Hej Hej!

Amikor még sokkal szorgalmasabban írtam a blogomat, akkor még egy-egy estéről, buliról is készült külön bejegyzés. Mióta visszajöttem ezt ugyanúgy lehetett volna folytatni, de erőm nem volt hozzá. Mostanra már annyi buliról nem írtam, hogy felét már el is felejtettem, illetve most már megérdemel egy bejegyzést. Remélem írás közben visszajönnek az emlékek.

Időrendet szerintem nem fogom követni, illetve elkezdem fordított idősorrendben, aztán csak kijön belőle valami. Kezdem is a bulik kipihenésével. Nah jó nem. Legutolsó bulim pénteken volt és külön említésre méltó, hogy ekkor volt Vikinek a névnapja, itt Svédországban.

Ez itt nem akkora esemény, mint otthon, de azért mégiscsak megünnepeltük. Emiatt egy kisebb összejövetelt, elő bulit csináltunk Viki lakásában, kinn a fenében, Tallbodában. Ott volt a svéd-magyar lánytriumvirátus, konkrétabban Móni, Olívia és persze Viki. Én pedig vittem magammal Matthiast, Lukast, Julient. (Mostanában sokszor hívom magammal a francia Julient, a FEM project feladat társamat, jó gyerek.) Bár mindenki fáradt volt, legalábbis a fiúk közül tényleg mindenki, de megembereltük magunkat és pörögtünk, ittunk, elvoltunk. Képek is készültek, majd azokat is nézegethetitek. Vicces volt, ahogy például Lukassal fényképezkedtem szívünkre tett kezünkkel a magyar zászlóval, de készült fasza kis csoportkép is. Elvoltunk egészen 11-ig, kicsit emelkedettebb hangulatba igyekeztünk vissza a civilizációba, ugyanis a terv az volt, hogy megyünk a NH-be megrendezett House Music Partyba. El is jutottunk oda, ahol aztán kezdődött a buli. Azaz kezdődött volna, mert alig voltak még ott, ez persze javult fél órára rá. Ebben a fél órában találtam a földön egy 100 koronásat, amiből vettem is 2 sört, így maradt 30 koronám. (Ez ám a matematikai feladat, a kérdés: Mennyibe került egy sör?) Amikor már volt nép, akkor mentünk is a tánctérre kimozogni az alkoholt a vérünkből, aztán jött a bepunnyadás. Az a zene nem House volt, hanem inkább Techno. Szerintem azt csak félhalottra bedrogozott szétesett emberek élvezték volna ténylegesen. Mi nem tartoztunk ebbe a kategóriába, így annyira nem élveztük. Ki is mentünk, először csak Vikivel pihentünk egy hatalmas kanapén, aztán kiszivárgott az egész társaság szépen lassan, majd újra egyesült a bar résznél. Ott az asztalon megint találtam pénzt, akkor épp 36 koronát apróban. Ez egy ilyen kincstalálós nap volt. Amikor ott ültünk, akkor érkezett el Lukas a végstádiumába, ugyanis csak pár órát aludt előző éjjel és teljesen kimerült volt, szó szerint majdnem leesett a székről. Kérésére pofoztam, gyúrtam, hogy felébredjen de esélytelen volt, ekkor döntött úgy hogy ő hazamegy az utolsó busszal fél 2-kor. Így nélküle folytattuk az estét, végére kicsit populárisabb zenéket játszott a lemezlovas, szerintem beismerte vesztét, legalábbis bízom benne, hogy van annyi esze. Táncoltunk, buliztunk, beszélgettünk 3/4 3-ig, aztán húzás haza, persze csak Burger King után.

Előtte való nap, csütörtökön is volt buli, akkor pedig Platoba mentünk. Ez volt az az emlegetett utolsó bulija a négyes fogatnak. Az este Matthias corridorjába kezdődött, ahol Market kártyajátékoztunk kettőször (egy játék minimum egy óra), közben söröztünk, aztán mentünk Platoba. 11 előtt oda is értünk, így éppen hogy, de sikerült bejutnunk még ingyen. Ott aztán buliztunk, meg elvoltunk, illetve az az este a többieknek eléggé csajozós estére sikeredett. Akiket eddig jóformán nem láttam csajozni, illetve egyiknek másiknak tudom, hogy otthon van barátnője, az most mind valahogy összeakadt valakivel. Geoffrey Valentinával, Alex számomra ismeretlennel, Julien az ismeretlen barátnőjével, Matthias amerikai csajjal. Nah most elsoroltam egy csomó számotokra unalmas dolgot ismeretlen nevekkel. Emiatt aztán legtöbbször Carloval voltam, illetve ott volt a többi francia újdonsült ismerőseim is, így velük buliztam 1-2 órán keresztül. Illetve az este folyamán összeismerkedtem egy feka amcsi csávóval, aki Chicago-ból jött és tipikusan olyan laza vagyok, feka vagyok, amcsi vagyok gyerek volt, akiket látunk a tv-ben. Illetve tényleg ő azt hiszi, hogy Chicago a világ közepe, de ezen kívül amúgy jó fej volt. Dumáltunk egész sokat, aztán meg is hívott másnapra egy amcsi buliba, de mint írtam már Viki névnapi bulijára voltam hivatalos. Kb. ennyi, ami említésre méltó, a bulit a 3 órai záráskor fejeztük be.

Előtte kedden is volt buli. Amint látjátok buli szempontjából elég sűrű volt a múlt hetem, de az első periódusnak vége lett, így volt egy kis pihis időszakom, holnapután kezdődök a következő periódus. Kedden persze hol máshol lettem volna, ha nem HG-be. Sor nem volt kivételesen és zöld lámpa fogadott minket. Talán életemben először láttam ilyet, de ez annak volt köszönhető, hogy sok mindenkinek még vizsgája volt. Emiatt aztán inkább csak az öreg rókák voltak ott, azaz akik nyár vége óta vannak itt, így velük nosztalgiáztam. Illetve érdekes volt, amikor jött beszélgetni hozzánk az amcsi csaj és a beszélgetett Lukassal, a másik amerikaival. Félszavakból, illetve dünnyögésekből is megértették egymást, mi meg Matthiassal csak néztünk, hogy mi van. A lényeget azért levettük, de nem értettünk mindent. Matthias haza is ment éjfél körül, mert másnap vizsgája volt, én meg többnyire inkább csak beszélgettem többiekkel, olyan sokat nem táncoltam akkor este. Amikor megjöttek a spanyolok, akkor utána velük hülyültem, meg beszélgettem. Mondta is két spanyol, hogy „Te most nem vagy az a Zsolt, akit megismertünk”. Ezt arra értették, hogy punnyadék voltam és csak dumáltam, nem pörögtem úgy, mint máskor. De ezt bepótoltam az említett csütörtökön.

Kedd előtti pénteken is volt buli, akkor Flammanban. Előtte mentem kicsit beszélgetni meg sörözni francia csoporttársaimhoz, mégpedig Juliennel mentem egy francia fiú-lány párhoz. Mindhárman nagyon jó fejek, velük még biztos tartani fogom a kapcsolatot. Az egész este úgy jött, hogy pénteken fejeztük be FEM-es óránkat és ezt kicsit megünneplendően mindenki hívott mindenkit a csoportban Flammanba aznap estére. Emiatt aztán sok ismerős csoporttárs volt ott, de olyanok akiket jobban addig nem ismertem. Ezelőtt persze még várt ránk 40 perc sorban állás, illetve fagyoskodás. Sorban állás közben félig franciákkal voltam félig cseh ismerőseimmel, akiket már viszonylag régen láttam, de elég jóba vagyok velük. Valahol jó volt, hogy senki sem volt most velem a régi ismerőseim közül. Emiatt jobba lettem a csehekkel, illetve a francia csoporttársaimmal és új barátokat szereztem. Megismerkedtem 2 mexikói csoporttárssal is jobban. A buliba jól éreztem magam, nem volt biztos pont akikkel bulizhattam, így mindig járkáltam a társaságok között, de így kalandosabb volt. Viszont egy buzis megnyilvánulás megint kicsapta kicsit a biztosítékot nálam, mégpedig az egyik török jó fej, félig haveromat láttam kőkeményen és hosszan smárolni egy másik csávóval. Erről a beállítottságáról nem tudtam, bár több mint valószínű, hogy biszexuális. Mindezt a tánctér közepén művelték és annyira undorítóan, hogy 4 méter sugarú körben senki nem lett 1 percre rá, senki nem bírta nézni. Ezen kívül láttam a színpadon is homoszexuálisokat, de azok kulturáltan elvoltak csak, azok nem érdekeltek.

Most hírtelen ennyit a bulikról, úgy érzem eléggé egy unalmas bejegyzést sikerült kreálnom erről, következőre összeszedem magam, igérem.:P Mentségemre, hogy szerintem a bulikról a legnehezebb bejegyzést írni, pedig van sok emlékem ezekből is, de mint az egész itteni kalandomat, nehéz szavakba önteni, ezeket át kell élni. Azért megtettem a tőlem telhetőt, most ennyire futotta. Amúgy ez a 4 buli 8 nap alatt egész sok volt és végigzongoráztam a tipikus linköpingi legjobb buli lehetőségeket. Ugyanis itt minden kedden ingyen Erasmus party van az HG-be, a tipikus Plato bulizós nap pedig csütörtök a cserediákok között, illetve a pénteki nap pedig Flammané vagy NH-é. Nah ezt én mind pont megjártam 8 nap alatt.:)

Ezen kívül még volt több buli, de szerintem most ennyi elég ebben a bejegyzésben. Ha jól emlékszem Kravalentine-ról se írtam, ami még február 13.-án volt, nagy egyetemi kravall Valentin nap alkalmából. Ott is voltak szép dolgok Carlo korridorjában, aztán Matthiasnál megismertem csomó teljesen svédet, majd jött a szívecskés buli az egyetemi Karallenben overallal hajnalig. Az egész iszonyatosan jó volt, de azért jött a gikszer a végén, elhagytam a kulcsot, ami viszont előkerült a ruhatár padlóján.

Sok szép és emlékezetes kis este kerekedik errefelé... :)