Hej Hej!

Első állomás Kiruna... nah jó ez túlzás, hogy első állomás, mert 2-szer kellett átszállni és 21 órás vonatút után érkeztünk meg Kirunába. A vonatozás vicces volt, egy kis vodka meg sör átsegített minket a nehezebb részeken. Szerencsére az esetek 95%-ában nem magyarul beszéltünk, mert a magyar Márkon kívül velünk jött a német származású Alex is. Mivel az út hosszú volt, így sok hülyeséget csináltunk. Ami vicces volt, hogy az angol-magyar kisszótárból Alex próbált magyar szavakat megtanulni. Így most már tökéletesen ki tudja mondani például, hogy légcsőhurut... nagyon hasznos dolgok ám ezek, életemben én is sokszor használtam ezt a szót. Mindenesetre többször belenézett a szótárba kirándulásunk során és már egész jól tud magyarul olvasni. Persze szidta többször, hogy milyen hülyén hangzanak a magyar szavak, meg milyen nehéz tanulni. Ettől függetlenül is elmondható, hogy összességébe egy kicsit magyarrá változott mellettünk az Alex. Ezen kívül persze (főleg kezdetben) sokszor megmutatkoztak a különbségek a német és a magyar kultúra között, de erről majd később.

Mivel nem hálókocsis jegyünk volt, így a sima mezei üléseken kellett töltenünk az éjszakát. Persze itt a sima mezeit ne úgy értsétek, hogy olyan a vonat és azokon az ülőhelyek, mint Magyarországon. Itt mindegyik vonalon a vonatok iszonyat igényesek, szépek és tiszták. Nem is értem, hogy említhetem egy bejegyzésen belül ezeket meg a magyar vonatokat. Amire annyira büszkék vagyunk otthon piros vonatokra, azok is gettó fapadosnak tűnnek az itteni legrosszabb színvonalú vonat mellett. Nah mind1, tényleg nem hasonlítom inkább jobban össze. Ami vicces volt, hogy én lefeküdtem a földre é ott aludtam hálózsákban. Ez itt gondolom sok embernek elég meglepő volt, de nem mert szólt senki.

Csodák csodájára az úton találkoztunk jó fej és nyitott svéd emberkékkel is, nagy hangzavar közepette felszálltak a vonatra hajnalban, így mi erre keltünk. Ami károsat csinálhat magával az ember ők azt csinálták mind. Folyamat piáltak, bort, sört, töményet, mindent; ezen kívül pakolták a szájukba folyamat a snust, meg ették a hülyébbnél hülyébb kajákat. Nah de végül is jó arcok voltak és ez volt a lényeg, tipikus 40-50-es éveikben járó jó kedélyű, éppen síelni induló magyar emberkéknek tűntek elsőre. Mint kiderült tényleg vakációra indultak, persze szó sincs erről, hogy magyarok lettek volna.:P Egyszer csak arra keltem, hogy „Do you want?”-ot szegeznek felém, én meg sokat nem törődtem ezzel, gondoltam megint a vonat másik felén ülő haverjaiknak ordítanak, mint ahogy előtte. Idővel csak kiderült, hogy tőlem kérdezte. Kaptunk egy egész tál szarvasból készült kolbász-szalámit felvágva, hogy kóstoljuk meg, meg hogy nyugodtan együk meg mindet. Utána német Alexnek köszönhetően többet kommunikáltunk velük, azért Alexnak köszönhetően, mert ő már a 2. vagy 3. szinten tart svédből, úgyhogy ő egész jól értette, mondta a svéd szövegeket. Ezek a svéd emberkék annyira nem tudtak angolul, úgyhogy folyamat  svenglishül történt a kommunikáció. Örültek nagyon, meg mondták mekkora megtiszteltetés nekik, hogy odamentünk tanulni az országukba, és hogy tanuljuk az ő nyelvüket.

Űűűűűű, pöppet hosszú lett ez a rész, még csak az útról beszéltem... inkább gyorsan át is írom a címet „Kiruna”-ról, „Útban Kiruna felé”-re.