Hej Hej!

Hűűűű de komoly a lemaradásom az élménybeszámolóimmal. Gyorsan pótolok is egyet, mégpedig Helsingborgról. Remélem mindenki örömmel fog olvasni egy kis komolytalanságot így vasárnap a jajjdenagyonkomoly választás után...

Ez igazából Koppenhágai bejegyzés folytatása is, meg nem is. Mindjárt megtudjátok, hogy miért. Koppenhágából 23.-án indultunk útnak a bicikliszerelés után teli hassal, hála a vendéglátóinknak. A szerencsénk még az volt, hogy az utolsó pillanatban, amikor épp az első lépcsőfordulót hagytuk el a meghitt elbúcsúzás után, akkor kérdeztem rá, hogy jól gondolom e, hogy hova kell állnom a buszmegállóba. Nah ez volt aztán a többszörösen összetett mondat, de ne kanyarodjunk el már pár sor után. Kiderült, hogy teljesen rosszul gondolom, a buszmegálló megvan hogy melyik, csak az irány nincs. Meg voltam győződve arról, hogy pont a másik irányba kell menni, hogy miért, fogalmam sincs. Még ha az utolsó utáni pillanatban is, de azért időben kiderült ez a fránya tévedésem. Hála nekik jó helyen vártuk a buszt, fel is szálltunk, de ezután se voltunk sokkal okosabbak. Nem nagyon tudtuk, hol is szálljunk le és egyik megállóba feltűnően sokan leszálltak, bocsánat pontosítok, rajtunk kívül mindenki leszállt, úgyhogy nem tudtuk, hogy most a végállomásnál vagyunk, vagy ennyire hű de izgi dolog van ott (nah jó bevallom ezt csak most találtam ki), úgyhogy megkérdeztük a bevándorló buszsofőrt. Mondtuk, hogy mit szeretnénk, mit keresünk, ő meg mondta, hogy a megfelelő vonatra fel tudunk szállni, ha leszállunk és erre meg arra meg amarra megyünk. Nah ezt az erre-arra-amarra utat megtettük, így sikerült elérnünk a vonatot, amelyiket akartuk. Szép sok mindent akartam írni Helsingborgról, de már megint csak pötyögöm a karaktereket, de nem arról amiről kéne, úgyhogy most hagyjuk ki a vonatút részletezését. Ez most jól hangzott? Mert csak azért mondtam, hogy így 2,5 hét távlatából nem is igazán emlékszem arra az útra. Kb. annyi maradt meg, hogy az állomáson integettem egy tök aranyos kisgyereknek elég sokszor, ő meg mindig nevetett ezen. Úgyhogy most a bejegyzés szerint teleportáltunk egyet Helsingorbe. Helsingor-Helsingborg dán-svéd páros egymással szemben pár kilométerre egymástól. Ebből adódóan sűrű kompforgalom van a két város között, így mi is ezt vettük igénybe annak érdekébe, hogy eljussunk Helsingborgba. Most jön a bekezdés elejéhez a magyarázat. Koppenhága után igazából Helsingor következett, mármint városnézés szempontjából, de erről egy másik bejegyzésben később. Hogy miért, az majd kiderül később, most hagyok itt egy fekete foltot a sztoriba, hadd kíváncsiskodjon mindenki. Ezzel be is fejezem ezt a bekezdést, a kompútról is majd a Helsingorös bejegyzésben írok.

Szóval egyszer csak úgy kikötöttünk Helsingborgba. Az idő szeles volt, de a Taft azért tartott, a nap sütött. Viki viszonylag otthonosan mozog Helsingborgba, úgyhogy nem voltunk elveszve. Vettünk is gyorsan ottani buszkártyát, aztán mentünk a megállóba. Várakozás szempontjából az a város se jobb, mint Linköping, a megfelelő buszra több mint 20 percet kellett várnunk. Viki ki is használta és elugrott gyorsan a mekibe venni egy csibeburit az éhes pocinknak. Nah jó nem írok több ilyet. Szóval... felszállcsikáztunk a buszcsira aztán megkércsiztük a buszsofcsit, hogy lécci má húzcsikázzon le Vikcinek meg nekem is jegycsit a kárcsinkról. Ezt meg is tette az úr, úgyhogy robogtunk a szállásunk felé.

Szállásért köszönet jár Viki apukájának, ugyanis neki ott van lakása és ott él pár éve, ha Svédországban van és ott tudtunk megszállni pár napra. A sok egyforma között, amikor megtaláltuk a megfelelőt, akkor konstatáltam, hogy milyen szép kis hangulatos lakás. Nekem magyaros volt, de lehet ilyen egy tipikus svéd lakásbelső is, csak erről én még nem tudok. Otthonos volt, meg komfortos, meg volt mindent, amire csak szükségünk volt. Odafelé úton végig kajáról beszélgettünk, ki mit kíván. Szerencsénkre van ott két bicikli, az egyiket csak fel kellett pumpálni, másikat meg előbányászni a tárolóból. Pumpát nem találtunk, enni viszont még aznap akartunk, úgyhogy mentünk boltba egy biciklivel ketten. A bolt pár percnyire volt, úgyhogy nem volt nagy kihívás eltekerni. Megbeszélés után taco-ba egyeztünk meg Vikivel, úgyhogy vettünk hozzá kellékeket, meg egy adag lekvárt. A lekvárra Koppenhágába akadtunk rá, de nagyon. Visszaérkezve a lakásba neki is álltunk gyorsan-frissen megcsinálni a vacsoránkat, ami igencsak pazar látványt nyújtott, mikor kész lett. Be is nyomtuk felét, másik felét meg meghagytuk másnapra. Ezután következett a Kánaán maga. Leírtam nektek, hogy Koppenhágába milyen fürdőszobánk volt. Nah Helsingborgba a kád volt pont akkora, mint ott az egész fürdőszoba. És hogy ezt még fokozzam, még bugyborékolni is tudott. Azaz ez nem igaz, mert a vizet keringette, de iszonyatosan pihentető volt a sok járkálás és a nanométeres többnapos fürdőszoba használat után.

Kialudva magunkat, másnap mentünk várost nézni. Délre szolgálatra kész állapotba hoztuk a két biciklit, így tekerve indultunk neki. Vikinek féke annyira nem volt jó, úgyhogy csak óvatosan mentünk a hangulatos kis házak közötti meredek lejtőn. Meg is álltunk pózolni egyet egy hangulatos háznál, meg egy gömb alakú szobornál. Onnan már csak egy köpésnyire volt a belvárosi sétálóutca. Nah jó, itt inkább nem mondom, hogy köpésnyire, mert valami iszonyat undorító módon köpköd itt a népség az utcán, és ami tényleg kicsapta nálam a biztosítékot, hogy a legszaftosabbat eddig egy csajtól láthattam, hallhattam. Nah de térjünk vissza a sétálóutcára. Bár kimondottan arról sokat nem tudok mondani, tetszettek a házikók meg úgy maga az utca, de mégiscsak egy átlagos sétálóutca volt. Virágnak ennyire már rég örültem, márpedig ott volt egy rakás, főleg tulipán. Itt Linköpingbe még mindig semmi jele a tavasznak, ott lenn meg teljesen más dimenziókba mennek a dolgok. Ezután ha láttunk egy szobrot, vagy csak egy megnyírt bokrot, akkor azonnal kattogott a fényképezőgép, szóval meg lett örökítve minden. Aztán jött a legjobb rész, mégpedig leértünk a tengerpartra. Hűűű, nah most leszek gondban, de próbáljatok elképzelni minden szépet és jót, mert olyan volt. Pont a kis hajóknak szánt kikötőnél kötöttünk ki, persze csak képletesen, aztán mentünk vissza a város fele a tengerpart mentén. Szép nagyon és ezt még megfűszerezte egy kis romantikázás a parton a Vikivel. Tényleg nagyon hangulatos és Dél-Svédország ugyanúgy egy kicsit más minden másik svéd részhez képest, mint a többi. Északon a svédországi rendezettség és jólét nyitott emberekkel volt még jobb, dél pedig az említett rendezettséggel és jóléttel keveredett a tengerpart hangulatával és szépségével. Jó kis hely, de tényleg!

Miután pózoltam az összes skandináviai ország zászlójával meg minden szoborral, hajóval, meg kutya kakival (ez is igaz, mert egy sem volt), mentünk tovább egy másik térre, be a szárazföld fele. Nah és mit láttunk út közben? Aki arra tippelt, hogy elektromos autók „benzinkútját” az ügyes volt és eltalálta. Volt ott ugyanis egy hely a parkolóban, ahol megállni tilos volt, kivéve elektromos autóknak, mert ott rá tudják kötni a kocsijukat az elektromos hálózatra. Persze ingyen és bérmentve. Most az jutott eszembe, hogy nálunk az a hely mindig foglalt lenne, mert ott porszívóznák ki a kocsit, vagy töltenék fel a telefonjukat. Nah mindegy, jó volt látni, hogy ilyen is van már valahol. Kép persze erről is készült.

Igazából általában nem tudtam, hogy mit látok, mármint láttam szép épületeket, szobrokat, de a történelmi hátterükről semmit sem tudok. A szememet azért legeltettem a szebbnél-szebb épületeken, szobrokon, tereken, táblákon. Imádom, hogy itt divat, hogy egy táblacsőre felraknak 30 irányt jelző táblát. Ilyennel találkoztam az egyetemen is, ahol 30 nagy városnév van megjelölve, hogy milyen távol vannak és persze hogy melyik irányba. De ne Mari néni reklámtábláját képzeljétek el, hanem minden kontinensről városokat. A helsingborgi említett verzió pedig látnivalókat mutatott, hogy mi merre van.

Ezután bevettük a várat, már csak azért is érdemes volt felsétálni, mert onnan volt a legjobb kilátás. Látni lehetett Helsingborg javát, a mögötte elterülő tengerrel, illetve a szembe lévő Dániát is láthattuk. Nyelv aktképek ott is készültek, aztán mentünk tovább a sétálóutcán a másik irányba. Viki nagy lelkesen már előtte is nagyon mondta nekem, hogy Helsingborgba van egy magyar étterem, meg is néztük a honlapját. Minden fel volt tüntetve svédül is meg magyarul is, illetve nem egy ételt láttam, ami svéd étel, de magyaros módra. Meg persze voltak teljesen csak tipikus magyar ételek is az étlapon. Nah ezt az éttermet meg is néztük élőben is. Jó volt látni utcán a két lengedező magyar zászlót és olvasni magyar nyelven dolgokat a kirakatban. Ezután egy parkon át a város egy másik részére mentünk, de ekkorra már igencsak megéheztünk. Ekkor pillantottam meg Max-ot. Röviden a Max az az itteni McDonald’s és mindig ki akartam próbálni, hogy mennyivel másabb, de én Max-ot eddig csak város külső részén láttam, ami nekem soha nem esett útba. Helsingborgba viszont ezt is ki tudtam próbálni és higgyétek el tényleg igaz, hogy jobb, mint a McDonald’s. Sokkal háziasabb és sokkal kevésbé műanyag érzetű az egész. Kaja közben úgy döntöttünk, hogy egy másik útvonalon visszamegyünk a központba letett biciklijeinkhez és a part mentén eltekerünk távolabbra. Így is tettünk.

Megint jön a tengerpartos jelenet, amit nem tudok leírni, de nagy öröm volt a tükörsima és széles tengerparti úton biciklizni közvetlenül a homokos tengerpart mellett. Az látszott, hogy a homokot úgy hordták oda, de attól még a lényeg ugyanaz. Végig voltak fából készült napozóágyak a part mentén és a kiépített part vége fele le is hemperedtünk az egyikbe. Ott aztán élveztük a napsütéses, kicsit szeles tengerparti feelinget, tengerparti illattal megfűszerezve, talán csak egy dolog volt illúzióromboló, hogy mindezt nyakig kabátban tettük. Sebaj, Svédország már csak ilyen, ez már nem tudja elrontani a kedvemet. Romantikázás 2.0 után mentünk haza és Vikiről néztem gyerekkori képeket. A számomra top 3 képet le is fényképeztem, a többivel együtt az is megtalálható Facebookon. Ennyit arról a napról, jah még annyit, mert nem mondtam pár sorral feljebb: a kád tényleg nagyon király. Másnap aztán következett a nagyon vicces következő fekete folt, ígérem ezekről a foltokról fog szólni majd a következő bejegyzés.

Egyéb érdekesség: magyart tényleg mindenhol látni. Egyik helsingborgi nap, amikor elmentünk vásárolni, akkor a sorban mögöttünk magyarok álltak. Mi Vikivel persze beszéltünk egy csomót magyarul, de ők semmit nem szóltak hozzánk, így amikor később megtudtuk, hogy ők is magyarok, akkor nem szóltunk hozzájuk mi sem. Úgy látszik, nekik nem volt olyan izgi, hogy mi is magyarok vagyunk. A másik pedig akkor volt, amikor elmentünk piacra. Nah jó tök véletlenül találtunk rá arra a piacra és jó volt látni újból utcai vásárt, utcai árusokkal. Találtam is hegyes, csípős, zöld paprikát, vettem is egyből. Ilyet máshol nem találni itt kint. Viki meg avokádót vett, és amikor álltunk sorba, hogy fizessünk, akkor arra lettem figyelmes, hogy egy idős úr nagyon stíröl engem. Nem tudtam mire vélni, aztán megszólalt magyarul. Kb. egyből azt kérdezte, hogy kik vagyunk, mert hogy minket még nem látott. Ez után kiderítettem, hogy ő már több 10 éve ott lakik és tud szinte mindegyik magyarról (nem kevés van) és ezért nézett minket annyira, mert minket még sosem látott. Meg elmondta, hogy mennyire és miért szeret ott lakni, amivel egyet is tudok érteni vele.

Összességében Dél-Svédországról is az a véleményem, hogy más mint Svédország többi része és ezt most a szó legpozitívabb értelmében mondom. Ugyanis Helsingborg nekem iszonyatosan tetszett, bennem ez a város marad meg Svédország legszebb és legélhetőbb városának. Kattintani azért ne legyetek restek ezután se a blogomra, mert a dél-skandináviai kalandjaimnak ezzel nincs vége. Egyik teljes napot eltöltöttünk Malmőben is, illetve jönnek azok a bizonyos kimaradt részek is.

Remélem mostanra mindenki lenyugodott a választási téboly közepette, bár most talán nem volt olyan elvetemült a kampányidőszak, mint 4; 8; 12 éve. Ha viszont olyan volt, mint szokott, akkor örülök, hogy inkább itt lehettem. Demokratikus kötelességemmel pedig nem éltem, ezért elnézést kérek mindenkitől! 300 SEK-et és fél napot nem ért meg nekem ez a választás, ugyanis el kellett volna mennem ehhez Stockholmba. Remélem ti azért döntöttetek és ikszeltetek. Holnap újra jelentkezem, addig kommenteljetek szorgosan!