Hej Hej!

Úgy néz ki, hogy csak nem kaptam el azt a fránya malacinfluenzát, mert szerencsére javult az állapotom, biztos Tomika megható kommentjétől és jókívánságaitól, vagy lehet inkább a regiment húslevestől, teától, vitaminoktól, gyógyszerektől. Jah meg még egy dologtól, ami undorító szerintem még mindig: sós langyos vizet naponta háromszor felszívni az orrodba, meg kiöblíteni vele a szádat. Mert elvileg a bacik leginkább a száj- és orrüregben burjánzanak el, így ezzel szét tudod csapatni őket. Néha azért vicces volt, ahogy könnybe lábadt szemmel nézem a tükörbe, hogy folyik ki a taknyos sós víz az orromból. Nah jó ennyit erről. Még nem vagyok teljesen jól, de azért jobban, ez a lényeg.

Tegnap meg tegnapelőttöm svédországi kalandomnak legszörnyűbb két napja volt. Szarul voltam, úgy kellett bejárnom egyetemre, és életem legrosszabb prezentációját adtam elő tegnap. Kicsit égő volt, de mind1, itt az ember megszokja, hogy sokszor ég a többi ember előtt, úgyhogy már nem para.

Ma viszont jól indult a napom is, meg délután elmentünk Vikivel Norrköpingbe. Sétáltunk a városban, meg kajáltunk egy itteni mércével nézve finom gyrost. A kajáldánál a kiszolgáló koszovói volt és jó arc, meg próbálta utánozni a magyar szavakat. A svédek ennél sokkal ridegebbek, látszik csak a bevándorlók jó arcok. :P Már itt a kajáldánál is nagyon magyar hangulatom volt, olyan nyüzsi volt, meg olyan feelingje is volt.

Ezután Viki elvitt egy olyan boltba... gyerekek! Az egy kis Magyarország volt! A bejárat, a kosarak, a polcok... pont ugyanolyanok voltak, mint egy otthoni félig lepukkant (átlagos) ABC-ben. Ebben a boltban aztán mindent lehetett kapni, amit máshol nem és meglepően sok magyar cucc volt. Pl. univer erős pistát, original magyar őrölt pirospaprikát kapni és ami most a legfontosabb volt, kaptam végre normális cérnametélt tésztát levesbe, amit itt Linköpingbe sehol sem találtam. (Előző kettő azért nem érdekelt, mert otthonról van még 3/4 üveg erős pistám, meg 3/4 kg őrölt piros paprikám:P) Végre a húslevesembe tudok normális tésztát rakni.

Aztán összefutottunk Viki egy ugyancsak Svédországban élő magyar ismerősével, Dáviddal. Ő 8 éve nem volt Magyarországon, de nagyon szépen beszél magyarul, egyáltalán fel sem tűnne, hogy nem ott éli mindennapjait. Ezután villamosoztunk, aztán hazajöttünk Linköpingbe a Campusbuss-el. Teljesen magyarosra sikeredett ez a szép délután. :)

Jó hétvégét!