Hej Hej!
Aki ezeket a sorokat olvassa és nem olvasta az előző 5 bejegyzést, annak melegen ajánlom, hogy a „Lapland – Intro”-val kezdje. Ez a sztori ott kezdődik, és itt végződik.:)
Ma 5 órámba telt leírni lappföldi kalandomat és rájöttem, hogy a sok oldalnyi szöveget nagy valószínűséggel kevesebb ember fogja végigolvasni, mint ahány ujj van egy kezemen. De sebaj, valamennyire magamnak is írtam, szerettem volna megörökíteni életem egyik legjobb kirándulását. Elégedett nem vagyok az írásommal, a túra 10-szer jobb volt, mint amennyire le tudtam írni, meg a végére szerintem már le is fáradtam, de legalább ha majd évek múlva visszaolvasom, akkor eszembe fogja juttatni a sok szép emléket. Azon kívül, hogy tájékoztassalak titeket itteni életemről, ez a legfontosabb célom a blogommal.
Az út tényleg nagyon jól sikerült, nagyon szerencsések voltunk, hogy találtunk szállásokat couchsurfing segítségével Kirunában és Narvikban, ez még senkinek sem sikerült itt Erasmus diákok között akikkel beszéltem. Ezen kívül az is hatalmas szerencse, hogy láthattunk északi fényt, ezt se láttak se előttünk lévő, se utánunk lévő csoportok. Összességében is elmondható, hogy nagyon rendben volt ez a kirándulás, nagyon összejött minden. Az időjárás sem volt túl rossz, Kirunában kimondottan kedvező, de a narviki -15°C-ban is inkább kimelegedtünk túrázás közben, minthogy fáztunk volna, úgyhogy azzal sem volt probléma. Mikor jöttünk hazafele, akkor épp -25°C volt és rossz idő Kirunában, ezt a hostunktól tudjuk, szóval tényleg kifogtuk a jó időt.
Remélem, pár ember azért végig fogja olvasni ezt a nem éppen rövid beszámolót, mert tényleg iszonyatosan szép helyről szól. Higgyétek el érdemes akár nyáron, akár télen elmenni ezekre a tájakra. Tudom, hogy nagyon messze van és nem mindenki lesz olyan szerencsés helyzetben, mint én, hogy el tud oda jutni, ezért ezeket az embereket megpróbálom legalább képzeletben eljuttatni e messzi északi tájakra. Remélem valamennyire sikerült is ez.
Jó szórakozást, csak addig olvassátok, ameddig van kedvetek hozzá.:)
