Hej Hej!
Még régis régen, mikor meghívtam a barátaimat vacsorázni és kaptak paprikás krumplit jó magyar pálinkával leöblítve, azután akartam írni, hogy milyen szélhámos nép, nem képesek visszahívni...
Aztán fordult a kocka egyik pénteken. Sok ideig semmi visszahívás, aztán utána jöttek sorra. Első a sorban Lukas volt, tudjátok az amerikai szomszédom. Ő valami piros szerzeményt kreált, távolról még paprikás krumplinak is hihetné az ember. Volt benne sok paprika is, de csak és kizárólag abból az erősebbik fajtából. Ezen kívül felfedeztem benne babot, meg húst, de azért egy babgulyásnál sűrűbb volt. Elsőre ízlett is nagyon, aztán jött a pokol. Szó szerint. Éreztem, hogy kezd telítődni a testem a csípőssel és kezdi elérni a csípősség küszöbömet. Aztán át is lépte, nem kicsit, nagyon. Ennek külső jelei is megmutatkoztak. Eleinte kipirosodtam, aztán jött a takony is az égő orromból és a szemeim sem maradtak szárazom. A számmal tátogtam sűrűn, mintha halakkal beszélnék aztán jött a csuklás. A nagyon csípőstől mindig elkezdek csuklani. Most biztos sokan azt mondják, hogy szégyent hoztam a magyarokra, de én azt tényleg nem bírtam, az olyan Nagy Tominak való volt.:) Egyébként nem csak nekem voltak bajaim, hanem Matthiasnak meg Carlonak is, Alex viszont egész jól bírta, Lukas rezzenéstelenül ette a saját kosztját. Pl. másnap reggel is annak maradékát ette, nem nagyon érezte ő csípősnek szerintem. Ezután következett a traccsparti kis sörözéssel megfűszerezve, aztán éjszaka szétszéledtünk, ment mindenki a saját corridorjába.
Következő péntekre Carlo ígért vacsorát a jól bevált és összeszokott ötös fogatnak: Matthias, Alex, Lukas, Carlo, én. Aki elfelejtette volna Carlo Olaszországból jött és pizzát ígért. Gondoltam magamban hűűűűű de király, igazi olasz pizzát fogok enni jövő pénteken. Szerdától már rá is izgultam a témára, hasam is már a péntek estét várta. Össze is jött az apró nép pénteken Carlonál annak rendje és módja szerint. Még javába készítette a pizzát, el is mosolyogtam, amikor megláttam, hogy borosüveget használva sodrófaként alakítgatja a pizzát. Ugorjunk a sztoriba, éppen körülüljük asztalt és megérkezik az első pizza. Nagy elvárásokkal számba helyezem az első falatot. És pizzához hasonló íze volt bár, de nem volt nagy durr, meg nekem nagyon fűszertelen is volt. Ez utóbbit megbocsátottam, mert tudom, hogy külföldön nem főznek olyan fűszeresen általában, mint a magyarok (,mondjuk Lukas piros kajája durván az volt, jó magyaros kaja volt). De Carlonak még van mit tanulnia, hogy igazi pizzát tudjon csinálni, főleg ahhoz, hogy igazi olasz pizzát tudjon csinálni (kör alakról nem is beszélve:P). Azért nem volt rossz, csak olyan semleges, úgyhogy ettem bőven. Szerencsére jó sokat készített és mindegyik más ízű volt és mivel egy pizzát mindig közösen ettünk így változatos volt és mindig az éppen friss, meleg pizza került elénk. Jól tele is lettünk és még így is maradt egy kicsi, ezért gratuláció neki. Ezután következett a verekedés. Teli hassal gondolhatjátok milyen verekedés... Playstation II. videojáték. Mentek a harcok egymás után, élveztem nagyon én is, jó volt, meg izgalmas, meg végén már kb. ordibáltunk meg ugráltunk fel egy-egy élesebb helyzetben. Persze sokszor én éltem bele leginkább magamat, de hát a magyar fajta az már csak ilyen. Ezután játszottunk még Matthias egyik tábla-, illetve kockajátékával. Ez is eddig ismeretlen játék volt számomra, de iszonyat jó volt. Azóta játszottunk vele már többször. Játékok közben persze sörözést se hagytuk ki most sem.
Otthon is megpróbálom majd rászoktatni az embereket, hogy egy-egy iszogatós este játszunk majd tábla-, kocka- vagy valamilyen kártyajátékot. Így tényleg kellemesebbek szerintem az esték, jobban meg is maradnak az emlékezetemben. A kérdés, hogy például gépész kollégák mennyire lesznek nyitottak erre, de majd csak betörjük azt a fajt is.
Mivel egész hosszú lett és fáradt is vagyok, így a többi vacsora (aki követte és tud számolni az tudja, hogy még kettő másik vacsora van vissza) egy másik bejegyzésben lesz olvasható. Addig is minden jót mindenkinek! Önök a Svédországi expedíció sokadik napján készült linköpingi corridorban írt bejegyzést olvashatták!
