. Matthias kocsival tért vissza Németországból, úgyis „csak” 10 órányira lakik, úgyhogy most ez előnyünkre vált. Ezután persze jött ennek a hátránya is, mert 10 percünkbe telt parkolóhelyet keresni. Mint mondtam már párszor itt a kocsi is sokkal kevesebb, de a parkolóhely is ennek megfelelően és az uszoda környékére akkor hétvégén elég sokan mentek. Parkolóhelyet találva ismét jöttek a kellemes dolgok.

Beléptünk és 20 méteres, átlagosnak mondható sor várt bennünket a pénztár előtt. Csak hogy minden zökkenőmentesen mennyen, mi simán el tudtunk sétálni mellettük és be tudtunk menni Carlo bérletével. Így még olcsóbb is volt... Jah igen még nem mondtam, csak Carloval meg Matthiassal mentem együtt. Alex most nem tudott csatlakozni, jól szemlélteti az akkori állapotát, hogy délután 1-kor hívta Carlot, hogy mi történt tegnap este. Kicsit kiütötte magát az Alex gyerek. Kellemes dolgokat mindig kellemetlenek követnek és fordítva. Lásd biciklivel való elindulás, kocsira váltás, parkoló keresés, sor kikerülés és következett a szabad öltözőfülke keresése, ami nem volt egyszerű, majd a szórakozás.

Itt a fürdőbe való belépés előtt tényleg mindenki alaposan lezuhanyzik és így odabent az egész részen steril körülmények uralkodtak. Amikor beléptem egyből egy versenymedence fogadott időmérővel meg minden jóval (pl. toronnyal) ellátva. Mellette versenybírák álltak és izgatottan készülő sportolók, illetve a sportolók által kreált lila, sárga, fekete csoportosulások, mindenki a saját mezét viselve. Épp egy verseny zajlott, ettől persze az uszoda ugyanúgy üzemelt, csak azt a medencét nem lehetett ugyebár használni nekünk földi halandóknak. Gondoltam akkor most már tuti nem fogunk úszni, most már biztos élvezni fogom ezt az uszodásdit.:P

Így is lett, körbe jártuk az egész létesítményt, kipróbáltunk tényleg mindent. Kezdtük egy folyamatosan mélyülő medencével, majd megpillantottuk a jakuzzit és hogy pont turnuscsere van, jönnek ki belőle az emberek. Mi meg magyarok módjára (pedig csak én voltam magyar:P) törtettünk a terület felé, majd beugrottunk a kör kialakítású medencébe és leültünk mint akik jól végezték dolgukat. Ekkor tűnt fel, hogy a bejáratnál jó kisfiú és jó kislány módjára álltak hárman és eléggé úgy néztek ki, mint akik vártak valamire.:P Meg is kérdeztük az egyik hölgyet, mert gyanítottuk, hogy nekünk is ott lenne a helyünk. Hát persze! Egy kis 2 cm átmérőjű piros lámpa volt elhelyezve a bejáratnál ami szorgosan egyfolytában pirosan égett. Ha az kialudt akkor lehetett bemenni és egy menetet végigélvezni.:P És amikor befejeződik, akkor el kell hagyni és új embereket odaengedni. Nem is tudom miért nem gondoltuk ezt alapból, hiszem várható volt, hogy valami hasonló rendszerről lehet szó itt Svédországban. Nem csak nyomatják végig a pezsgőfürdőt, aztán ráhagyja a birka népre, hogy öljék le egymást a helyekért, illetve nem kívánatos személyek dörzsölődjenek hozzád és nyomorogjál kis helyen. Meg persze ebben az esetben gyanítom, hogy csak és kizárólag napbarnított és napból kinyert karnyi vastag aranylánccal felvértezett egyének foglalnák el az egészet. Nah nem szaporítom tovább a szót, végigpezsegtettük magunkat aztán mentünk a következő helyre.

Ez egy ilyen mesterséges barlangszerű valami volt. Állatok azért itt is vannak, méghozzá fiatalkorú egyének, mert találtam egy pár méter magas helyet ahova valahogy fel lehet mászni és a mélybe vetni magad a másfél méter széles és csupán 1 méter mély vízsávba. Nah mind1, vértócsát akkor épp nem láttam és a vízbe se támadt le egy vörösen elszíneződött csík, úgyhogy gondolom elég jól becélozták a helyet és nem csúsztak meg az amúgy csúszós kövön, amiről ugrottak.

Ebből kigyalogolva következett az igen erős masszírozós koncentrált vízsugár, aminél kicsit élvezkedtünk majd röhögve egymás rákvörös hátán mentünk tovább. Ismét a folyamatosan mélyülő medencében találtuk magunkat, ahol épp beindult a hullámgerjesztő mechanizmus. Így egy édesvízi, fedett tengerben találtuk magunkat. Mikor ennek vége lett, következett a csúszdázás.

Nah ez istenkirály volt. Az egyik az egy zárt cső volt, ami zárt toronyból indult és a benti medence mellett végződött, de magának a pályának a teljes hossza kinn a szabadban tekergőzött. Izgatottan néztem, hogy ez vajon milyen lesz, még sosem csúsztam le olyan csúszdán, amin kívülről jégcsapok lógnak. Ezt a csúszdát kétszemélyes gumival kellett használni, amiből kb. volt 3. ezzel is szabályozva, hogy hányan vannak a csúszdánál, csúszdában. Itt is persze ki kellett várnod türelmesen a sorod ameddig hozzájutsz az egyik gumihoz, majd mehettél fel a toronyba. Fenn csak egy lámpa várt, persze egy embert se lehetett látni (,aki az indítással vagy csak a felügyeléssel foglalkozna). A csúszdázást élveztem nagyon, nem volt brutál pálya, de voltak benne gyorsabb szakaszok, meg télen ezt is nagyon lehet élvezni. Jah azt még kifelejtettem, hogy benn a csúszdában egyáltalán nem volt hideg. Ezen mentünk is pár kört a nap folyamán, amikor épp nem volt nagy sor. Ehhez a csúszdához még hozzátartozik, hogy láttuk az itteni c-ket. Már vártam, hogy mikor fogom látni azt, hogy valaki pofátlanul kihasználja azt, hogy itt megbíznak egymásban az emberek. Nah most végre láttam, mégpedig egy 8 főből álló bevándorló nép fittyet hányva a szabályokra többször csúsztak gumi nélkül szorosan egymás után. Jöttek is a morci vízi mentők vagy mik, de a bevándorló népet ez nem nagyon hatotta meg, sőt az egyik 16 év körüli éppen nagyon keménynek gondoló egyén még keménykedett is. Ez körülbelül 3-szor megismétlődött egymás után. Utána gondolom már rendőrséggel fenyegetőztek vagy nem tudom, de befejezték ezt a deviáns viselkedést.

Most következik a nap legélvezetesebb dolga, mégpedig a kis csúszda. Eleinte csak néztem rá, hogy milyen rövid csúszda, gondoltam majd az alsósoknak jó lesz, biztos nekik nagyon tetszik. Nah végül is azon a napon azt élveztem a legjobban. Mint kiderült bele van építve egy századra pontos időmérő szerkezet és ez így már mindjárt érdekesebbé teszi. Amit eddig nem mondtam, de kb. 20-25 erasmusos gyűlt össze akkor az uszodában, többször kommunikáltunk velük, meg voltunk együtt. Egy idő múlva persze hova konvergálódott mindenki... az időmérős csúszdához és ezzel kezdetét is vette a kis verseny. Mindenki le akarta pipálni a másikat. Mi ezt már elkezdtük, amikor csak hárman voltunk Carloval, meg Matthiassal. Köztük mindig nyertem, Carlo egyszerűen szerintem tapadókorongtestű, mert mindig rossz időt csúszott. Matthias meg szinte mindig az én előző körömet csúszta, ami eléggé fel is kelltette bennem a versenyszellemet, hogy nehogy veszítsek egyszer is.:P Végül mindig nyertem, mert mindig javult valamennyit az időm egészen addig ameddig mindig egy tizedmásodperces intervallumba voltak az időeredményeim . Mint mondtam volt hogy sok erasmusos összegyűlt és mindig szurkoltunk egymásnak, meg ment a versengés is keményen. Én egy csúszás kivételével mindig második voltam. Volt egy nálam 8 századmásodperccel gyorsabb emberke, és mint mondtam az időeredményem a végére nagyon beállt egy szintre és egyszerűen nem tudtam annál jobb eredményt produkálni. A legjobb eredményem 7:07 volt (ha már Carlo eredményét szidtam: neki mindig 8:50 körül mozgott). Ez tényleg jónak mondható, de a második helyezett ugyebár az első vesztes is egyben... Ettől azért még tudtam aludni este, nem is akármilyet, kicsit elfáradtam.

Ezen kívül ettünk egy jégkrémet is, nekem akkor még a torkom eléggé odavolt, de akkor jól megdolgoztattam, ugyanis mikor megettük a jégkrémet, akkor mentünk szaunázni. Rá tudtak végül is venni a többiek, aki ismer az tudja, hogy annyira nem rajongok a szaunáért. Szerintem az túl meleg:P és azt annyira nem szeretem. Mondtam is ezt nekik, ők csak röhögtek. Az első 3 percben szenvedtem is, de azt egész megszoktam, azért azt nem mondanám, hogy élveztem is. Mind1, ez is megvolt, ezzel körbejártunk és kipróbáltunk minden lehetséges dolgot. Nagyon jó kis nap lett a végére.