"Mint első kommentemben írtuk: jó volt. Bővebben: nagyon jó. Részletesebben:

A repülőn már furcsa volt, hogy a pilóta közölte, hogy „mi még leszállhatunk”. De nem is tulajdonítottunk nagy jelentőséget, mivel Viki és  Zsolt magyar és svéd zászlók lengetésével fogadtak minket.:) Puszi, puszi, egyebek, és irány a Korridor.

Rengeteg diák, bicikli, szép szobák, és mocskos közös konyha. Zsolt kelesztett pizzával várt, addig mi, szülők – hogy hasznossá tegyük magunkat – elmosogattunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy láttuk-hallottuk, hogy Zsolt milyen jól érzi magát ebben a közösségben, könnyen megértik egymást angolul: amerikaival, kínaival, bolgárral...

Zsolt előkészített programjai szerint mentünk tovább, Stocholm, Göteborg, Linköping irányba. Azt a következtetét vontunk le, hogy egész más világban élnek, mint mi. Ennek felderítésére egy BMW1-es volt segítségünkre, amiben egy kicsit csalódtam. Összegezve a városokban látottakat, tisztaság, rend uralkodott, karbantartott szép házakkal, gyönyörű, virágos parkokkal, és határtalan nyugalom mindenhol. Stockholm, mint észak Velencéje. Minden nap fáradtan értünk haza, de a közös vacsorák, (Anyaféle gulyásleves, marhapöri), beszélgetések oldották a kellemes fáradtságot.

Találkoztunk Viki édesanyjával, Svédországra jellemzően egy erdő közepén, minden infrastruktúrával ellátottan, nyugalomban él, párjával. A ház tipikus svéd stílusú, bordóra festett falak, fehér ablakkeretek, szegélyek. Diskurzusunkból levonhatjuk azt, hogy nincsenek nagy jövedelmi különbségek, szinte mindenkinek adott a nyugodt élet lehetősége.

Voltunk Viki születési lakhelyén, megmászattak velünk egy kilátót, ahol heves vigyorgások, nevetések közepette (=kiröhögtek minket), hogy a szüleik kicsit megöregedtek (=nyikorgó csontok, fújtatás).

Idő mindvégig kegyes volt hozzánk. Hatalmas élmény volt betekinteni az egyetemre, számunkra szinte hihetetlen, futurisztikus körülmények között folyik az oktatás. Csodás laborok, számítógéppark, pihenőszobák, előadók...

Vasárnap már kicsit izgultunk a visszajutás miatt. Interneten és telefonon sem tudtunk kapcsolatot teremteni a légitársaság alkalmazottaival. Barátainkat hívtuk, hogy nyelvtudásukat, kapcsolatukat felhasználva jutassanak minket információkhoz a hazajutás kapcsán. Ez a vulkán nagyon azt akarta, hogy ottmaradjunk...

Viki is segítőkészen felajánlotta lakását, de mivel nem volt lehetőség légi hazajutásra, ezért Benczenleitner Laci és Fekete Csabi barátaink (álljon itt a nevük) 1247 km-t leutazva Rostockig - mi 7 órás kompozással jutottunk oda- és segítségükkel mégiscsak megvalósult a hazaút. Visszafelé kipihenhették magukat, hiszen végig én vezettem, ledarálva mindenkit.

Summa,summárum: Nagy örömmel nyugtáztuk azt, hogy Zsolt nagyon jól beszél angolul és kicsit svédül, láttuk, hogy nyugodt, boldog, és jó körülmények között él, tanul, bulizik. Öröm volt látni, hallani!
Köszönjük az egész kirándulást, nagyon jól éreztük Magunkat!

Pá:   Ősök"