Hej Hej!
Blogom történetében ez volt eddig a legnagyobb szünet... :P Kömény egy nap kimaradás. Ez annak is tudható be, hogy tegnapelőtt 23:59-től nem volt netem és csak tegnap délutánra sikerült megoldani, hogy legyen. Most már van végleges netem, már csak azt nem értem, h kell fizetnem majd. De idővel úgyis kiderül. :) A cím meg csak annak mond valamit, aki minden nap olvassa Magyarország történetében keletkezett legfantasztikusabb blogot.
Gondolom most már nagyon kíváncsiak vagytok, hogy vajon mik történhettek velem az elmúlt két napban, úgyhogy most áttérnék erre:
Tegnapelőtt este, ahogy már előre is beharangoztam átjött Márk bringával. Itt jegyezném meg, végre lett normális szállása Márknak két hét Homeless-ség után. Előkerültek a naggggyon agyszaggató és szigorúan csak kemény alkoholistáknak ajánlott 3,5%-os sörök. Hogy legyen valami hatása is, söriveri formájában vertük be az iszonyatos mennyiségű 6 db sört. Ez meg is történt ugyebár kereken 29 perc alatt (mivel 0. másodpercben is kell egyet) és azt mondhatom Márk beba... :) A kölök nem bírta a gyűrődést és átadta a teste magát az alkoholos mámornak. Persze én ezen jól szórakoztam. Csak hogy kerek legyen a történet utána bevertünk 1 jó kis hazai páleszt, ettől úgy beindultunk, hogy a Norbinak az egy darab sörét is megittuk, persze szigorúan söriveri formájában. Ekkor jött Helge 3 iszonytatosan csúnya lánnyal és megkérdeztem Helgét, hogy szeretne e inni egy ilyen durvás piát. Most azt válaszolta, hogy egy kicsit. Erre a sok luvnya is elkezdett önálló életet élni és ők is ittak 2-2 centet. Én próbáltam minél kevésbé morcin nézni rájuk, mert a haza pálinka az itt kincsnek számít. MINDEN EGYES CSEPPJE!
Nah jól van, lenyugodtam. Aztán Helgéék elindultak HG-be, mi is oda terveztük utunkat. A HG az egy helyi ojjektum kimondottan diákoknak. Fél óra alatt nekünk is sikerült elindulni. Mikor odaértünk láttuk, h szegény Helgéék az utolsók a 30 méteres sorba. Mivel nem tudtuk, hogy halad a sor mi nagy bátran beálltunk a VÉGÉRE (pedig gondolkodtunk h be kéne ci****kodni előrébb). Nyelvgyakorlásnak eddig ez volt a legjobb, mert a sorban végig tudtunk spanolni többi sorstársunkkal. Sok jó dolgot megtudtunk. Pl. h az ojjektumba akkor van esély gyors bejutásra, ha az ember 9-re odaér, vagy éjjel 1 után, de akkor már buli nem nagyon van. Mi persze pontban 11-kor mentünk oda. Meg megtudtuk hogy az ojjektuba beengedhető egyedek száma nem haladhatja meg a 200 főt, így ha kijött egy ember, akkor beengedtek egy embert. Így sikerült megtennünk 5 métert megtennünk 1 óra sorban állás után. Azért haladtunk ilyen rengeteget, mert többen feladták előttünk. Másfél óra után, miután a jó arcok is feladták körülöttünk, mi is inkább leléptünk, hogy nincs értelme, h buli végére jutnánk be több óra várakozás után. Persze azért jó magyarok voltunk, körbenéztük egész házat és annak minden bejáratát, ablakát hátha be lehet valahol jutni. Ez nem sikeredett. Azért is próbáltuk meg, mert itt Svédországba simán elképzelhető, hogy 10 méterrel arrébb van egy nyitott, őrizetlen ajtó, mer itt aki őshonos az úgyse megy be rajta, hanem csak ott ahol kell. A lényeg, hogy hazahúztunk. Márk eléggé kész volt egész este, megnéztem volna ahogy hazatekert 5 km-t bringával erdőn át, ami persze ki van világítva végig (és ezt nem gúnyosan mondom:P). Ennyi volt tegnapelőtt, jön a tegnap. Olvassatok tovább bátran, bírjátok még, én tudom!
