Hej Hej!

Most éppen nem áradozni készülök arról, hogy itt mekkora rendezettség van, milyen szép kátyúmentes utak, vagy épp hogy hóvihar van vagy verőfényes napsütés (egyébként most ez utóbbi igaz), vagy hogy hogyan driftelgetnek a régi kocka és szigorúan piros Volvokkal, hanem épp Svédország oktatásáról szeretnék írni...

Most épp nem dicséretek fognak elhangzani, így aki továbbra is azzal a tudattal szeretné leélni az életét, hogy a svéd oktatás tökéletes és hűűűű de nagyon tökéletes, azok itt álljanak meg és nézzenek inkább Barátok Köztöt... Itt nem dicséretek fognak elhangzani...

Kezdetben csak érdekesnek tartottam az itteni oktatási rendszert, majd utána azt hittem ez így jó, aztán megint nagyon furcsának láttam, most meg már egyenesen – hmmm nem szeretnék káromkodni, de ide kell a szemléltetés miatt – szarnak. Én ugyebár nem itt jártam általános iskolába, illetve gimnáziumba, sőt egyetemen is csak 3 periódust (1,5 félévet) végeztem el, de nagyon sokat érdeklődtem és kérdezgettem az itteni iskolai rendszerről, így merek véleményt alkotni.

Kezdjük akkor az általános iskolával. Itt ez 9 éves és 3-3-3 éves részekre bomlik, az utolsó 3 év előtt lehet iskolát váltani, illetve kell választani második nyelvet. Otthon is már furcsállottam, hogy eltörlik az osztályzatokat alsóban, de itt még elvetemültebb, ugyanis csak 9.-től kapnak jegyet. 8.-ig semmiféle megkülönböztetéssel nem élnek, nem úgy mint otthon, hogy azért vannak minősítések (ha jól tudom) csak nem konkrét érdemjegy, illetve hogy a diákok a dolgozatra írt százalék alapján úgyis tudják hányas lenne, illetve hogy kié jobb a másikénál. Nah itt gyakorlatilag nincs összehasonlítási alap, sőt bizonyítványt sem kapnak, csak a tanár elmondja szóban, hogy te ügyes voltál vagy pedig, hogy te ügyes voltál, de kicsit lehetnél jobb is. Kb. ennyi, nincs magatartás meg szorgalom kategória sem. Bukásról persze szó sincs itt.

Mint megtudtam itt mindenhol és mindenre érvényes, hogy senkit ne különböztessünk meg a másiktól, sőt aki kicsit ki akar tűnni, vagy valamiért kitűnik, azt feltétlenül vissza kell terelni a többi ökör közé. Tehát ha például c Józsika 0 agysejttel és nagyon rossz magaviselettel elmegy általános iskolába, akkor ott ugyanúgy továbbnyomja a rendszer majdnem, hogy kb. egyetemi végzettségig, mint az kitűnő képességű, jól viselkedő emberkéket. És ha kicsit is jobb akar lenni ez az utóbbi kategória, akkor azt is ugyanúgy visszafogják, mint ahogy a hülye gyereket visszatuszkolják az átlag közé. Ez lehet egy pillanatig még jól is hangzik, de azért gondoljatok bele jobban. Emiatt például sokszor le se kakilják szinte az iskolát, bemennek témazáró közepén, a tanár nem mond szinte semmi rosszat és ennyi. A rendszer tolja-tolja tovább, ennek anyagi vonzata sem akadály itt. Másik példa, hogy szinte mindenki ugyanannyit keres. Visszatérve a jó képességű gyerekből lett orvosra például, vagy a c Józsikából lett buszsofőrre, a kettőjük fizetése nem lesz ég és föld. Többet keres, de nem annyival, mint gondoljátok és az adózás utáni kereset között főleg nem lesz nagy különbség, mert a magasabb keresetűeket csúnyán megadóztatják errefelé. Erről eszembe jutott egy másik téma is, majd arról is írok egy bejegyzést. Nem is tudom mi motiválja itt az embereket, de komolyan.

Visszatérve iskolarendszerhez... 9.-be életükben először kapnak jegyet a szegény gyerekek, akiket véletlenül se különböztetnek meg egymástól akár 14 éves korukban, amikor szerintem már eléggé látszik, hogy ki melyik kategóriába tartozik. Ezután automatikusan mehetnek középiskolába, ami itt 3 éves. Tehát tanulhatják a 4. 3 évüket, ahol jegyet is kapnak, kb. a mi rendszerünkbe átültetve kaphatnak 1-est, 3-ast, 4-est, 5-öst. Ez a 3 évük nem annyira teljesen kötött, mint nálunk a gimnázium/szakközépiskola, hogy megvan, hogy hol mit kell tanulni, melyik tárgyakat, hanem kicsit szabadabban te tudod megválasztani őket. Persze nem annyira korlátlanul. Most kapaszkodjatok meg, nincs érettségi sem, se semmi középiskola után. Gyakorlatilag szinte biztos, hogy mehetsz oda, ahova éppen akarsz egyetemre. Ettől függetlenül meglepően sokan nem mennek tovább egyből, vagy 1-2 év kimaradással, vagy lehet később se, ezt a részét nem tudom, hanem elmennek bébiszetterkedni vagy mekisnek vagy valami ilyesmi helyre. Jön az egyetem/főiskola...

Itt is van 3 meg 5 éves képzés. Itt már sokkal szabadabban választhatod meg a tárgyaidat, szabadabban mint az otthoni egyetemen. Otthon végül is van egy mintatanterv, kötelezően elvégzendő tárgyakból meg szabadon választhatókból, ami úgyse szakmai. Itt viszont sokkal szabadabban tanulhatod ezt azt, amit épp akarsz. Előző félévben nem annyira kimondottan szakmai tárgyakat vettem fel én sem, otthon úgysem fogadnak el semmit (,ezúton is gratulálok BME-nek)! Emiatt gondoltam azt, hogy az oktatásról valami torz kép jöhet csak le nekem emiatt. Azt az álláspontomat még mindig fenntartom, hogy itt többet kell bejárni egyetemre, többet kell benn lenni és foglalkozni év közben a dolgokkal, de ezen kívül könnyebb szerintem és a tempó sokkal lightosabb. Ha közhelyet szeretnék mondani, akkor azt mondanám sokkal gyakorlatiasabb az oktatás. Ez meg elég nagy baromság, lehet annak nevezni, de ennek negatív jelentése van jelen esetben akkor. Ezt már kifejtettem egy korábbi bejegyzésemben, ha jól emlékszem. Előző félév második periódusában már felvettem egy félig szakmai tárgyat, annál is feltűnt, hogy a project feladat mennyivel könnyebb volt, sokkal de sokkal könnyebb. Pedig az mester képzéses tárgy volt, ha jól emlékszem ezt is írtam már. Viszont most van plusz egy tapasztalatom ami még jobban megerősítette az eddig kialakult véleményemet.

Ebben a periódusban volt egy kimondottan, kőkeményen szakmai tárgyam, mégpedig FEM, magyarul VEM még magyarabbul Véges Elem Módszer, még magyarabbul nincs kedvem leírni, próbálom majd kerülni a szakmai részt, amennyire lehet. Annyit azért leírok, hogy ennek van száraz matekos része és kicsit gyakorlatiasabb része, amikor konkrét dolgot analizálsz, optimalizálsz, elemzel számítógépes program segítségével. Nah nekem ez a tárgy mindkettőről szólt párhuzamosan, de van egy olyan érzésem ezt is leírtam már. A matekos részt előadások és tanári gyakorlatok során sajátítottuk el, amit csak dicsérni tudok, mert Stépán módra adtak elő unalmas anyagot, és ez jót jelent, aki nem ismerné a legjobb BME gépész tanárt. Utólag gondoltam csak bele, hogy ebből semmi számonkérés nem volt, szinte a projekt feladathoz se kellett és az órára se volt muszáj bejárni – nah mind1, ezt csak megjegyzésként. Már elárultam magam, volt egy projekt feladat. A tárgy célja alpból az Ansys program megismerése, MatLab program alapszintű megismerése és FEM alkalmazása, egy konkrét projekt feladat megoldása Ansys program segítségével.

Újabb negatívum, ugyanis nem én voltam lemaradásban, hanem a tárgyhoz semmilyen előzetes Ansys tudás nem volt szükséges. (Én tanultam már FEM-et otthon alapszinten és használtam is többször, konkrét bonyolult feladatokon is, csak nem Ansys hanem CosmosWorks segítségével és ez elég jól jön amikor a problémát meg kell oldani.) Ezt a programot iszonyat gyökér mód oktatták, mégpedig úgy hogy nem oktatták, hanem csináltak három teljesítendő feladatot, amihez adtak egy nagyon hiányos tájékoztatót, vázlatot és egy videót, hogy hogyan kell kb. megnyitni az Ansyst, de nem sok használható infó volt ebben sem. Ennél hülyébb módszert akarnék se tudnék kitalálni.

Ezután következtek a laborok, ahol meg kellett csinálni az említett 3 feladatot. Mindenki csak nézett ki a fejéből, hogy most akkor hogy kell csinálni, mit kell csinálni stb. Egy nyamvadt téglalapot nem tudtunk rajzolni, hogy kihúzzuk téglatesté. Mindig kezek a magasba, jött tanár egyesével segíteni, de mindig csak keveset, elég idegesítő laborok voltak mondhatom. Következőre ha meg akartál tudni még egy információmorzsát, akkor várhattál újabb 20 percet. Illetve mindig próbáltuk egymást is segíteni.

Szerintem én is valamit nem helyesen tanultam meg a programban kezelni, de erről persze gőzöm sincs, mert mint mondtam nem mutattak meg semmit, még a legalapabb dolgokat sem. Mindenféle segítség nélkül pedig nem egyszerű, még akkor sem ha használtam már 3 fajta 3D-s tervező programot, meg egy FEM programot. Ezen kívül pl. 2-szer elvesztettem a munkámat is, mert azt se mondták el természetesen, hogy mit hova hogyan szabad menteni. Nekem persze sikerült olyan helyre, ahol éjjel törlik a teljes tartalmat másodszor pedig rosszféleképpen mentettem. Nah mind1, nem tudom jobban sugallni veletek, de a legkreténebb módon oktatták nem oktatták ezt a programot.

Lényeg a lényeg, hogy a 3 feladatot valahogy kinyögtem magamból, következett az összetettebb projekt feladat. Itt 2 francia volt a társam, akik közül az egyikkel elég jóba is lettem. A feladat dióhéjban: egy egyetemi quadnak a vázának az újratervezése, optimalizálása volt a feladat. Ez úgy nézett ki, hogy két bicikli közé volt betéve ez a váz, a vázon volt a 2 nehéz akku, számítógép, elektronikai egység, kormányzó egység (igen ez egy elektromos önjáró és működőképes szerkezet). A feladat a váz súlyának csökkentése volt, de mindamellett olcsóságra is törekedni kellett, illetve külön ki volt emelve, hogy ez a quad erdei pályán fog menni és elemezni kell azt az esetet, amikor csak 3 kerék érintkezik a talajjal.

Most nem ecsetelem a feladatmegoldás menetét, illetve hogy hány órát voltam emiatt minden nap az egyetemen, a lényeg, hogy becsületesen megcsináltuk a feladatunkat és sikerült is a 20 kilós vázat 12 kilósra optimalizálni, úgy hogy 3 keréken gurulva a maximális 220MPa alatt maradt a maximális feszültség – konkrétan 186MPa. Következett a prezentáció péntek este, amikor minden csoportnak elő kellett adnia a munkáját. Ott volt a gyakorlati tanárunk és a nagy tudású előadónk is. (Egyébként írásbeli reportot is le kell róla adnunk péntek estig.)

Első csoport: előadja egy ember a 3 fős csoportnak a munkáját (már ezt se szabadott a leírás alapján), de persze nem szimulálták a félig levegőben lévő bicikli miatt kialakult csavaró nyomatékot, illetve felfedeztem több hibát. Végig értek, tanár megdicséri, megtapsoljuk én meg nézek hogy most mi van, ebbe volt egy csomó hiba. Jön a következő csoport, elmondja, végig ér. Egyáltalán nem foglalkoztak azzal az esettel, ha 3 keréken megy, csak azzal, ha 4 keréken áll. Levitték a súlyt kb. 6 kilóig és az egészet megcsinálták 9*9*1 mm-es szelvényből. Én meg nézek, aki kicsit is ért ehhez, az tudja, hogy ez akkora ökörség, mint amekkorát még nem hordott hátán a Föld. Hozzáteszem az egész szerkezet vázat leszámítva több mint 100 kiló. Ha talpon még meg is állni, de hogy ha rámenne egy kavicsra már gyanítom hogy összecsuklana mint egy kártyavár. Tanár rezzenéstelen fejjel, semmi durvább reakció, csak megjegyzi hogy hát lehet az kicsit kis keresztmetszet lesz, de szép munka, jöhet a következő csoport, eddig ez a súlyrekord.

Le se írom a többit, ennyi ökörséget rég hallottam, a végén már nem tudtam, hogy fel legyek háborodva, vagy örüljek, hogy ez tuti ötös lesz. Ami viszont vicces volt, hogy 2 gyerek végig ehhez hasonló keresztmetszetekkel dobálóztak: pl. 9,08*9,08*0,96mm, kiderült hogy mindkét gyerek mexikói, ezen csak röhögtünk.:D A csoportok 90%-ára elmondható, hogy vagy nem szimulálták a másik biciklit, vagy egyáltalán nem szimulálták azt az esetet, amikor 3 kerék érintkezik a földdel, pedig a fő feladat ez volt. Nálunk BME-n kikelve magából a tanár elküldött volna melegebb éghajlatra, hogy nem is a feladatot oldottad, különben is ökörség amit csináltál, meg hogy jöjjél vissza következő félévben akkor talán lesz esélyed. Itt meg semmi, megdicséri a fullra rossz feladatot, illetve sok esetben az olyan munkát, ami nem is a feladatról szólt. Ez már szerintem nem az óvoda, ahol kiadják feladatnak, hogy gyerekek rajzoljatok egy szép házat és a kisgyerek rajzol egy labdát, meg egy autót és az óvó néni megdicséri, hogy de ügyes vagy, bár nem rajzoltál házikót, de rajzoltál 2 szép dolgot is. Ez tényleg kb. ez a kategória volt, szánalom, komolyan szánalom. Rajtunk kívül egy csoport csinálta meg a tényleges feladatot, de ezek előtt volt a mi prezentációnk.

Hát az se volt semmi, gondoltam ha eddigieket megdicsérte, akkor nekünk meg is fog hajolni. De nem, és akkor meg is értettem az addigi dolgokat. Ugyanis elmondtunk mindent, erre a tanár értetlen fejjel kérdez egyet, az egyik terhelésről. Az volt az a félig levegőben lévő bicikliből adódó csavaró nyomaték amit már elmondtam. A poén, hogy elmagyaráztam neki, de mintha nem ő lett volna már a tanár a végére úgy kellett magyaráznom. Ezután mondta, hogy igen ez így tényleg helyes és igazat adott nekem, nekünk. A következő csoportnál már nem értetlenkedett, akik ugyanúgy megcsinálták tisztességesen a feladatot. Én ilyen bosszúságot és igazságtalanságot már rég éreztem, mint akkor prezentáción, ezért is született most ez a bejegyzés. Szerintem tanár nem fogja honorálni a munkánkat, és tuti nem fogunk jobb jegyet kapni a házikónkra, mint más a labdára meg a kocsira.

Ez itt tényleg szánalom, már párszor kezdtem ezt érezni, de most már biztos vagyok. Nem tudom, hogy működhet így ez az egész rendszer, talán megveszik kilóra az értelmesebb külföldit vagy nem tudom. Ebből az oktatási rendszerből én nem látom, hogy jön ki olyan gépész, aki érti és tudja a dolgát (más szakokról ugyebár nincs tapasztalatom). Az lehet, hogy BME-n sokkal többet tanítanak, sokkal szemetebbül és 10-ed ennyi pénzből, illetve fél évszázad öreg gépeken, de hogy az sokkal többet ér és sokkal jobban járnak vele a cégek és könnyebben betanítható, mint az itteni hájtek 100 millás gépek és technika között oktatott szőke ifjak. Pedig ha ezt a kérdést felteszem alapból nektek vagy másoknak: Tippelj, hogy szerinted hol jobb a gépészoktatás: Svédország egyik legnagyobb és leghíresebb egyetemén, vagy pedig Magyarország leghíresebb műszaki egyetemén? Van egy sejtésem, hogy általában mire tippelnének.

A véleményem ez a svéd oktatásról, aki ezzel nem ért egyet, az nyugodtan elmondhatja az álláspontját kommentbe.

Köszönöm a figyelmet!

Hej Hej!

A téma lehet unalmasnak tűnik elsőre, de... 

ITT BETEG AZ IDŐJÁRÁS!:)

Sok bejegyzéssel el vagyok maradva, többek között kevesebb, mint 1 hete még a hatalmas, több napon át tartó hóviharról akartam írni, de azóta megváltoztak már a körülmények. Életembe nem láttam ennyit és ennyi ideig esni a havat, mint akkor. Maximum csak akkor, amikor Franciaországba ragadtunk a síterepen havazás miatt tavaly. Tényleg rettentően sok hó esett és gyakorlatilag folyamatosan több napon keresztül. Buszok vagy nem jártak, vagy nagy késésekkel, vonatközlekedés sokáig nem volt, úgyhogy képzelhetitek, hogy tényleg nem volt piskóta. Ez volt egészen csütörtökig. Aztán péntekre teljesen megváltozott az időjárás. Pénteken például reggel 10-kor -10 fok volt, 2 órára rá délben pedig már +3. Egész nap sütött a nap, emiatt aztán olvadt a hó. Persze hó van még itt dögivel, a fontosabb helyekről azért éjjel-nappal hordták el a havat kamionokkal, de így is van mindenhol nem kevés. Nekem pont jókor jutott még eszembe havas képeket csinálni, pont csütörtökön határoztam el, hogy gyalog megyek egyetemre és közbe csinálok a környékről képeket. Hamarosan ezeket a képeket meg is tudjátok nézni majd Facebookomon.

Szombaton pedig egész nap szakadt az eső és olvadt a hó. Biciklizni 100-szor rosszabb ilyen időben, mintha csak hóba kellene, higgyétek el elég sok ilyen tapasztalatom van az utóbbi pár hónapban. Az egy dolog, ha még fentről nem is esik rád az eső, de ez a félig megolvadt, mindenhol centi vastagon víz, de alatta még nagyon göröngyős és szétjárt jég rakja erre-arra a kerekeidet, az nem éppen mókás, nem is beszélve arról, hogy tiszta víz leszel mire elérsz az egyetemig. Párszor én is nagyon közel voltam a pereceléshez, lábletétellel meggátolt esésből pedig megszámlálhatatlan volt az utóbbi napokban. Ilyen eset legtöbbször a 10 centis latyakban fordult elő, amikor nem éppen arra megy a kerék amerre kormányzod.

Tegnap aztán megint szakadt a hó nem kicsit, nagyon! Plusz fok volt, úgyhogy nagyon nem maradt meg. Ma megint rákezdett, de most kicsit le is hűlt az idő, konkrétan -3 fok van. Nekem ma 6 órás laborom volt (erről is olvashattok szerintem még bejegyzést:P) és ezalatt nem kis mennyiségű hó esett le. Viki elmondásából tudom – neki ma el kellett volna menni Söderköpingbe – 4 órától eddig a percig egy busz sem közlekedik. Nekem alapzajnak pedig itt van a gépek hangja az ablakom előtt, az előbb pl. 3 gép forgolódott és küzdött meg a hóval. Nem piskóta ami itt folyik, komolyan. Múlt hét végén már elhitette velem, hogy jön a hónál sokkal rosszabb latyak és víz pár hétig, de ezzel együtt az állandó plusz fok aztán majd a tavasz, erre ma megint beköszöntött a tél. Még egy érdekesség, amit annyira nem is értek, hogy egyik nap napközben -8 körül volt a hőmérséklet egészen estig, éjjelre meg plusz 1-2 körül. Jó gondolom valami meleg áramlat, de akkor is kicsit hihetetlen, hogy pont éjjel ennyit melegszik a levegő.

Kicsit elábrándozva bár, de azt szeretném, hogy akár március végéig is legyen nagy hó, én élvezem ezt sokszor, de utána egyik napról a másikra tűnjön el. Ezzel ellentétben gondolom több hétig fog tartani ameddig elolvad a hó, és mindig tiszta víz lesz minden, vagy utána tiszta jég. Annál a vizes időnél szerintem nincs rosszabb, akkor már inkább méteres havat akarok.:) Még egy dolog eszembe jutott, most 7-kor jöttem haza biciklivel sí szemüvegben a szakadó hóesésben a kakiig fagyott talajon. Amikor gurultam le láttam, hogy mennyire jeges, mert szenvedtek a gyalogosok és mindig épp csúsztak, vagy épp majdnem elestek az emberkék. Biciklivel egy fokkal azért jobban lehetett rajta menni. Sokan röhögnek meg nem értik, hogy sí szemüveget használok szakadó hóba, de inkább én nézhetném őket hülyének. Olyankor anélkül tényleg semmit nem látni, csak hunyorogva nagyjából valamit látsz, nem beszélve arról, hogy sokkal melegebb az arcomnak is, amire egyébként sí szemüveg nélkül kb. ráfagynak a könnyeim. Most több minden nem jut eszembe, próbálom mihamarabb bepótolni az elmaradt bejegyzéseket. Szép tavaszt magyarok! :)

Hej Hej!

Tegnap volt a születésnapom, úgyhogy emiatt egy bulit rendeztem szombat éjjelre...

Kalandosan indult az egész szervezés, mert eleinte összebeszéltem a spanyol Leandroval, hogy mi lenne, ha közösen szerveznénk egy bulit. Neki a névnapja szombaton volt, nekem meg vasárnap, illetve van kb. 10 közös spanyol ismerős, akiket meg szeretnénk hívni mindketten, így adta magát ez a verzió. Meg is beszéltük, hogy csinálunk egy Facebook eseményt, ott hívjuk meg az embereket, ott mondjuk el az információkat. Már kezdetben is kicsit gyanússá vált, hogy egy-két spanyol másképp gondolja ezt az egészet és mintha egy olyan hatalmas Ryd bulit akarnának csinálni az egészből, ami nem éppen a legjobb, mert 150 ember nem való egy ilyen buliba, főleg nem egy corridorba. Elkezdtem félteni kicsit a corridorunkat, hogy mi lesz ha idejön ennyi ember, de mint kiderült ez nem lett volna baj. Ugyanis van egy corridor, amit ma kezdtek el felújítani és kb. kibelezik teljesen azt a részt (erre is keltem ma reggel) és itt csak egy spanyol lakik, úgyhogy ott nyugodtan meg lehetett volna szervezni úgy, hogy ne zavarjunk nagyon senkit.

Én kezdetnek megcsináltam a Facebook eseményt, privátra állítva, azaz csak az adminok (Leandro és én) tudnak meghívni embereket, gondoltam lesz ami lesz. Meg is hívtam azt a 24 embert, akit szerettem volna. Beraktam egy bulis képet és „ZsoLean BirthNameday Party”-nak neveztem el. Mikor Leandro is meglátta, azt mondta kicserél majd pár dolgot az eseménynél. 1 napra rá kiderült, hogy átkeresztelte „Destroy Party”-ra, lecserélte egy lepukkant alkesz hippire a képet, illetve ideiglenesen nyitottá tette az eseményt, azaz bárki bárkit meghívhatott. Nah egyből következtek a haverok meghívása, meg a haverok haverjainak, így 1 napra rá kb. 150 meghívott vendégnél tartott az esemény. Gondoltam én nem éppen erre vágyom, úgyhogy felőlem ők megtarthatják az én ürügyemmel azt a zúzós partit, amilyet én nem szerettem volna születésnapom alkalmából, max. majd átjövök azzal a kb. 20 emberrel a saját corridoromba és itt leszünk külön. Ekkor mentett meg a Studentbostader, tudjátok övé egész Ryd és ő adja ki a corridor roomokat. Egy szimpatikus nő keresett meg a szervezettől a Destroy Partyval kapcsolatban. Mert hogy hallottak róla, meg a 150 meghívott vendégről és nyomatékosan azt tanácsolta, hogy töröljem azt a bulit a saját érdekembe. Én még örültem is kicsit neki, úgyhogy megértő voltam és mondtam neki, hogy persze semmi probléma, megértem stb stb. Hozzáteszem nem az első ilyen nagy buli, amit töröltetett a Studentbostader. Kiváncsiságból azért megkérdeztem, hogy ők tényleg figyelik a Facebookot, vagy honnan tudnak egyáltalán ezekről a bulikról. A nő pedig azt mondta, hogy nem, általában ahol szervezik a bulit, abból a házból valaki más lakó szokta figyelmeztetni a Studentbostadert, féltve saját nyugalmát és corridorját. Ezek után kicsit ciki volt, de kiírtam esemény leírásában is, commentbe is, meg minden meghívottnak emailben, hogy mi történt és hogy a buli törölve lesz, vagy Leandrora bízva az egész. Még aznap Leandrot is megkeresték, ezután pedig töröltük teljesen azt az eseményt.

Ezek után inkább mindenkit emailben hívtam meg. Persze időközbe kiderült, hogy ki nem tud jönni semmiképp, így adódott az, hogy 22. születésnapom alkalmából 22 ember volt hivatalos a bulimra. Leandro is tudta, hogy nem akarok olyan hű de nagy bulit, úgyhogy elnézést is kért a kellemetlenségekért és mondta hogy legyen az akkor, amit eredetileg szerettem volna. A buli meghívójában 7 órás kezdést írtam, mert tudtam, hogy a spanyolok, de úgy általában mindenki késni fog, 8 előtt úgyse jön senki.

8 körül kezdtek is jönni az emberek és 9-re körülbelül mindenki megérkezett. A buli jól sikerült, olyan volt amilyet szerettem volna. Így kb. 20-an pont elegen is voltunk. Próbáltam mindenkivel beszélgetni, meg törődni. Ezen kívül, aki ott volt mindenkivel íratattam valamit a svéd zászlómra, úgyhogy vannak maradandó emlékek is. Illetve sok kép készült is, azokat majd összegyűjtöm a többiektől és felteszem Facebookra. Kis hangfalakat, meg hosszú internet kábelt is szereztem, így zene is volt.

Jó hangulatban telt az első pár óra, aztán következett éjfél. Nagyon jó érzés volt azok között töltenem a születésnapomat, akiket a legjobban megkedveltem kint létem során és éjfélkor ők közösen elénekelték nekem a Happy Birthdayt. Köszönet az összes németnek, olasznak, franciának, spanyolnak, magyarnak. A legnagyobb köszönet pedig Vikinek és Móninak, mert nem elég hogy hoztak lufikat, ilyen takonykilövő sprayt:), meg rajzoltak aranyos dolgokat a whiteboardokra, de sütöttek nekem egy tortát is, amit körberaktak smartieszal és kirakták a nevemet is ebből. Ezen kívül volt rajta két kettes viaszgyertya macival. Örültem nagyon ennek. Ezután nem tudom melyik akarta a képembe nyomni, de végül megtettem én magam szétrombolva ezzel a művüket, majd erről is láthattok képeket. Ezután mindenkivel próbáltam megkóstoltatni:), aztán folytatódott a buli tovább. Mindenkinek már jó hangulata volt, el is kezdett táncolni a nép. Majd előkerült a pop-corn meg a tortilla chips szószokkal, amivel készültem a vendégeknek. Őszintén szólva a buli legvégére nem is emlékszem, túlságosan kevertem a piákat, hogy mikor azt nem tudom, de kidőltem.

Másnap fejfájással keltem és megnéztem a harcmezőt. Hát gondolhatjátok, hogy nézett ki... Azon kívül, hogy kb. sáros volt a padló, mindenhol az a takony volt amit említettem, illetve pop-corn, tortilla chips szétszórva mindenhol. A bulgár szomszédom volt olyan kedves és végig segített a takarításban, a végére tisztább lett, mint előtte. Törölgetés, porszívózás, felmosás, elmosogatás meg minden egyéb volt. Mikor végeztünk, akkor mondta, hogy képzeld ez nem is a mi asztalunk és mutat a kanapék között lévő asztalra. Én meg nézek rá, mint a hülye, mondom vagy én nem értem így kora reggel, hogy mit mond angolul, vagy tényleg nem a mienk. Megjegyzésként: ezeken az asztalokon tényleg minden bulin táncolunk, táncolnak az emberek, ez már ilyen megszokott dolog. Én is táncoltam rajta szombat éjjel. Nah de ezután Lolly kifejtette, hogy tegnap a spanyolok alatt kettétört az asztal. Én még tágabbra nyílt szemekkel néztem rá, hozzáteszem tényleg masszív egy asztal és nem is magas, szóval elég stabil is. Mint kiderült a kb. 4 centi vastag falapja tört ketté középen. Ezután az első kérdésem persze az volt, hogy most hogy van mégis egy ugyanolyan csak nem törött asztalunk. Amit említettem szinte üres corridort, onnan hozták át valamikor hajnalban. Ezen már csak röhögni tudtam. De mint kiderült ennyire nem egyszerű a helyzet. Mert tegnap este megint visszacserélték, mert hogy ma kezdik kiüríteni azt a corridort és előtte ellenőrzik, hogy minden megvan e. Nah most ha találtak volna ott egy kettétört asztalt, pont ott ahol elvbe a Destroy Partyt szerveztük volna meg Leandroval, akkor egyből minket vettek volna elő és vontak volna kérdőre. Szóval visszacserélték, de akkor meg itt nincs asztal, minden hétfőn viszont jönnek a takarítók. Őket valószínűleg úgyse érdekli ez, de azért valami asztal kellene, így valami tákolmányt hoztak a helyére, amit letakartak terítővel. Áááá csöppet se feltűnő mondhatom... Amúgy ez az asztalos mizéria a spanyolok sara, amit ők is tudnak és próbálják valahogy megoldani és nem rám kenik az egészet. Ennek azért örülök. Ha így nézzük tényleg Destroy Party lett a vége, de ismételve magamat nekem nagyon tetszett ezekkel az emberekkel a születésnapi bulim és örök emlék lesz.

Hej Hej!

Jártam Linköping uszodájában is ám...

Az egészet mi mással hirdették volna erasmusosok egymás között, ha nem Facebookos eseménnyel.:) Úszni bár nem szeretek, de úgy hallottam hogy ott lehet jakuzzizni meg csúszdázni is, úgyhogy gondoltam elmegyek én is, biztos ez is bulis lesz cserediákokkal.

Fáradtan indult a napom, de ezután kellemes dolog következett. Letámasztva a bringát a falnál Matthias kocsijával tudtunk menni. Ez nagy könnyebbség volt, fáradt is voltam, meg persze a mínuszok is repkedtek. Matthias kocsival tért vissza Németországból, úgyis „csak” 10 órányira lakik, úgyhogy most ez előnyünkre vált. Ezután persze jött ennek a hátránya is, mert 10 percünkbe telt parkolóhelyet keresni. Mint mondtam már párszor itt a kocsi is sokkal kevesebb, de a parkolóhely is ennek megfelelően és az uszoda környékére akkor hétvégén elég sokan mentek. Parkolóhelyet találva ismét jöttek a kellemes dolgok.

Beléptünk és 20 méteres, átlagosnak mondható sor várt bennünket a pénztár előtt. Csak hogy minden zökkenőmentesen mennyen, mi simán el tudtunk sétálni mellettük és be tudtunk menni Carlo bérletével. Így még olcsóbb is volt... Jah igen még nem mondtam, csak Carloval meg Matthiassal mentem együtt. Alex most nem tudott csatlakozni, jól szemlélteti az akkori állapotát, hogy délután 1-kor hívta Carlot, hogy mi történt tegnap este. Kicsit kiütötte magát az Alex gyerek. Kellemes dolgokat mindig kellemetlenek követnek és fordítva. Lásd biciklivel való elindulás, kocsira váltás, parkoló keresés, sor kikerülés és következett a szabad öltözőfülke keresése, ami nem volt egyszerű, majd a szórakozás.

Itt a fürdőbe való belépés előtt tényleg mindenki alaposan lezuhanyzik és így odabent az egész részen steril körülmények uralkodtak. Amikor beléptem egyből egy versenymedence fogadott időmérővel meg minden jóval (pl. toronnyal) ellátva. Mellette versenybírák álltak és izgatottan készülő sportolók, illetve a sportolók által kreált lila, sárga, fekete csoportosulások, mindenki a saját mezét viselve. Épp egy verseny zajlott, ettől persze az uszoda ugyanúgy üzemelt, csak azt a medencét nem lehetett ugyebár használni nekünk földi halandóknak. Gondoltam akkor most már tuti nem fogunk úszni, most már biztos élvezni fogom ezt az uszodásdit.:P

Így is lett, körbe jártuk az egész létesítményt, kipróbáltunk tényleg mindent. Kezdtük egy folyamatosan mélyülő medencével, majd megpillantottuk a jakuzzit és hogy pont turnuscsere van, jönnek ki belőle az emberek. Mi meg magyarok módjára (pedig csak én voltam magyar:P) törtettünk a terület felé, majd beugrottunk a kör kialakítású medencébe és leültünk mint akik jól végezték dolgukat. Ekkor tűnt fel, hogy a bejáratnál jó kisfiú és jó kislány módjára álltak hárman és eléggé úgy néztek ki, mint akik vártak valamire.:P Meg is kérdeztük az egyik hölgyet, mert gyanítottuk, hogy nekünk is ott lenne a helyünk. Hát persze! Egy kis 2 cm átmérőjű piros lámpa volt elhelyezve a bejáratnál ami szorgosan egyfolytában pirosan égett. Ha az kialudt akkor lehetett bemenni és egy menetet végigélvezni.:P És amikor befejeződik, akkor el kell hagyni és új embereket odaengedni. Nem is tudom miért nem gondoltuk ezt alapból, hiszem várható volt, hogy valami hasonló rendszerről lehet szó itt Svédországban. Nem csak nyomatják végig a pezsgőfürdőt, aztán ráhagyja a birka népre, hogy öljék le egymást a helyekért, illetve nem kívánatos személyek dörzsölődjenek hozzád és nyomorogjál kis helyen. Meg persze ebben az esetben gyanítom, hogy csak és kizárólag napbarnított és napból kinyert karnyi vastag aranylánccal felvértezett egyének foglalnák el az egészet. Nah nem szaporítom tovább a szót, végigpezsegtettük magunkat aztán mentünk a következő helyre.

Ez egy ilyen mesterséges barlangszerű valami volt. Állatok azért itt is vannak, méghozzá fiatalkorú egyének, mert találtam egy pár méter magas helyet ahova valahogy fel lehet mászni és a mélybe vetni magad a másfél méter széles és csupán 1 méter mély vízsávba. Nah mind1, vértócsát akkor épp nem láttam és a vízbe se támadt le egy vörösen elszíneződött csík, úgyhogy gondolom elég jól becélozták a helyet és nem csúsztak meg az amúgy csúszós kövön, amiről ugrottak.

Ebből kigyalogolva következett az igen erős masszírozós koncentrált vízsugár, aminél kicsit élvezkedtünk majd röhögve egymás rákvörös hátán mentünk tovább. Ismét a folyamatosan mélyülő medencében találtuk magunkat, ahol épp beindult a hullámgerjesztő mechanizmus. Így egy édesvízi, fedett tengerben találtuk magunkat. Mikor ennek vége lett, következett a csúszdázás.

Nah ez istenkirály volt. Az egyik az egy zárt cső volt, ami zárt toronyból indult és a benti medence mellett végződött, de magának a pályának a teljes hossza kinn a szabadban tekergőzött. Izgatottan néztem, hogy ez vajon milyen lesz, még sosem csúsztam le olyan csúszdán, amin kívülről jégcsapok lógnak. Ezt a csúszdát kétszemélyes gumival kellett használni, amiből kb. volt 3. ezzel is szabályozva, hogy hányan vannak a csúszdánál, csúszdában. Itt is persze ki kellett várnod türelmesen a sorod ameddig hozzájutsz az egyik gumihoz, majd mehettél fel a toronyba. Fenn csak egy lámpa várt, persze egy embert se lehetett látni (,aki az indítással vagy csak a felügyeléssel foglalkozna). A csúszdázást élveztem nagyon, nem volt brutál pálya, de voltak benne gyorsabb szakaszok, meg télen ezt is nagyon lehet élvezni. Jah azt még kifelejtettem, hogy benn a csúszdában egyáltalán nem volt hideg. Ezen mentünk is pár kört a nap folyamán, amikor épp nem volt nagy sor. Ehhez a csúszdához még hozzátartozik, hogy láttuk az itteni c-ket. Már vártam, hogy mikor fogom látni azt, hogy valaki pofátlanul kihasználja azt, hogy itt megbíznak egymásban az emberek. Nah most végre láttam, mégpedig egy 8 főből álló bevándorló nép fittyet hányva a szabályokra többször csúsztak gumi nélkül szorosan egymás után. Jöttek is a morci vízi mentők vagy mik, de a bevándorló népet ez nem nagyon hatotta meg, sőt az egyik 16 év körüli éppen nagyon keménynek gondoló egyén még keménykedett is. Ez körülbelül 3-szor megismétlődött egymás után. Utána gondolom már rendőrséggel fenyegetőztek vagy nem tudom, de befejezték ezt a deviáns viselkedést.

Most következik a nap legélvezetesebb dolga, mégpedig a kis csúszda. Eleinte csak néztem rá, hogy milyen rövid csúszda, gondoltam majd az alsósoknak jó lesz, biztos nekik nagyon tetszik. Nah végül is azon a napon azt élveztem a legjobban. Mint kiderült bele van építve egy századra pontos időmérő szerkezet és ez így már mindjárt érdekesebbé teszi. Amit eddig nem mondtam, de kb. 20-25 erasmusos gyűlt össze akkor az uszodában, többször kommunikáltunk velük, meg voltunk együtt. Egy idő múlva persze hova konvergálódott mindenki... az időmérős csúszdához és ezzel kezdetét is vette a kis verseny. Mindenki le akarta pipálni a másikat. Mi ezt már elkezdtük, amikor csak hárman voltunk Carloval, meg Matthiassal. Köztük mindig nyertem, Carlo egyszerűen szerintem tapadókorongtestű, mert mindig rossz időt csúszott. Matthias meg szinte mindig az én előző körömet csúszta, ami eléggé fel is kelltette bennem a versenyszellemet, hogy nehogy veszítsek egyszer is.:P Végül mindig nyertem, mert mindig javult valamennyit az időm egészen addig ameddig mindig egy tizedmásodperces intervallumba voltak az időeredményeim . Mint mondtam volt hogy sok erasmusos összegyűlt és mindig szurkoltunk egymásnak, meg ment a versengés is keményen. Én egy csúszás kivételével mindig második voltam. Volt egy nálam 8 századmásodperccel gyorsabb emberke, és mint mondtam az időeredményem a végére nagyon beállt egy szintre és egyszerűen nem tudtam annál jobb eredményt produkálni. A legjobb eredményem 7:07 volt (ha már Carlo eredményét szidtam: neki mindig 8:50 körül mozgott). Ez tényleg jónak mondható, de a második helyezett ugyebár az első vesztes is egyben... Ettől azért még tudtam aludni este, nem is akármilyet, kicsit elfáradtam.

Ezen kívül ettünk egy jégkrémet is, nekem akkor még a torkom eléggé odavolt, de akkor jól megdolgoztattam, ugyanis mikor megettük a jégkrémet, akkor mentünk szaunázni. Rá tudtak végül is venni a többiek, aki ismer az tudja, hogy annyira nem rajongok a szaunáért. Szerintem az túl meleg:P és azt annyira nem szeretem. Mondtam is ezt nekik, ők csak röhögtek. Az első 3 percben szenvedtem is, de azt egész megszoktam, azért azt nem mondanám, hogy élveztem is. Mind1, ez is megvolt, ezzel körbejártunk és kipróbáltunk minden lehetséges dolgot. Nagyon jó kis nap lett a végére. 

Hej Hej!

Én leírhatatlanul fáradt vagyok éppen, de most nem ezzel terhellek titeket, következzen egy sokkal viccesebb folytatás. Nekem nincs erőm bejegyzést írni, majd talán holnap, ezért megkértem a Vikcit, hogy írjon most ő egy bejegyzést (már mondtam régebben is neki, hogy egyszer poénból írjon ő egyet majd valamikor). Nah ez meg is történt, de kicsit félreértett, mert ő úgy értette, hogy a nevemben kell írnia, mintha én írnám. Én arra gondoltam, hogy csak úgy magától, magáról írjon valamit, de sebaj így is szerintem eléggé vicces (nem nem vicces, mert nem kinevetem), azaz aranyos:

(Várom a kedves kommenteket:))

Godkväll allihopa!

Ez a szép kis mondat azt jelenti, hogy „Jó estét mindenkinek!”.  Most tanultam meg hogy  a svéd nyelvben, …………… A két dupla-vessző, FENT van a mondat előtt és mögött, nem lent mint a magyar nyelvben.  Látom, értelmes volt megint felvenni a svédet most tavasszal, különben nem tudtam volna meg ezt a fontos kis… Dolgot.

Gonosz vagyok ha megint azt írom nektek hogy túl fáradt vagyok ahoz, hogy egy hosszú händelsefull bejegyzést írjak., úgy hogy folytatom termelni az információt a tanulmányaimról.
A svéd csoportomban van egy Benny-nevü német strác, (BENNY, mint az egyik hím tag az ABBÁ-ban!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) lehet hogy már mondtam ezt, de ő sok mindent tud Magyarországról, meg előadta az összes magyar tudásait az első svéd órán. De ez vicces…. Én minden elmondok neki, amit tudok németül, ő pedig magyarul beszél hozzám. Hogy miket mond, az nem árulom el, mert az órán szereplői kitalált alakok a svédórán csúnya szavak hangzanak el meg  tekintését semmilyen korosztálynak nem ajánlot.

Egy másik dolog… Nem sokára itt a születésnapom ideje, és ezért szeretnék egy korridor partyt szervezni! 22 embert kellene meghívni, mivel hogy 22 éves leszek.  Ez hihetetlen.. 22 éves. De nem baj, mert ez nem egy olyan öreg kor. Még mindig úgy érzem magam mintha 19 éves lennék.

Szülinapom után közeledik a nyár!! Hát sajnos túlzásba vittem, itt a nyár kb június közepén érkezik meg, de nekem jó lesz a tavasz is. Várom a sok BBQ partyt J

Most viszont vár rám az ágyikom, lassan megyek aludni.
Legyetek jók kedves blograjóngók, még azik is akik nem olvassák a blogomat.

Hejdå sov gott och dröm sött = Sziasztok, aludjatok jól és álmodjatok szépeket

Hej Hej!

Keresztmamim e-mailje ösztökélt arra, hogy írjak most gyorsan egy bejegyzést...:)

Élek még, megvagyok, elvagyok és sok minden történt is velem. Kb. 8 bejegyzés meg is van fogalmazódva (de fura megfogalmazni ezt a szót:P) az agyamban. Ha lesz energiám, de legfőképp időm, akkor bepótolom ezeket. Tervben az van, hogy ez a bejegyzés dömping hamarosan érkezni is fog.:) Holnap nem hiszem, mert 8-tól 8-ig órám van, de a héten mindenképp lesz már valami. Úgy érzem sikerült összehoznom az egyik legfurcsábban megfogalmazott bejegyzésemet...

Hej Hej!

Nem mindennapian kezdődött a hetem...

Bár ez igazából talán annak mondható Svédországban, de sorban állással indult. Persze azt leszámítva, hogy fel kellett kelnem negyed 8-kor, fogat mosnom, bemennem egyetemre stb. A Valentin napi Kravall jegyre kellett hétfő reggel 8-tól sorban állni, aminek az elnevezése elmés módom Kravallentine.:) Ez 13.-án lesz és ott lesz szinte minden erasmusos meg sok svéd is, mint ahogy az eddigi kravallokon is. Bementem a megjelölt épületbe és keresem, hogy hol lehet jegyet venni. 8 előtt pár perccel értem oda és meglepetéssel fogadtam, hogy alig van tömeg. Megtaláltam a sor végét és úgy 20 emberes távolságig láttam el. Aztán amikor elfogyott előlem az a 20 ember, akkor láttam csak be a terembe, hogy persze nincs ekkora szerencsém. Egy nagy termet kell elképzelni, amiben ki volt alakítva egy erre-arra kanyargó kígyószerű sáv, ami tömve volt emberrel. Szóval a jól megszokott módon ismét egy több száz fős sorral találtam szembe magam így hétfő reggel. Egész gyorsan haladt a sor és „csak” kicsit több mint fél órát kellett sorban állnom és kanyarognom erre-arra. A sorban sok ismerőst láttam, szinte mindenkit akit ismerek, úgyhogy jó kis móka lesz ez szerintem szombaton.

Ezután következtek az óráim, elég foghíjas napom fog, így az utolsó órám, ami labor volt az 5-7 volt. Most ebben a bejegyzésben inkább nem írok az óráimról meg az egyetemről. Inkább arról, hogy 7 előtt 10 perccel leléptem és siettem haza, ugyanis laserdome-ozni készültem este.

Aki nem annyira ismeri ezt, annak elmondanám, hogy a helyszín egy sötét, füstös, villódzó fényekkel ellátott akadálypálya, ahol minél több pontot kell szerezni. Az ember felvesz egy mellényt, ami érzékeli ha más eltalálta, illetve hozzá van csatolva egy fegyver, amit két kézzel kell fogni és lődözni lézersugárral az ellenfelet. Csapatokban szokták ezt játszani. Ezen kívül persze van több szabálya még, pl. hogy sokat levonnak, ha saját csapattársadat lövöd le (ez mindenkivel előfordul, nem egyszer) és akkor vonnak le a legtöbbet, ha passzív vagy több ideig, ezzel is ösztönözve, hogy mint macska a farka után rohangálj erre-arra. Persze mindenképp rohangálni fogsz úgyis, mert ha nem változtatod a pozíciódat, akkor gyakorlatilag végig szétlőnek és vesztesz.

Nah dióhéjban ennyi. Mi úgy mentünk, hogy erasmusosok között terjesztették a játéklehetőséget. Összesen 18-an jöttünk így össze, pont jó volt, mert így igazságosan tudtunk 3 csapatot alkotni. A hely maga alapból 8-kor zár, de le lehet foglaltatni. Ilyenkor éjfélig lehet játszani és így olcsóbb is. Úgyhogy volt 4 óránk...

A mák, hogy nem biciklivel kellett mennünk, az fél halál lett volna, hanem szerencsére Matthias Németországból kocsival jött, szóval vele mentünk autóval. Velünk jött még Carlo meg Lukas. Kis megbeszélés után kezdetét vette a játék. Először 20 perces menetet nyomtunk és a cél csak az volt, hogy minél többször lelődd az ellenfeledet és gyűjtsed a pontokat magadnak, illetve a csapatodnak. Körülbelül már itt az első játéknál mindenki elfáradt. Tényleg iszonyat-kegyetlen fárasztó ez a játék, sőt inkább sport.:D Mentünk így még egy menetet, ezután pedig, hogy tudjon mindenki kicsit pihenni is meg ne legyenek annyian a pályán, így mindig 2 csapat játszott. Így játszottunk végig 1 kört, azaz 3 játékot. Ezután megint közös játék, ekkorra már mindenki kilókat izzadt ki magából és fáradt volt mindenki. Úgyhogy ezt követően szinte mindig úgy játszottunk, hogy akinek épp van kedve. Én persze mindig mentem, élveztem nagyon.:) Szinte mindig a nyertes csapatban voltam, de ez nagyon nem rajtam múlott kezdetben. Az első 4 játéknál mindig én voltam az egyik aki a legkevesebb pontot gyűjtötte, de aztán fejlődtem. A végére középmezőny aljára sikeredett felverekednem magam.:P De igazi katona voltam, mert a kezemen felszakadt a bőr és vérzett, jól nézett ki. Amit kihagytam, hogy első pár és az utolsó játékon kívül mindig úgy játszottuk, hogy az ellenfelet kell persze lődözni, de ezen kívül minden csapatnak volt egy bázisa, ahol volt egy lámpa és aki az ellenfél lámpáját tudta 3-szor meglőni egymás után az 2000 pontot ért. Szóval a másik csapat bázisának elfoglalása is volt a cél, persze közbe a sajátodra is figyelni kellett. Nah itt voltak csúnya ütközetek.:P Hozzáteszem, hogy kamikáze akció itt nem ért semmit, mert ha meglőttek, akkor egy ideig te nem tudtál lőni, illetve az se számított, hogy téged lőnek, de ha folyamat soroztak közbe és újból aktív voltál egyből megint lelőnek. Nagyon nagyon élveztem a játékot, a végére mindenki teljesen kifulladt. Most játszottam először ezt (kb. 8 évesen játszhattam egyszer ilyet még Budapesten a Vidámparkban talán, ezt nem tartom számon) és nagyon jó volt. Ez a 4 óra meg épp elég volt most egy ideig. Pár horzsolásom van, a lábam még mindig fáj a sok rohangálástól, sőt még izomlázam is van. Kb. ennyit tudtam erről elmesélni, érdemes mindenkinek kipróbálni, tényleg egy élmény.

Hogy miért nem jöttek többen fáradtan játszani, ahhoz pedig egy kis magyarázat. A lövöldözős pályán kívül volt egy másik hely is, ahol minden gépet persze ingyen lehetett használni a játékosoknak pihenésképpen. Itt meg volt minden, csocsótól kezdve (az volt a legócskább) a Playstation-ig az autó szimulátorig minden. Én is játszottam itt, amikor vetésforgó szerűen játszottak a csapatok és volt 20 perc szabadidőnk. Nah ezt a termet választották többen inkább amikor már nagyon fáradtak voltak.

Ezután egy rémálom lett volna visszatekerni Rydbe, de kocsival annyira ugyebár nem volt fárasztó.:P Megittunk még egy sört Matthiasnál, mindenki teljesen hulla volt. Elkezdtünk kártyázni is kicsit, ahol mutatott az amcsi egy új kártyajátékot. Nagyon idióta játéknak tűnt és időközbe derült ki, hogy a szabályok felét el se mondta.:D Szal mindig néztünk mint a hülyék, hogy akkor most mit is kéne csinálni, meg miért azt csinálta ő. Végül 2-kor fejeződött be a nem mindennapi napom.

Hej Hej!

Betartottam az egy héttel ezelőtti ígéretemet és ezen a héten minden nap írtam egy bejegyzést. Most már ez is bejegyzésnek minősül, úgyhogy most nem is nagyon fogok írni tartalmasabbat. Túl fáradt vagyok ma. Ígérem, bepótolom a péntek esti olasz pizzázást és a mai uszodai mókázást is. Szép jövő hetet!

Hej Hej!

Whööööölööölööööööö...

Nem volt ihletem, hogy hogyan kezdjem a bejegyzésemet, ezért kikértem Vikci véleményét. Így sikerült összehoznunk ezt a frappáns kezdést.:D

A előzetes terv ugyebár az volt, hogy elmegyünk korizni pénteken. Meg is néztük neten és kiderült, hogy a Cloetta Center-nél lehet minden nap, elvileg ingyen. Meg voltak adva időintervallumok, mert edzések is szoktak ott lenni. Pénteken 10-15 óráig volt lehetőség. Kicsit elment az idő, így csak 2-kor értünk oda. Nem nagyon értettük, hogy most mi van, mert annyira sokan nem voltak, meg aki volt az is mind jéghokiütővel volt és vagy gyakorolt, vagy játszottak csapatban. Közelebb érve láttuk, hogy ezek suttyók, nah jó nem, csak nem hivatásos csapatról van szó, hanem csak hobbiból játszókkal van dolgunk. Vikci nézett nagyon, hogy akkor mi most itt tudunk korizni vagy sem. Végül is átöltöztünk és jégre léptünk. Kiderült, hogy tényleg ingyen van, tényleg csak hobbiból játszottak, mert nem is koronggal, hanem labdával játszottak. Illetve láttunk egy kis gyereket is, akit épp akkor tanított az anyja korizni. Hihetetlen nagy pálya volt, és ami tényleg elképesztő volt az a jég minősége. Én csak 1-2 éve korizom és mindig csak magyar műjégen voltam és ahhoz képest sokkal de sokkal jobb volt itt a jég. Gondolom ebben közrejátszik az is, hogy szabad téren voltunk és kb. -8°C lehetett, szóval kellően meg volt fagyva, illetve rendszeresen karban is van tartva, mert mint írtam ott edz a Linköping csapata is. Otthon nem egyszer félig olvadt jégen kellet korizni, nem is beszélve a pálya egyenetlenségeiről, hibáiról. A jégnek még a hangja is teljesen más volt, mint amit eddigi korizásaimnál tapasztaltam, teljesen olyan volt, mint a filmekben.:) Az idő amúgy szép napos tiszta idő volt, úgyhogy jó volt kicsit csúszkálni. Meg akarok tanulni normálisan korizni, úgyhogy gyakoroltam a fordulókat, aztán mentünk pár kört közösen Vikcivel. Hála neki itt van kinn a saját korim, ingyen lehet menni minden nap, úgyhogy szerintem sokszor el fogok járni itt tartózkodásom idején. 3 óráig az egy óra gyorsan elment a csúszkálással, épp elég is volt, mert a betegségem miatt így is eléggé elfáradtam.

Este eredeti olasz pizzázásra voltam meghívva, de erről majd egy másik bejegyzésben... 

Hej Hej!

Gondolom most azt hiszitek, hogy valami meghökkentő dologról fogok gúnyosan mesélni, pedig nem... tényleg betegség(ek)ről...

Sajnos hétfő óta elég rosszul vagyok, sikerült elég rendesen megfáznom. Mindig odafigyeltem, hogy ne történjen meg, de ez a -25°C nem embernek való. Elképzelem, ahogy a 36,5°C-o testem pl. biciklizés közbe még kicsit kimelegedve is, ziháltan kapkodja a -25°C-os levegőt... Nem csoda, hogy feladja néha a küzdelmet. Kedden meg szerdán tetőzött a dolog, az a két nap gyakorlatilag állandó orrfújásról, torokfájáról, rengeteg teaivásról, sok gyümölcsevésről, 0 alvásról szólt. Csütörtök se volt sokkal jobb, de akkor csináltam kétszer a jó kis sósvizes kúrát, ami kicsit talán megtette a hatását. Sajnos még mindig nem vagyok a legjobban, aludni sem tudok, gyenge is vagyok, de lassan csak kilábalok. Nem akarok mentegetőzni, de a héten írt bejegyzések hibáiért és fura fogalmazásaimért ez is felelős, mert mindig átolvasom egyszer a bejegyzésemet mielőtt publikálom és általában 3 dolgot szoktam átírni, nah mostanában kb. 20 nyelvtani hiba é 15 átírás szükséges. Nem vagyok épp topon. Pedig most mozgalmas hétvége következik, ha nem is feltétlenül buli szempontjából, hanem megint szó szerint. Ugyanis sikerült találni egy helyet, ahol tudunk korizni, úgyhogy azt próbáljuk ki Vikivel:), holnap gyúrás, holnapután meg erasmusos uszodázás. Remélem, hogy minden összejön, és hogy nem esek össze egyik nap sem a betegség miatt.

De vannak emberek akiknek sokkal tartósabb és nagyobb betegségük van... Ugyanis az történt a héten a fizikaórámon, hogy fél óra után az egyik gyerek elkezdett először ordibálni, azaz kb. nyögni, aztán egyáltalán nem uralta a testét. Folyamatosan rángatózott, csak a lámpát nézte közbe meredten és nyögött, majd fuldokolt, aztán pedig nyáladzott nem kicsit. Végig nem volt tudatánál és csak nyögdécselt meg ilyesmi. Pont mellettem ült, azaz volt köztünk 3 üres hely. Biztos nem először volt neki ilyen, mert a haverja ott volt mellette, és egyből tudta mit kell, nem lepődött meg, meg magyarázott valamit nagyon svédül, sajna egy szót sem értettem. Tanár is elképedve nézte én se tudtam, hogy most mi van, párszor kb. úgy nézett ki, hogy ott fog mellettem meghalni. Elég rémisztő volt, meg hogy teljesen tehetetlenül csak nézed ezt. Utána sokáig csak nyögdécselt meg meredten felfele nézett, nyáladzott. Pár percre a rohama kezdete után szünetet tartott a tanár, meg kihívták már előtte a mentőket is. Amikor megérkeztek, akkor én már kinn voltam és hogy mennyire nem siettek a mentők az meglepett. Lehet a gyerek már egyből mondta a mentőknek, hogy mi a baja a gyereknek, vagy nem tudom, de komótosan beálltak, lassan kiszállt az orvos és szépen begyalogolt. De ezt én kb. akkor gyorsabban megteszem, ha csak szimplán elmegyek valahova. Nah mind1, valamit foglalkoztak vele kb. 10 percen keresztül, aztán hordágyon kivitték. Gondolom jól benyugtatózták, mert már békésen alvó ember látszata volt. Az óra folytatódott. 

Hej Hej!

Következik a beszámoló a szombat estéről...

A Móánin és a Vikcin kívül van egy harmadik svéd-magyar leányzó is, mégpedig Olívia. Ő erre arra járja a világot és mindenhol bulizik:P, de most végre sikerült találkozni vele. Alapból Finspangban lakik és meghívott magához minket a születésnapja alkalmából. A Móáni már Olíviánál volt, Linköpingből pedig együtt mentem Vikcivel és Leandroval (Móáni jó fej spanyol erasmusos barátja). A kezdet is igen kalandos volt, mert Vikcinek volt még programja és utána nézte csak meg, hogy mikor mennek a vonatok. Persze, hogy pont úgy jött ki, vagy nagyon hamar vagy nagyon későn megy csak vonat Norrköpingbe (hétvége volt ugyebár, ilyenkor ritkán járnak és elvbe busz nem is megy). Így aztán hívott Leandrot meg engem, hogy van kb. 20-25 percünk elkészülni, hogy elérjük a vonatot. Gyorsan zuhany meg pakolás és már indultunk is. Pont elértem a buszomat itt Rydbe, később Leandro is csatlakozott hozzám egy másik megállóba. Mikor Vikci is odaért Resecentrumba (buszpályaudvarra), akkor már be is állt a vonatunk, úgyhogy kicsit sietősre sikeredett az egész. Sőt amikor a vonatunk megérkezett Norrköpingbe, akkor is már beállt a Finspangba menő busz. Ennek előnye viszont, hogy nem kellett fagyoskodnunk a -25°C-ban. Végre megérkeztünk Finspangba, a buszmegállótól kb. 3,5 percnyit kellett gyalogolnunk, de ennyi idő alatt is teljesen megfagytunk.

Végre találkoztam Olíviával, már sokszor hallottam róla Moáni meg Vikci révén. Első benyomás csak az volt, hogy alacsonyabb és normálisabb mint hittem.:P A lakása szép, jó zene szólt, csajok meg kb. másfél órát készülődtek. Ezalatt Leandroval dumáltam, iszogattam, illetve csatlakozott hozzánk Adam. Ő elsőre nem volt nekem szimpatikus, de a végére őt is megkedveltem. Mint kiderült ő Indiába született, csak még bébi korában örökbe fogadta egy elég tehetős svéd házaspár. Belegondolva pöppet szerencséje volt, gondolom enyhén szólva a nem éppen megfelelő körülmények miatt adták örökbe az igazi szülei és ahelyett, hogy ott kellett felnőnie, egy fejlett európai országban nő fel, ahol megkap mindent a szüleitől. Ami nagyon vicces volt, hogy az Olíviának volt pár magyar száma és azt az Adam tudta. Tök jó volt, ahogy magyarul beszélt és meglepő módon tök érthető volt, pedig csak a sok meghallgatás során jegyezte meg a szám magyar szövegét. Látszik, hogy sokszor van Olívia mellett, mert pár alapdolgot megértett magyarul.

A lányok végre elkészültek, úgyhogy indulhatott a lightos dumálós, iszogatós, chipsezős preparty. Olíviáról eddig csak buli képeket láttam és az is volt a benyomásom, hogy ő él-hal a bulikért, táncért, hülyéskedésért. Nekem tetszett benne, hogy nem kicsit bolond, de mellette meg szerintem normális is. Amikor lehet bolondnak lenni, akkor nem kicsit az, főleg Moánival.:) Azért a rózsaszín iPhone befigyelt, azt azért megmosolyogtam. Indulás előtt csatlakozott hozzánk még két ember. Még egy színes bőrű (nem tudom, hogy hívják) és még egy svéd-magyar. Ennyi svéd-magyart... tényleg hihetetlen... És ami még hihetetlen, hogy a karjára van tetoválva a magyar címer. Itthon elvetemült jobbikosnak hinnék, de ott kinn azért szerintem ti is érzitek, hogy ennek más a jelentése. Őt Daninak hívják és bár Vikci azt mondta, hogy nem tud annyira magyarul, azaz lassan beszél és nem ért mindent, szerintem jól tudott. Jó amikor ott volt akkor direkt én is mindent érthetőbben mondtam, meg nem nehéz szavakat használtam és így értett mindent. Sokat nem beszéltem vele, de jó fej volt ő is. Mindenki jó fej volt!:P

Hála a két sofőrünknek bejutottunk Norrköpingbe, ez körülbelül 30 km-re van Finspangtól. Én a színes bőrűvel, Danival, meg Vikcivel mentem. Ott tudtam meg, hogy a színes bőrű Sri Lankáról származik és ő is kis korában került ide. Én az anyósülésen ültem és hihetetlenek itt az utak most. Méteres hó mellette, minden teljesen szétfagyva, havat azért felkavarja a szél meg az autók és így 90 is körülbelül 130-nak hat. Meg kicsit olyan rally feeling, hogy hó falak között, csak a kivilágított 50 méter látszik és csak megy-megy az ember.

A lényeg, hogy körülbelül negyedóra sorban állás után teljesen szétfagyva (tényleg hihetetlen milyen gyorsan szét lehet fagyni ilyen időben) sikerült végre bejutnunk Otten nevezetű buli helyre, ha úgy tetszik discoba. Ennek azért is örültem nagyon, mert eddig csak Linköpingben buliztam, nah meg persze egyszer egyet Kirunában is, máshol eddig sohasem buliztam itt Svédországban. Ez a hely pedig ennek a tartománynak a legnagyobb discoja. Ehhez képest Liu-kártyámmal ingyen bejutottam. A hely maga egész nagy volt és leginkább egy hajógyári szigeten lévő puccos, ámde impozáns discora hasonlít. A fő tánctér meg a pult környéke különösen tetszett. Idővel egész sok ember is lett, úgyhogy kezdetét vehette a bulizás. Mondanom sem kell Moánit meg Olíviát le se lehetett lőni, ők csak nyomták mint a robotok, szegény Leandro nem mindig élvezte 100%-ig, neki még kicsit több alkoholra lett volna szüksége ahhoz, meg amúgy is igaz az estére, hogy többször nem értette ki mit beszélt. Az este folyamán kisebb nyelvi kavalkád volt már bennem is, mert bár általában angolul beszéltünk, többször beszélt a társaság magyarul és svédül is. Így már néha én is össze voltam zavarodva, mert a svédre is figyeltem, mert abból is értek valamit, angolul, magyarul meg felváltva beszéltünk. Ha ez még nem elég, akkor néha Vikci spanyolul beszélt Leandrohoz. Teljes nyelvi káosz.:D

Visszatérve a bulira: nekem nagyon tetszett. Szerintem nem csak a hely kinézete miatt, hanem a zene és az emberek miatt is jobban tetszett, mint a linköpingi bulik. Arányaiban sokkal több lány is volt és úgy azért mégiscsak jobb a hangulat, meg látványra is jobb a buli. Ami tényleg felfoghatatlan nekem, hogy nagyon sok lány nem csak -5 fokban képes miniszoknyában megjelenni, hanem a most hétvégi mínusz huszonfokos időben is. Ez tuti nem normális, szerintem egyik másiknak már jégcsap lóg ki a szoknyájából csak mindig letördeli, mikor elmegy wc-re. A buliban majdnem 3-ig voltunk, a zárásig, csak a végső zárásnál kialakuló ruhatári sort kerültük ki azzal, hogy 10 perccel korábban mentünk el. Sokat táncoltunk, a lányok sokat hülyültek, a hangulat jó volt, jól éreztem magam, mi kell még? Pl. az hogy Vikci ne legyen beteg. Szegény már úgy jött el, ott meg egyre rosszabbul lett, éjjel pedig rohamosan romlott az állapota.

Először hazavittünk egy gyereket Norrköpingen belül, Adam nem kicsit állat módjára vezetett a jeges utakon (jó itt mindenki állat módjára megy ilyen körülmények között is). Ezután 6-an egy kocsiban elmentünk először mekizni egyet, majd egy kis kajával a gyomrunkba hazamentünk Finspangba. Most jutott eszembe, hogy Gordonka bácsinak nem csak azt kéne betiltania, hogy füstmentes legyen minden kocsma és szórakozóhely, hanem be kéne vezetni az ingyen vizet mindenkinek dolgot is. Ugyanis itt egy szórakozóhelyen bárki kérhet a pultnál vizet ingyen, ha ki van száradva. Ez egy szórakozóhelyen nem kicsit jön jól az emberkéknek. És korrekten jéggel, szívószállal, esetenként citrommal kapja az ember az ingyen vizet. Ugyanígy a mekibe is lehet ingyen kérni (és kapni).

Körülbelül 3/4 5 körül érhettünk haza és szegény Vikci ekkor már annyira rosszul volt, hogy nagyon beszélni sem tudott, meg csak begubózva feküdt a kanapén. Emiatt döntött úgy, hogy haza akar menni az első, a 6 órási busszal. Nem nagyon értettem, hogy neki miért jobb otthon pihennie, szenvednie, mint ott, de mind1, ő biztos tudja. Lassan nyugovóra is tért Leandro meg Moáni, Olívia meg házitündér módjára elpakolt meg elmosogatott utánunk, így ő megvárta velünk a 6 órát. El is köszöntünk tőle, aztán elindultunk hazafele. Aha, ez így lett volna alaphelyzetben, de hazaút is kalandosabban sikeredett.

Hazaút kezdődött azzal, hogy nem kezdődött el.:P Azaz lementünk a buszmegállóba és 2 percre rá vettük észre a táblán, hogy 6-kor nem megy busz, csak fél 6-kor, 8-kor, 10-kor. Így gyorsan visszasiettünk, egyrészt iszonyat hideg volt, másrészt meg reméltük, hogy Olívia még nem feküdt le. Végül aludtunk pár órát Olíviánál, meglepően kényelmesen puha a szőnyege, mondjuk dupla annyi időt aludni ott lehet nem lett volna már olyan komfortos. Vikci is valahogy végigszenvedte azt a pár órát, aztán mentünk a 10 órási busszal. Képzeljétek nő volt a buszsofőr, nah jó ez itt nem meglepő, de az igen, hogy magyar volt ő is.:D Le se írom még egyszer, hogy mennyire durva, hogy mennyi magyar van itt. Nah jó leírtam már még egyszer, tessék. Ezután a kaland folytatódott, ugyanis a vonatunk műszaki probléma miatt el sem indult Norrköpingből. Szerencsére itt vannak annyira rugalmasak, hogy mehettünk azzal a vonattal, ami fél órára rá indult menetrend szerint, de más vonattársasághoz tartozik. Így egy sokkal komfortosabbal mentünk, olyannal amivel egyszer Stockholmból jöttem haza, kétszintes Dubbeldäckarennel, aminek a végsebessége 200km/h. További kaland nem volt, még egyet buszozva Linköpingben hazaértünk.

Hej Hej!

Képzeljétek ma óriási hóvihar volt és megint van egy szép nagy adag friss hó...

Hehe, most hogy az unalmas és mindennapi bekezdés után már csak a hű és odaadó olvasóim maradtak, most már mesélek a péntek esti paprikáskrumplizásról...

Múlt heti tervem az volt, hogy péntek estére meghívom paprikáskrumplizásra a kis csipetcsapatot, azaz Alexet, Carlot és Matthiast. Csütörtök este jutottam el addig, hogy meg is hívtam őket, akkor derült ki, hogy biztos, hogy ráérek péntek este. Szerencsémre mindhárman örültek az ötletnek és elfogadták a meghívást. Csütörtök este meg átcsöngetett az amcsi szomszéd, dumáltam vele valamennyit, úgyhogy a végére őt is meghívtam és persze Viki is jött.:)

Péntek este fél8-ra hívtam a bagázst, de másképp alakultak a dolgok. Délután 3-5 laboron voltam és fél5-kor kapom az sms-t Alextől, hogy valaki nem csatlakozik e hozzá meginni egy sört a Karallenbe. Tudjátok ez az az egyetemi épület, ami péntek este kocsmává változik. Mivel a laboron használt programok nekem teljesen újak és emiatt nem megy könnyen, emiatt 5-kor idegesen egyből siettem át Alexhez. Ekkor látom, hogy ott van már a csipetcsapat többi tagja, így gyorsan betársultam hozzájuk. Ezután sok értelme nem lett volna már szétszéledni, így 6 körül együtt mentünk corridoromba, hogy elkezdjük együtt megcsinálni a paprikáskrumplit. Segítettek is rendesen, ami jól jött péntek este fáradtan. Gyorsan fel is tudtuk rakni a kaját rotyogni, így időbe kész is lett. Nagyon ízlett mindenkinek, dicsérgették is nagyon, meg mindenki kivétel nélkül minimum kétszer szedett. A jó magyar paprikáskrumplit mi mással csapatnánk szét a végén, ha nem egy jó magyar házi pálinkával. Ezt azért már ismerték eddig is, de összességében nagyon tetszett nekik ez a kis magyar est.:)

Ezután még iszogattunk meg dumáltunk valamennyit, aztán elhatároztuk, hogy elmegyünk VilleVallába, az egy itteni kocsmaszerűség (itt a kocsma alatt nem az otthoni kocsmát kell érteni), azután ha van még kedvünk, akkor meg bulizni a városba. Az előző bejegyzésemben már említettem az időjárási viszonyokat és akkor este iszonyat, kegyetlen hideg volt, olyan -25°C körül. Nah ilyenkor biciklire pattanni nem a legélvezetesebb, de itt ez a közlekedési eszközünk. Meg a buszok hétvégén is csak éjjel 1-ig járnak. Mivel Vikinek nem itt Rydbe van a biciklije, így ő az én kormányomra ült és úgy indultunk el 6-an. Elég meredek volt mondhatom ez a kormányon ülősdi 2-en egy biciklin dolog, mert az út vagy havas, vagy jeges volt mindenhol, így eléggé oda kellett figyelni és fárasztó is volt. Főleg, hogy a tél miatt alapból laposabban hagyom a kerekeket, nah ezután még az a plusz egy személy előre, az kicsit felborította az egyensúlyt is, meg az első kerék már majdnem felnin gördült. Felfele csak igen nehézkesen és lassabban tudtunk így menni és a vége az lett, hogy egy idő múlva szépen lassan a többi 4 embertől kicsit leszakadtunk. Dumáltak folyamat, így nagyon észre se vették, gondolták én úgyis Vikivel beszélgetek, de nagyon kedvesek voltak és nem vártak be. Emiatt utána kicsit ideges is lettem rájuk, de mind1. Azt hitték, hogy tudom hogy hol van az a VilleValla, pedig fogalmam sem volt. Így történt az, hogy még tekertünk pár száz métert és kb. már csontig átfagytunk, én még ziháltam is a hideg levegőt fáradtságomban, emiatt egyre inkább nem akartunk tovább menni, elment a kedvünk az egésztől. A mekiig elmentünk, onnan meg nem tudtuk, hogy merre kellene tovább menni és nem akartunk tovább fagyoskodni, így visszafordultunk és inkább visszajöttünk a jó meleg szobácskába. Tudtam jól, hogy másnap nagy buliba megyek, úgyhogy alapból is tartalékolni akartam, meg amúgy is helyesnek bizonyult a döntésünk, mert utána beszéltem Alexszel és ő is csak 1 sörig maradt VilleVallában és ment haza, bár a többiek 3-an még mentek valamerre elvileg. Tényleg kegyetlen hideg volt, talán a leghidegebb amit eddig életemben tapasztaltam (pedig jártam már a sarkkörön túl is ugyebár december közepén:P), főleg hogy nem voltunk úgy felöltözve mint a sítáborba, elvégre buliba indultunk. Az a bizonyos nagy buli megvolt másnap, de ezt már csak holnap fogjátok megtudni, hogy milyen volt. 

Hej Hej!

Kicsit az időjárásról...

Röviden leírva, mióta kinn vagyok a következő lehetőségek egyike mindig teljesült. Az egyik, hogy 0 és -5°C között van a hőmérséklet egész nap és közbe hóvihar, a másik lehetőség pedig, hogy tiszta idő van és -20 és -25°C között van a hőmérséklet. Ez utóbbinál az a durva, hogy nem túloztam az értékeknél. Nem is tudom melyik a keményebb, talán a nagy hideg. Múlt hét elején folyamatosan az első eset volt, végig hóvihar. Ettől függetlenül nekem még mindig tetszik, ahogy szakad a hó.:) Viszont ilyenkor a közlekedés igencsak nehézkes. A buszok késve járnak, biciklivel való járkálást meg nem ecsetelem megint, hogy nem egyszerű. Aztán hétvégére tiszta idő volt, sőt még a nap is sütött, de ettől függetlenül a hőmérséklet napközbe se ment nagyon -20°C fülé. Ez az igazán kemény dolog, ha csak simán be van öltözve az ember és úgy megy ki, akkor körülbelül 5 perc alatt átfagy. A hétvégi beszámolómat holnap kezdem, arra ez az időjárás is hatással volt. Ezen kívül említettem valamelyik korábbi bejegyzésben, hogy mennyire örülök, hogy végre itt normális tél van, mert Magyarországon sajnos az utóbbi években mindig elmaradt. Most azonban figyelem a híreket és hallom, hogy otthon is egész sok hó van, meg most hideg is. Mindegy, annyira úgysincs hideg, mint itt és annyi hó úgysincs ott, mint itt. Bebebeee... nah jó csak féltékenykedem ám, jó lett volna egyet szánkózni, csúszkálni az otthoni barátokkal, haverokkal több év után. Barátok, haverok ha szánkóztatok, akkor arról rövid beszámolót szívesen látok a kommentek között.:)

Képekről...

Tegnap fel akartam tölteni a Magyarországon készült képeket és akkor vettem észre, hogy igencsak lemaradásban vagyok, hiányoztak a novemberi és a decemberi képek is. Így tegnap este 3,5 órát foglalkoztam a képek válogatásával és feltöltésével, összesen 468 képet töltöttem fel, ami igencsak beteg szerintem (Móni-cenzúra után csak 461 kép maradt.:P). Most már meg tudjátok nézni a novemberi corridor képeket, illetve a buli hajós képeket, ami még nem végleges, mert Márk még nem küldte át a fotókat. Amit mindenkinek nagyon ajánlok figyelmébe, azok a Lappföldön készült képek, ha a képek nem is nagyon adják át a táj szépségét, attól még szerintem látható, hogy igen jó kis kirándulás volt és szép helyeken jártunk. Hozzáteszem, nem volt egyszerű fényképeket készíteni, mert ugyebár csak 2,5 órán keresztül volt „világos” (inkább félhomály). Decemberi képek között pedig megtalálhatóak a karácsonyi vásáros képek, amiket itt a Gamla Linköpingben (régi városrészben) csináltunk, ez igen híres és hangulatos esemény, illetve decemberi corridor képek is vannak, amikor még utoljára itt voltak velünk a német legények. Ezen kívül a Magyarországon készült képek is megtalálhatóak, mind a szekszárdi, mind a budapesti képek. Aki kíváncsi, hogy honnan jött a blog címe, az megtalálhatja a SÉD ojjektumról készült képet is ebben a mappában. Illetve apukámról is látható egy kinyújtott nyelvű kép, csak az én kedvemért.:) Szilveszteri buliról, bocsánat „Szilvi Buli”-ról külön mappába találhatóak meg a képek, vicces ahogy 4-en haverok a túrkálóból felöltözködtünk retro (gagyi) stílusban. Sok gagyiból a végén egész jó lett, az a vicces ebben. Most először előbb felkerültek a képek egy eseményről, mint ahogy írtam volna róla egy beszámolót, ugyanis feltettem már az Olíviánál készült képeket is, erről majd holnapután mesélek. Tudjátok megígértem, hogy a héten minden nap írok egy bejegyzést, úgyhogy kicsit tartalékolni kell az igazi sztorikkal. Ezt az utóbbi 2 bejegyzést nem tartom igazinak:P, de holnap jön a pénteki beszámoló, holnapután pedig a szombat esti...

Hej Hej!

A cím az új századba való lépést ünnepli...

Ez éppen a 100. bejegyzés, így egy-két bloggal kapcsolatos érdekességgel, statisztikával búcsúztatom a századot...

Figyelem! Helyenként száraz és unalmas tények közlése következik! Csak ép elméjű embereknek ajánlott!

Az első érdekesség, hogy mindig megérzem, ha közeledik egy fordulópont. Időnként lementem a gépemre a bejegyzéseket egyesével elővigyázatosságból – megőrülnék, ha eltűnne az összes írásom. Először amikor elkezdtem lementeni, akkor derült ki, hogy pont 49 bejegyzésnél tartok, így ezután megírtam az ünnepi 50. bejegyzést. Tegnap lusta voltam blogot írni, de gondoltam valami hasznosat csináljak vele, így elkezdtem megint lementeni, ami még nem volt meg. Erre nem pont a 99. bejegyzésután jutott megint ez eszembe... Kicsit hihetetlen számomra, hogy így megéreztem mind a kettőnél, de a blogsors már csak ilyen.

Érdekesség után, következzenek a statisztikák:

Azt már tudjátok, hogy ez a 100. bejegyzés, de azt gondolom nem nézte meg mindenki, hogy ezt 157 nap alatt sikerült abszolválnom, azaz átlagosan kb. másfél naponta írtam egy bejegyzést.

November elsején nézték a legtöbben a blogomat, konkrétan 42 különböző IP-címről. A Legramatyabb nap akkor volt, amikor Magyarországon voltam és egyáltalán nem írtam semmit, mégpedig január 5.-én csupán 3-an nézték a blogomat.

Oldalletöltés szempontjából december 25.-e volt a csúcs 272 letöltéssel (csupán 16 különböző IP-címről... nem is értem) és a legrosszabb az említett január 5.-e volt a 3 oldalletöltéssel.

A legtermékenyebb hetem a 2009-es év 43. hete volt, amikor 11 bejegyzést írtam.

Más érdekesebb statisztikát a blog.hu statisztikáiból nem lehet kivenni, maximum még az utolsó 30 nap böngészőstatisztikáját: 37% Internet Explorer ; 34% Firefox ; 21% Chrome ; 3% Opera ; 2% Safari ; 3% Other (ez a 3% legyen szíves jelentkezzen és írja meg, hogy mit használ:) )

Hej Hej!

Kicsit hanyagoltam a blogomat mióta visszatértem Svédországba, úgyhogy most megújulás következik. Megnéztem a statisztikákat és kb. a felére esett vissza a látogatottság. Ez így nem járja, úgyhogy a következő hét minden napján írni fogok egy bejegyzést. Remélem visszatértek hű olvasóim.:)